A kötelező tartalék kamatozásának átalakításával csökkenni fog a hitelintézetek kamatbevétele, amelyre tekinthetünk úgy, mint egy alternatív bankadóra, hiszen a jegybanknál lévő pénzmennyiség nem változik, viszont a hitelintézeteknél jelentkező jövedelem csökken – világított rá elemzésében Regős Gábor, a Makronóm Intézet vezető elemzője.
A Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsa február végi ülésén döntést hozott a kötelező tartalék kamatozásának átalakításáról, vagyis arról, hogy áprilistól a tartalékalap 2,5 százaléka után már nem fizet kamatot.
Regős Gábor, a Makronóm Intézet vezető elemzője szerint amikor a jegybanki döntéseket szemléljük, figyelmünk elsősorban az éppen aktuális kamatkondíciókra összpontosít. Bár a 2008-as pénzügyi válság óta megszokhattuk, hogy a jegybanki döntéseknél nem csak a kamatra kell figyelni, az elmúlt időszakban a hazai döntéseknél előkerült egy régi-új eszköz, a kötelező tartalékráta is.
A keddi ülést követően a jegybank ismét élt eszközével, hogy a kötelező tartalékráta módosítása révén avatkozzon be a gazdaság működésébe.
Regős Gábor megvizsgálta, hogy mi lehetett a jegybank motivációja a mostani lépéssel, a kötelező tartalék kamatozásának átalakításával.
Az elemző Makronómon megjelent elemzésében azzal kezdte, hogy bemutatta a jegybanki eszköztárba klasszikusan besorolható három eszközt:
E három eszközt egészítik ki az úgynevezett nemkonvencionális eszközök, mint például az eszközvásárlási programok vagy a hitelprogramok.
A kötelező tartalékot a tartalékköteles források (pl. betétek, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok) után kell a hitelintézeteknek a jegybanknál elhelyezniük. Ezen eszköz célja eredetileg a bankpánikok megelőzése volt, és a bankok folyamatos likviditásának biztosítása, ezért is vonatkozik csak a hitelintézetekre, és maradnak ki belőle például a befektetési alapok
– magyarázza Regős.
Az elemző rávilágít, hogy manapság, amikor már rendkívül ritkák a bankpánikok, más funkciót kapott a kötelező tartalék. A kötelező tartalékráta emelésének jelenleg az a célja, hogy a piacon meglévő likviditás nagyobb része tartósan landoljon a jegybanknál, azaz a piacon kint lévő pénzmennyiség mérséklődjön, a monetáris politika szigorúbbá váljon.
Alapvetően ritka, hogy egy jegybank aktívan használná a kötelező tartalékrátát (a román jegybank kivétel ebben a tekintetben).
Regős szerint ennek praktikus okai vannak: a kötelező tartalékrátát nem lehet egyik napról a másik módosítani (a mostani lépés is áprilistól lép csak életbe), így pedig kevéssé hatékony eszköz akut gazdasági sokkok kezelésére. A jegybank januárban bejelentette, hogy áprilistól a kötelező tartalékrátát az eddigi 5 százalékról 10 százalékra emeli. Ez tehát egy klasszikus szigorításnak tűnik, mivel ezzel csökkenti a piaci likviditást. A helyzet azonban ennél bonyolultabb – figyelmeztet az elemző.
Szerinte az intézkedés megértéséhez a következő legfontosabb intézkedéseket kell ismernünk:
Az elmúlt időszakban az egynapos betéti eszközben 6–8 ezer milliárd forint parkolt, miközben a kötelezően előírt tartalék 2200 és 2700 milliárd forint között alakult – ez elvileg az 5 százalékos tartalékrátának felelt meg, de a bankok vállalhattak ennél magasabb, 6, 7, 8, 9 vagy 10 százalékos tartalékrátát is.
A statisztikai adatokból nem derül ki, hogy ez mennyire volt jellemző, de vélhetően nem nagymértékben, tekintve hogy az egynapos betéti eszköz révén érdemben magasabb, 18 százalékos hozamot tudtak elérni – ismerteti Regős.
Ha így számolunk, és a márciusra elvárt 2341 milliárd forintos kötelező tartalékból indulunk ki, akkor ennek szintjét kell a bankoknak megduplázniuk. Ez a 2341 milliárd forint, amellyel növelni kell a bankoknak a kötelező tartalék összegét, most is a jegybanknál van, csak egy másik eszközben, az egynapos betétben.
Ezzel tehát érdemi likviditáscsökkentés nem történik, csak egyik kalapból a másik kalapba kerül majd át a pénz
– világít rá az elemző.
