Bár a magyar söripari csúcsvezetők továbbra is optimisták, a derűlátásukat alaposan kikezdte az energiaválság és az alapanyagok extrém drágulása. A modern magyar sörgyártás immár 175 éves múltra tekint vissza, a jeles évfordulón azonban olyan kényes témák is az asztalra kerültek, mint a nagy gyárak és a kisüzemek közti sörháború vagy a hulladékgazdálkodási reformmal bővülő visszaváltási rendszer.
„Összetett feladatot ró az iparágunkra a hazai hulladékgazdálkodás reformja, amely a működésünk minden területét érinti, ahogy a gyártást, a logisztikát, úgy a kereskedelmet, a marketinget is” – reagált az Index kérdésére Vuleta Zsolt, a Borsodi Sörgyár ügyvezetője, amikor annak várható hatását firtattuk, hogy a tervek szerint 2024. január 1-től kötelezően visszaválthatóak lesznek az eldobható italcsomagolások Magyarországon. Kifejtette, hogy a felkészülési szakaszban vannak, intenzív munka zajlik a háttérben.
Ugyanakkor nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy rövid a határidő, hiszen már május közepe van, a jövő január itt van a nyakunkon.
Mivel a működési környezet egészét megváltoztató korszak határán állunk, Vuleta Zsolt szerint fel kell gyorsulnia a kommunikációnak, jóval több adatra, információra lenne szükség a készülő szabályozásról, mindezek hiányában rendkívül feszített időszak lesz az év második fele.
A Borsodi ügyvezetője elmondta: a belső folyamataik átalakításán túl a beszállítói láncban is meg kell tenni a szükséges lépéseket. Tekintettel arra, hogy a magyar sörpiac 70 százaléka mögött a dobozos termékek állnak, nem kis feladat ez, a betétdíj bevezetése átrendez mindent: változik a csomagolás, azon a jelölés, az azonosítás. A bőcsi központú sörgyár első embere szerint ennek megfelelően kell megrendelni, legyártatni a dobozokat, aminek az átfutási ideje nem csekély, egyelőre azonban közel sem áll rendelkezésükre minden fontos információ.
Ezt a gondolatmenetet Békefi Gábor, a Dreher Sörgyárak vezérigazgatója azzal egészítette ki, hogy
más országokban egy-másfél évet kapott minden érintett iparág a felkészülésre, és nem feltétlenül kell egy jó példáért Hollandiáig menni, ilyen a szomszédos Szlovákia is.
A cégvezető szerint az a fajta átállás, amire most szükség van, a címkeváltástól az IT-rendszerig, nem négy-öt hónap, hiszen komplex ellátási láncokról beszélünk. Békefi úgy látja, azokban a szektorokban, amelyek a visszaváltási rendszerrel szembesülnek, feszültséget okoz, hogy nincs egy végleges törvény, amire alapozva fel tudnának készülni, de nemcsak a söripar van stresszhelyzetben, hanem minden más érintett élelmiszeripari alág is.
„Van egy párbeszéd köztünk és a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) között. Minden gazdasági szereplő eldöntheti, az állami szervekkel folytatott dialógust a közvéleménnyel hogyan kívánja megosztani” – fogalmazott diplomatikusan az Index sörháborút feszegető kérdésére a Dreher-vezér.
Mint ismert, az elmúlt hónapokban újra fellángolt a nagy sörgyárak és a kisüzemi főzdék közti ellentét, miután az utóbbiak a versenyhivatalt is kritizálva azt sérelmezték, hogy a kereskedelmi törvénymódosítás ellenére sem jut nekik piac. Igaz, valamelyest árnyalja a képet, hogy legutóbb már a vendéglátóipar meghatározó szakmai szervezeteinek vezetői is szót kértek. Meggyőződésük szerint egyáltalán nincs szükség az italkínálattal kapcsolatos szabályozásra, ezért a Magyar Turisztikai Ügynökség vezérigazgatójának támogatását kérték a sörtörvény módosításában.
A mi gyakorlatunk szerint a szakmailag felelős megközelítés az, hogy ami a két partner között elhangzik, az nem tartozik harmadik félre. Elvégre amikor egy-egy ilyen vizsgálat lezárul, és a GVH közzéteszi a véleményét, abban megjelenik az az álláspont is, amit egymás között ismertettünk
– tette hozzá lapunknak Békefi Gábor.
