Nem érzékelhető a jegybank kormánykritikus hangvétele, inkább arról lehet szó, hogy a monetáris és fiskális politika eszközrendszere eltérő, ez pedig valódi szakmai vita – összegezte az Indexnek Pásztor Szabolcs, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány vezető elemzője legutóbbi, a közvéleményt megosztó szavait. Az elemző szerint az ársapka körüli ellentét pedig ezt tökéletesen bizonyítja.
Mint ismert, a legutóbbi kamatdöntő ülésen két döntés született: a kamatfolyosó felső szélét 100 bázisponttal csökkentették, illetve szintén 100 bázisponttal, 17 százalékra korrigálta vissza a jegybanki egynapos betét kamatát. Rendhagyó módon nem Virág Barnabás alelnök, hanem Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnöke ismertette a döntés hátterét a keddi sajtótájékoztatón. Itt kapott hideget-meleget a kormány.
Ugyanakkor Pásztor Szabolcs, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány vezető elemzője szerint a jegybank elnöke igyekezett egy megértést szolgáló összképet adni, „egzakt módon összefoglalta az elmúlt időszak kihívásait, a jelenlegi legnagyobb problémát és az előttünk álló feladatokat” – emelte ki az Index kérdéseire.
Egy józan és hűvös helyzetértékelés hangzott el. Kimondottan üdítő, hogy a rövid távú kihívásain túl a közép- és hosszú táv is látókörbe kerül, és a jegybankelnök ismét azonosítja, hogy a versenyképesség és a termelékenység javításával lehet például az inflációs sérülékenységet csökkenteni.
Az elemző azt is hozzátette: az elképzelések nem esnek távol a kormányzat jövőbeli terveitől, esetlegesen csak arról lehet szó, hogy más és más az eszköztár a gazdaság bővülésének előmozdítása kapcsán. Kiemelte, a piac és az elemzők jól ráéreztek az MNB várható lépésére, és aligha okozott nagyobb meglepetést mindaz, amit a jegybank kedden bejelentett. Ez nem azt jelenti, hogy a jegybank döntései nem képesek érdemi hatást kiváltani. Inkább az előzetes kommunikáció sikerességét mutatják.
Matolcsy György kedden ismét olyan kijelentéseket tett, amelyekben nem nehéz kormánykritikus álláspontot felfedezni. Elhangzott például: a korábbi időszakban megfigyelhető „államháztartás romlása egy specifikus és sajnálatos magyar ok”, ami összeségében rendkívül magas inflációt eredményezett Magyarországon.
Továbbá hangot adott annak, hogy az amerikai bankválság azért nem gyűrűzött át Magyarországra, mert 2010 után megfelelő gazdaságpolitikát választottak, „majd később a 2013 utáni jegybanki politika felépítette és megerősítette a pénzügyi stabilitást”. Közismert: Matolcsy György 2010–2013 között szolgálta nemzetgazdasági miniszterként a második Orbán-kormányt, majd 2013. március 4-től a Magyar Nemzeti Bank elnöke lett.
Ám az is fontos, hogy a sajtótájékoztató a kormányzattal szemben megfogalmazott szakmai alapú ellenvéleményt tartalmazott leginkább, sőt a jegybank elnöke azt is kimondta, hogy a fiskális politika ma már konszolidációs pályán mozog.
Az elemzők többsége nem érzékelheti a jegybank kormánykritikus hangvételét, inkább arról lehet szó, hogy a monetáris és fiskális politika eszközrendszere eltérő, ez pedig egy valódi szakmai vita. A legnagyobb sajtóvisszhangot kiváltó megjegyzés az ársapkák kérdésköre volt, de ez igazából ma már egy örökzöld vitának számít. Annak idején a hetvenes években Richard Nixon vezetett be Amerikában ársapkákat, és nyomban bírálták is érte. Ma is gyakran olvasni olyan írásokat, melyekben az 50 évvel ezelőtti intézkedés értelmét – vagy éppenséggel értelmetlenségét – keresik.
Pásztor Szabolcs hozzátette: a jegybank elnöke hosszú ideje a pénzügyi fegyelem legnagyobb védelmezője, és a jövőben is a költségvetés egyensúlya és a fenntartható államadóssági pálya mellett kardoskodik majd. „Felzárkózás, kilábalás csak pénzügyi egyensúly mellett lehetséges” – húzta alá.
Az elemző szerint ezt jól tudja a kormányzat is: a pandémiával kezdődő évtizedek elején sem engedte a fenntarthatatlan tartományba a pénzügyeket, és folyamatosan igyekszik úgy lendületben tartani a gazdaságot, hogy közben óvakodik a már kóros szintű túlköltekezéstől. Azt sem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a koronavírus-járvány és a háború kihívásai külső tényezők, állandó lépéskényszerbe hozzák a döntéshozókat.
nem endogén (belső) fiskális és monetáris politikai hibákról van szó, hanem a külső körülményekre adott folyamatos válaszokról.