De nem mindegy a jegybanknak, hogy melyik kalapban van a pénz? Nos, nem. Az egyik kalap, az egynapos betét után évi 18 százalékos kamatot kell fizetnie, míg a másik kalap, a kötelező tartalék után csak 13 százalékot. Vagyis kellett eddig. Mielőtt az új szabályokat ismertetnénk, jegyezzük meg, hogy a változásnak annyi értelme lehet, hogy ez a pénz stabilabban ott van a jegybanknál, azaz kevésbé lehet például shortolás finanszírozására felhasználni, bár amint látható, ettől még bőven marad erre likviditás
– írja Regős az elemzésben.
Az elemző szerint azzal tehát, hogy a jegybank az egyik kalapból átteteti a pénzt a másik kalapba, nem szűkíti érdemben a piaci likviditást, csak olcsóbbá teszi a maga számára a korábban már bevezetett likviditásszűkítést, hiszen a 18 százalékos kamat helyett csak 13 százalékot kell fizetnie.
Regős Gábor úgy véli, hogy ezen a helyzeten csavart a jegybank még egyet most keddi ülésén. A kötelező tartalék egynegyedéig ugyanis semmilyen kamatot nem fizet, csak az e feletti részre fizeti a 13 százalékos alapkamatot. Az, hogy a kötelező tartalék feletti részre 13 helyett 18 százalék kamatot ad, olyan nagy változást ebből a szempontból nem okoz, hiszen ez a 18 százalék az egynapos betétben amúgy is elérhető lenne. Továbbá ha ezt a lépést nem hozta volna meg, feltehetően nem sok hitelintézet választaná a magasabb tartalékszintet az elvesztett kamat miatt.
Regős részletezte, hogy mit okoz ez a változás: a módosítás nélkül a 2341 milliárd forintra 13 százalékot fizetne az MNB, míg az a feletti részre 18 százalékot – azt az egynapos betétben elhelyezve. A változás után 1170 milliárd forintra 0 százalékot fizet, 3511 milliárd forintra 13 százalékot, míg az e fölötti nála tartott pénzre 18 százalékot. Ez egy év alatt a tartaléktartásra kötelezett intézmények (hitelintézetek) számára évente mintegy 230 milliárd forint veszteséget (a gyakorlatban elmaradt kamatjövedelmet) jelenthet – természetesen feltételezve a kamatkondíciók változatlanságát. Mivel az egynapos betét és az alapkamat közötti távolság vélhetően a következő egy évben csökken, a valós összeg ennél kevesebb lehet.
Ez a 230 milliárd forint egy olyan összeg, amelyet a jegybank – minden más kondíció változatlansága mellett – így megspórol
– világított rá az elemző.
Szerinte ezt nevezhetnénk akár monetáris lazításnak is, ám a gyakorlatban ilyen hatása vélhetően nincs, hiszen a lakossági betétekre fizetett kamat eddig is minimális volt, ez nem tud hova csökkenni. Tekintettel arra, hogy a marginális kamatláb 18 százalék, azaz a szabad pénzek elhelyezése után továbbra is ennyit fizet a jegybank, ezért ez a hitelezés szempontjából sem jelent kedvezményt, valós célja a spórolás.
A hitelintézetek kamatkiesésére tekinthetünk úgy, mint egy alternatív bankadóra, hiszen a bank az eddiginél kisebb összegre kapja csak meg a 18 százalékos kamatot, a megnövelt kötelező tartalék esetén ennél kisebb kamatot realizál
– mutat rá Regős Gábor.
Szerinte a monetáris lazításra, amely a piaci kamatok csökkenését is elhozhatja, még várni kell, ennek még nem érkezett el az ideje. Amennyiben már elérkezne, annak nemcsak azért örülnénk, mert olcsóbb lenne a hitelezés, és ez jót tenne a gazdasági teljesítménynek, mivel felpörgetné a beruházásokat, hanem azért is, mert a kockázati megítélésünk és az inflációnk is kedvezőbben alakulna, hiszen ez a lazítás feltétele.
Ugyanakkor míg a jegybank a hivatalos bejelentés szerint a likviditás fentebb is jelzett (nem) szűkítésével szigorított, már beszélt a kockázati megítélés javulásáról is, amelyet korábban a lazítás feltételéül szabott. Vagyis kommunikációs szinten már megkezdődött a monetáris lazítás előkészítése – állapította meg Regős Gábor.
Kedd reggel a 380 forintos euróárfolyamról délre 378 alá erősödött a forint, ahogy a Magyar Nemzeti Bank (MNB) kamatdöntését várta.
A kamatdöntés után látványosan erősödött a forint, aznap a 376-os, szerdán pedig a 374-es szintet is átszakította az euróval szemben, ahol hosszabb ideig is elidőzött. A dollárral szemben is erősödött a magyar fizetőeszköz, szerdán már 350 alá is bekúszott az árfolyam. Legutóbb ilyen erős forintot 2022 második negyedévében láthattunk.