Nincs új a nap alatt – már, ami az élelmiszeripar jelenlegi helyzetét illeti. Az ágazat komoly gondokkal küzd, ezt a Hússzövetség elnöke ismét megerősítette. Éder Tamás szerint az aránytalan kormányzati intézkedések az ágazaton belüli bizalomvesztéshez vezettek, a közeljövő pedig nem túl fényes – nem várt helyről érkezett újabb áremeléshez vezethető behatás. Hiába áll rendelkezésre soha nem látott mennyiségű uniós forrás, a jelenlegi állapotban az ágazati szereplők vonakodva ruháznak be, mindez összességében az élelmiszeripar sokat kritizált versenyképességének további csökkenéséhez vezethet.
A magyar élelmiszeripar jelenéről és közeljövőjéről számolt be Éder Tamás. „Nem szeretnék hosszabb távra kalandozni, épp elég kérdőjel szerepel az élelmiszeriparban rövid távon is” – kezdte a Magyar Húsiparosok Szövetségének elnöke, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara élelmiszeriparért felelős országos alelnöke.
Az élelmiszeripar termelésének növekedése az elmúlt közel két évtizedben elmaradt az ipar egészének átlagos növekedésétől, azonban az elmúlt öt évben négyszer is fordult a kocka, vagyis az élelmiszeripar nagyobb mértékben bővült az iparnál. Ez a jelenség különösen a koronavírus-járvánnyal átszőtt 2020-as évben mutatkozott meg, ahol az ipar 5,7 százalékos év/év alapon történő zsugorodása ellenére az élelmiszeripar felszínen tudott maradni egy minimális, 0,6 százalékos növekedéssel. Az előbb említett évet leszámítva az elmúlt nyolc esztendőben mind az ipar, mind az élelmiszeripar bővülni tudott.
2022-ben elsősorban az első félév hozott jó eredményeket, az orosz–ukrán háború kitörése azonban kifejtette hatását, és az év második felében már csak 2 százalékkal nőtt az élelmiszeripar sőt, a negyedik negyedévben már csökkent. Tavaly gyakorlatilag az export volt a tartóoszlop, a kivitel egész évben növekedni tudott (10,9 százalék), míg a belföldi értékesítés a második félévben már 3,7 százalékkal visszaesett – éves szinten mindössze 1,2 százalékos növekedés jött össze. (Összehasonlítva a 2021-es évvel: 10,2 százalék volt a külföldi, 7,5 a belföldi értékesítés volumenindexe.) „Továbbá az ágazat árbevételének 45 százaléka származott az exportból, megállapítható tehát, hogy a kivitel fontos szerepet tölt be a hazai élelmiszeripar életében, különösen nehéz időszakokban – mint a mostani – az exportnövekedés dinamikája dob mentőmellényt a süllyedő ágazatnak” – summázta Éder Tamás.
A szövetség elnöke a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adataira hivatkozva arról is beszélt, hogy mezőgazdasági termelői árak 2016-tól kezdve – egy 2018-as megtorpanást leszámítva – folyamatosan emelkedtek.
2020-ban még 7,4 százalékkal, 2021-ben azonban már 19,3, míg tavaly robbanásszerű, 49,7 százalékkal.
Az élelmiszeripar belföldi árindexe 34,2 százalékkal volt magasabb (26 százalékos éves élelmiszer-infláció mellett), vagyis a termelői árak növekedése 15,5 százalékkal haladta meg a belföldi értékesítés árindexét.
