Az uniós források megérkezése nemcsak a jellemzően alulfinanszírozott hazai kkv-szektor feltőkésítése miatt fontos, hanem legalább olyan lényeges azért is, hogy az ország megőrizze a tőkevonzó képességét – állapította meg az Indexnek nyilatkozó fejlesztéspolitikai szakértő.
A lassan mögöttünk hagyott első negyedév nem volt túl erős időszaka a magyar gazdaságnak, és várhatóan még a második sem lesz igazán izmos, így egyelőre megalapozottabbnak tűnik a jövő évre prognosztizált 4 százalékos GDP-növekedés, mint az idei 1,5 százalékos bővülés – mondta az Index érdeklődésére Essősy Zsombor, a Magyarok a Piacon Klub elnöke.
Sok múlik a Brüsszel–Budapest-tengelyen a szakember szerint, ám a március 31-i határidő, amelyre egyfajta mérföldkőként tekintettünk, a jelek szerint nem hozza el a várt nagy fordulatot.
Mindössze 5-10 százalék esélyt lát arra, hogy ne szülessen meg a megállapodás, annak következtében pedig ne érkezzenek kohéziós források Magyarországra.
Ebből kifolyólag 90-95 százalékos sansza van az alkunak Essősy szerint, aki arra számít, hogy ha nem is kerül pecsét minden egyes dokumentumra, egy hónapon belül a végső megállapodás felé vezető, érdemi részeredmények igenis elérhetők az Európai Bizottsággal tárgyalva.
Azért patthelyzet a mostani, mert véleménye szerint a szakmai érvek és ellenérvek helyett mára egyértelműen politikai síkra terelődött a vita: sok mindenben nem akar engedni a magyar kormány, mint ahogy a brüsszeli bürokrácia sem bocsát feltételek nélkül a rendelkezésünkre több milliárd eurót. A versenyképes hazai kis- és középvállalkozásokat tömörítő klub elnöke azt mondja, piaci pletykákra nem érdemes alapozni, hiszen azokból Dunát lehetne rekeszteni, a legtöbb szakértő azonban egyetért abban, hogy ha meg is jelennek a következő egy-két hónapban uniós felhívások, a nagyobb, beruházási célokat ösztönző tömegpályázatokra reálisan csak szeptembertől van kilátás.
Üdvözlendő kormányzati cél Essősy Zsombor szerint az infláció letörése, egyelőre azonban a 20 százalék feletti, nem pedig a 10 százalék alatti pénzromlás a mindennapok realitása. Általános tapasztalat a szakember szerint, hogy ha meg is érkezik az uniós forrás, a támogatási összegek reálértéke egyre kisebb, azaz közel sem lehet akkora volumenű építési beruházást vagy gépbeszerzést végrehajtani belőle, mint akár csak egy-két éve. Emiatt kijelenthető, hogy a magas infláció hatására valóban csökkent az EU-s pénzek hatása a magyar gazdaságra, de a fejlesztési források megérkezése nem pusztán a magyar kkv-szektor finanszírozási gondjainak megoldása miatt kulcskérdés, hanem az országba érkező külföldi beruházások miatt is.
Állapodjunk meg minél előbb Brüsszellel, a huxit rémképét pedig tartsuk olyan távol magunktól, amennyire csak lehetséges
– bocsátotta előre a fejlesztéspolitikai szakértő. „Mert bár beszélhetünk megalapozottan kettős mércéről, a nemzetközi befektetőket ez nem érdekli, az annál inkább, hogy hallják és lássák, ugyanolyan normális uniós tagország vagyunk, mint a másik 26.” Ezt azzal támasztotta alá, hogy több olyan német cég van a látókörében, de még indiai is, amely leállította a Magyarországon tervezett beruházását, miután a brüsszeli magyar „harcokkal” szembesült. Példaként felhozta, hogy a németek és a franciák után Európa harmadik legnagyobb gazdaságát magukénak tudó britek tőkevonzó képességének is nagy pofont adott a kilépés. Vagyis az uniós alku a multinacionális vállalatok megnyugtatása szempontjából legalább olyan lényeges, mint amennyire kardinális a magyar cégek feltőkésítése EU-s forrásokkal.
A hazai kkv-szektor „közérzetére” szűkítve a kört Essősy Zsombor megállapította: az energiapánik elmúlt, a nehézségekre a többség hatékonyságnöveléssel, racionalizálással megoldást talált, most ráadásul újra reális áron lehet áramot és gázt vásárolni. „Ez a válság nem az a válság, az apokaliptikus összeomlás elmaradt, az viszont ágazati szinten nagyban eltér, kire mekkora csapást mér a krízis” – jelentette ki.
Az első negyedévet a reálgazdaság meghatározó részében óvatosság jellemzi, több területen ugyanis jelentősen visszaesett a rendelésállomány.
Míg ez az arány egyes autóipari beszállítóknál 10-20 százalékos, a műszaki, elektronikai cikkek gyártóinál akár a 30-40 százalékot is elérheti. „Akinek nem romlik el a hűtője vagy a mosógépe, az most nem vesz újat, ez ilyen egyszerű” – hozott egy kézenfekvő példát a szakember.
Éppen ezért vannak olyan termelési egységek, ahol kényszerszabadságok vannak, másutt elbocsátások is várhatók. A munkanélküliség azonban Essősy szerint legfeljebb átmenetileg ugorhat meg, és aki kellőképpen rugalmas, az a termelésből átnyergelve a szolgáltató szektorra hamar megtalálhatja a számítását. Mert míg egyes gyárak döcögnek, a turizmus, a vendéglátás újra felszálló ágban van, azok a szállodák, éttermek, amelyek nem is olyan rég még kongtak az ürességtől, most hetekkel előre be vannak táblázva. Az építőiparral kapcsolatban is az a trend a meghatározó az elnök szerint, hogy az állami beruházások visszavágásával aki csak tud, az a magánszektor felé fordul.
A jó szakemberek most is le vannak kötve hónapokkal, akár fél évre előre, de az árakat nem emelik tovább, tartják a szintet, vagy valamennyit engednek is
– vont mérleget.
(Borítókép: Index)