A Dreher és a Borsodi vezetőjét a Magyar Sörgyártók Szövetségének eseményén kérdeztük, amelynek apropója az volt, hogy 175 évvel ezelőtt kezdődött el a modern magyar sörgyártás. A szakmai kerekasztal-beszélgetésen részt vett a top 5 hazai sörgyártó nagyfőnöke, Békefi Gábor és Vuleta Zsolt mellett Nikos Zois (Heineken Hungária), Szemerey Zoltán (Pécsi Sörfőzde) és Marcin Burdach (Carlsberg) is.
A beszélgetést Kántor Sándor, a szövetség igazgatója moderálta, aki szerint a Magyarországon működő legnagyobb sörgyártók az elmúlt 175 évben bizonyították, hogy minden korban elsőként ismerik fel a tudomány vívmányait és alkalmazzák az abból eredő legújabb innovációikat.
Az évszázados hagyományok és a sörkultúra ápolása mellett ez az innovációmenedzsmentben megszerzett tudás a biztosítéka az ágazat következő 175 évben folytatódó fejlődésének
– bocsátotta előre Kántor Sándor. Egy kicsit visszatekintve, az időutazás részeként megtudtuk, az ipari forradalom XIX. századi találmányát, a gőzgép által működtetett hűtőgépet a sörgyártás vezette be elsőként, csakúgy, mint a modern vízanalitikát. A gőzgép energiáját mára felváltotta a megújuló energiaforrásból származó áram, a vízanalitika mellé pedig a legkorszerűbb digitális gyártásvezérlés társult. Ennek köszönhetően a magyar sörgyárak termékeinek skálája és a gyártás mennyisége többszörösére nőtt az elmúlt közel két évszázadban.
1890-ben Magyarországon még csak 1,2 millió hektoliter sört termeltek, míg 2022-ben a termelés meghaladta az öt és fél millió hektolitert.
Nikos Zois arról beszélt az eseményen, napjainkban a bizonytalan üzleti környezet miatt kritikus a helyzet. Éppen ezért a Heineken Hungária vezérigazgatója szerint hiába lenne elméletileg versenyelőny, hogy a magyar piac a meglévő szaktudás és technológia révén magas minőségű termelésre képes, a nehéz gazdasági helyzet miatt ez a jövedelmezőséget tekintve nem köszön vissza.
Ezt alátámasztva közölte Békefi Gábor: tavaly az egy évvel korábbinál nagyobb forgalom nominálisan hasonló szintű profittal párosult, vagyis az árbevétel-arányos eredmény csökkent, ami oda vezet, hogy nem lesz forrás a szükséges beruházásokra, fejlesztésekre.
A Pécsi Sörfőzde igazgatóságának elnöke, Szemerey Zoltán sem ment el szó nélkül a költségnövekedés mellett, mint mondta, rendkívül volatilis az energiapiac, egyáltalán nem mindegy, ki mikor kötött áram- és gázszerződést.
Ahogy az energiaárak, úgy a mezőgazdasági termelői árak robbanásszerű növekedése is lecsengőben van, ezt azonban a kiadások mérséklődése nem követi le
– jelentette ki.
A Carlsberg Hungary ügyvezető igazgatója ezt azzal egészítette ki, hogy minőségben nincs kompromisszum, a költségek lefaragása érdekében viszont kényszerintézkedésekre is szükség van. Marcin Burdach olvasatában ez azt jelenti, hogy ott faragnak a kiadásaikon, ahol csak tudnak, ugyanakkor
a magas minőségű alapanyagok beszerzésén éppúgy nem spórolnak, mint a sörfőzők képzettségén vagy a termelési folyamatot keretbe záró minőség-ellenőrzésen.
A kerekasztal-beszélgetés záróakkordjaként Kántor Sándor az évforduló apropóján azt a furfangos kérdést tette fel a szakembereknek, hogy milyen sört iszunk majd vajon 175 év múlva.
1848-ban Pécsett alapította meg Puchner József a régi ferences rendi kolostor ispotályos serházának helyén az ország első, ma is üzemelő modern sörüzemének, a Pécsi Sörfőzde Zrt. jogelődjét. Az eltelt 175 év hatalmas változásokat hozott mind a gyártott termékeket illetően, mind a fogyasztók igényeiben, amihez óriási fejlesztések társultak az 1854-ben létesült Kőbányai Serház utódja, a kőbányai Dreher Sörgyárak Zrt., az 1895-ben Első Soproni Serfőzde és Malátagyár mai utódja, a Heineken Hungária Sörgyárak Zrt., valamint az 1973-ban alapított Borsodi Sörgyár Kft. telephelyein is – hangzott el a Magyar Sörgyártók Szövetsége rendezvényén.
(Borítókép: Akos Stiller / Bloomberg / Getty Images)