„Az elmúlt 8 évben az élelmiszeripar belföldi értékesítésének bővülése a legtöbb esetben elmaradt a termelői árak növekedésének mértékétől. Márpedig az élelmiszeripar számára a legfontosabb önköltségtényező a mezőgazdasági alapanyagok ára. Kevés olyan élelmiszer-ágazat van, amelynél az önköltség legalább 50 százalékát ne a termelői árak adnák, de van, ahol a kétharmadot is meghaladja az arány. Ezek az adok jól mutatják, hogy az ágazat milyen szinten függ a mezőgazdasági termelői áraktól. Az említett 15,5 százalékos különbséget az élelmiszeriparnak be kellett nyelnie” – mondta Éder Tamás, aki rámutatott, hogy a hazai élelmiszeripar jövedelmezősége rendkívül alacsony. „Az élelmiszeripar az elmúlt 5-6 évben meg sem tudta közelíteni a mezőgazdaság jövedelmezőségét. 2021-ben utóbbi az 500 milliárd forintot súrolta, szemben az élelmiszeripar 200 milliárd forint alatti jövedelmezőségével, érdemi javulást pedig várhatóan a 2022-re vonatkozó adatok sem mutatnak majd” – tette hozzá az elnök.
A magyar élelmiszerek boltok polcain való megjelenése erősödött az utóbbi években. A kormányzati nyomás mellett a szakmai szervezetek, valamint a kiskereskedelmi láncok között zajló diskurzusoknak köszönhetően nőtt a hazai termékek bolti részesedése – mutatott rá Éder Tamás, aki szerint a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) hamarosan elkészülő erre vonatkozó felmérése is ezt támasztja majd alá. (Ez azonban a hatósági árak mentén visszafordulhat, később lesz még róla szó.)
Az előző év végi visszaesések mentén szövődő háló 2023-ban is stabilnak mutatkozik. Az élelmiszeriparban – sok más ágazathoz hasonlóan – az idei első negyedév is szomorú képet festett: az élelmiszer-, ital- és dohánytermék-gyártás volumenindexe tíz százalékot meghaladó visszaesést produkált az első három hónapban.
Ráadásul ezúttal az előző válságok során életmentőnek bizonyuló export úszógumija is ereszt, így a szárazföld elérésének esélye – a kivitelhez hasonlóan – csökken.
Az ágazat jelenlegi problémahalmaza a rendszerváltás időszakához hasonlítható. Nagy intenzitással és több irányból érik negatív behatások a szektort, amik rövid távon is súlyos kihívások elé állítják az élelmiszeripart.
Éder Tamás a problémahalmaz egyik elemeként említette, hogy bár a forint visszakapaszkodott az előző év vége felé elért mélypontjáról, ám a piaci szereplők egyelőre nem érzik, hogy ennek hatására csökkentek volna a gyártáshoz szükséges eszközök, alapanyagok árai. „Úgy tűnik, hogy a piaci korrekció a vártnál lassabban működik” – jegyezte meg.
Az energiaár-robbanással kapcsolatban úgy fogalmazott: „Csúnya leckéket tanult meg sok ágazati szereplő, és bár az energiaárak drasztikus emelkedése miatti tervezhetetlenség nem élelmiszeripari sajátosság, de tény, hogy az élelmiszeripar egyes ágazatai igencsak energiaigényesek.” Sokan ragadtak bele magas áron megkötött hosszú távú energiaszerződésbe, miközben a világpiaci árak visszarendeződtek – tette hozzá.
Szintén költségnövelő tényező az iparágon belül 4-5 éve tartó drasztikus bérnövekedés, ráadásul már nemcsak hogy drága a munkaerő, de hiány is van belőle (nemcsak a szakképzett, de már a szakképzetlenből is), így már az élelmiszeriparban sem ritka a külföldi dolgozók jelenléte, akár távol-keleti országokból is.
Tovább ront a helyzeten az orosz–ukrán háború, illetve a tavalyi, történelmi léptékű aszály miatti alapanyaghiány, illetve a külső erőforrások bevonásának drágulása, ami különösen a potenciális fejlesztéseken ejt fájdalmas sebeket. „Emellett az élelmiszeripar irányába eszközölt kormányzati intézkedések sem voltak túl barátságosak. Az előző év közepén a népegészségügyi termékadó (neta) egyik pillanatról a másikra megugrott, bővítették a termékkörök listáját, illetve teljes egészségben – a nemzetközi gyakorlattól merőben eltérő módon – átalakítják a hulladékgazdálkodási rendszert, ami szintén önköltség-növekedést eredményezhet, hiszen a megszabott díjtétel magasabb lehet, mint a jelenleg érvényes, csomagolóanyagokra vonatkozó környezetvédelmi termékdíj, ráadásul inflációnövelő hatással is járhat” – sorolta a hússzövetség első embere. Utóbbiról az Index is több ízben beszámolt.
A szövetség első embere szintén a rövid távú kihívások közé sorolta a több mint egy éve érvényben lévő, egyes élelmiszerekre vonatkozó hatósági árakat. „Három hónapnak indult, amire azt mondta a szakma, hogy kibírja, lenyeli a veszteséget. De egyre csak telt az idő, az ársapka maradt, a veszteség pedig egyre nagyobb lett. Emellett a kereskedők és beszállítók közötti bizalomvesztéshez vezetett. Az árstopok jelentette terhek a kiskereskedőket is abba az irányba lökték, hogy megoldásokat találjanak veszteségeik csökkentésére, és sajnos ezen megoldások között – a magyar termékek kárára – kiemelt helyet kapott az olcsó import” – fejtette ki Éder Tamás, aki a „nehezen érthető” kormányzati kommunikációra is felhívta a figyelmet. Példaként említette
A felpörgő élelmiszer-infláció és a technikai recesszió okozta problémákra a fogyasztók a lábukkal válaszoltak. Az élelmiszeripar válságos állapotát tovább tetézi, hogy a fogyasztók egyre inkább csak a bolt előtt mennek el, ami a kiskereskedelmi forgalom bezuhanásán is nyomon követhető.
Éder Tamás szerint emellett fejtörést okoz a termékdualizálódás, vagyis amikor a vásárlók a prémium- vagy az olcsó termékeket részesítik előnyben. „Sőt, már arra vonatkozóan is eljutottak hozzám jelzések, hogy a prémiumtermékek sem a legjobban mennek, így »olcsó termékfejnehéz« keresleti piac kezd kialakulni” – jelezte.
Szintén problémát jelentenek az egyes ágazatokban történő minőséggyengítési folyamatok, a helyettesítő termékutánzatok. Példaként említette a tejföl helyett olcsóbb, ám minőségben gyengébb frissföl iránti kereslet megnövekedését. Márpedig az olcsóbb termékek iránti keresletnövekedés az import erősödéséhez vezet. „A magyar élelmiszeripar nem az első osztályban focizik, ami az olcsóbb tömegtermékeket illeti, inkább a közép- és felső kategóriában vagyunk erősek” – mutatott rá az elnöke.
„A felsorolt folyamatok mind a magyar élelmiszeripar versenyképességének további csökkenéséhez vezetnek, ami önmagában is kedvezőtlen folyamat, különösen, ha azt nézzük, hogy a következő években soha nem látott mértékű uniós támogatás felhasználására nyílna lehetőség, amin keresztül faraghatnánk a sokat szapult versenyképességi hátrányon. Ám, amikor a csökkenő jövedelmezőséggel szembesülő ágazati szereplőket még támogatott környezetben sem könnyű beruházásra ösztönözni, ezáltal elmaradnak a fejlesztések” – jegyezte meg, hozzátéve: a jövedelmezőségi gondok miatt a konfliktusok erősödése várható a termékpálya minden szereplője között, továbbá
az élelmiszeripar teljesítménye csökken, a jövedelmezősége gyengül, mindez pont egy olyan időszakban, amikor fejlesztési források állnak rendelkezésre. Ezzel egy időben felgyorsulhat az ágazati konszolidáció.
A teljes beszélgetést a Magyar Közgazdasági Társaság YouTube-oldalán tekintheti meg.
(Borítókép: Andrey Rudakov / Bloomberg / Getty Images)