Lényeges szempont még az is, hogy a 2010-es időszak előtt, például a válságok idején nem jelentek meg egyértelmű víziók a gazdaságpolitikában, sőt gyakran egyszerre érkeztek különbözők – tette hozzá az elemző.
A döntéshozók közötti eszközvitákról pedig ennek tükrében aligha beszélhettünk. A 2020-as évek válságai elé Magyarország erős fundamentumokkal állt, és ez jelenleg lehetőséget ad arra, hogy megjelenjenek és megvitatásra kerüljenek a monetáris és fiskális politikai intézmények közötti nézőpontbeli különbségek.
Metternich talán minden idők legnagyobb diplomatája, de az biztos, hogy a 19. század egyik legbefolyásosabb embere volt. Erősségei közé rugalmasságát, rendkívüli munkabírását, mérsékletét és józanságát sorolják. Ezeket a jellemzőket pedig Varga Mihály pénzügyminiszter számtalanszor bizonyította már konjunktúrában, de most, talán a történelmünk legbonyolultabb válsága alatt sem zökkent ki. A Kormányinfón a költségvetés ismertetésén túl többszöri kérdésre is határozottan leszögezte:
nyilvánosan semmilyen kritikát nem hajlandó kommentálni, ami a jegybanktól érkezik (főleg, hogy erre külön fórum van).
Pásztor Szabolcs hozzátette: amennyiben valaki végighallgatta a jegybanki sajtótájékoztatót, abból kiderülhetett, hogy a kormány és a jegybank között szakmai vita van, amely a gazdaságpolitika eltérő megközelítési módjából és eszköztárából adódik. Az pedig, hogy a válságállónak bizonyult magyar gazdaság helyzete még inkább javuló pályára áll, eleve magával hozza a szakmai vita intenzitását.
Látható, hogy mindkét intézmény a jól prosperáló gazdasági növekedésben és a stabil kiszámítható pénzügyi rendszer fenntartásában érdekelt. Legfeljebb különvéleményt lehet azonosítani, amelynek megjelenése természetes szakmai viták esetében. Az pedig, hogy ebbe alapvetően bárki bepillantást kaphat, mindenképpen előremutató jelenség.
Pásztor Szabolcs azt is kiemelte: más eszközrendszere van a fiskális és a monetáris politikának. A fiskális politikát azért lehet teljesítménye szempontjából kiemelni, mert hazánk eddig elkerülte a látványos és tartós gazdasági visszaesést, és mindezt úgy sikerült elérni, hogy fenntarthatatlan tartományba nem kerültek a pénzügyi mutatók. Ráadásul a kormányzat jövőre négyszázalékos gazdasági növekedéssel tervez.
„Alapvetően a személyi kérdéseken felülemelkedve arra a klasszikus esetre érdemes rámutatni, hogy éppen az jelent jegybanki függetlenséget, hogy a monetáris politika döntéshozói pontozhatják a költségvetési kérdésekről döntő szereplőket. Ennek jó üzenete van a piacok felé is, és mind a monetáris, mind a fiskális politikát saját működési keretein belül tartja” – mondta az Indexnek.
Pásztor Szabolcs arra is kitért, hogy a két terület közötti interakció és párbeszéd fontos, és ennek eredményét a jegybank elnökének szavai is tükrözik, amikor azzal érvel például, hogy ma már jól látható a kormányzati elköteleződés az infláció letörése mellett.
Mindig és minden esetben más a látóköre a fiskális és monetáris politikának. A fiskális oldal a természeténél fogva politikai döntéseket hoz, míg a monetáris oldal szintén a természeténél fogva nettó gazdasági lépéseket eszközöl. Erre jó példa, hogy azonnal kialakul egy vita az ársapkákról. Matolcsy György szerint egy rossz gazdasági lépés, amelyet azonnal ki kell vezetni, ám a politika ezt nem így látja, utóbbi egy másik mérkőzést is játszik.
Az ársapka hosszú távon nehezen egyeztethető össze a tisztán piaci folyamatokkal, de fontos tény, hogy Európában háború van, amely rendkívüli helyzetet teremt. Éppen úgy, ahogyan Richard Nixon a hetvenes években egy rendkívüli időszakban ársapkákat vezetett be, a magyar kormány is rendkívüli kihívásokra, rendkívüli megoldásokkal reagál, melyek időhorizontja véges. Több ország próbálkozott már vele korábban is és most is. A döntéshozók mindig tudták, hogy az ilyen jellegű intézkedéseknek van torzító hatása is.
Pásztor Szabolcs szerint éppen ezért az ársapka ügyében mindig elemi fontosságú annak mérlegelése, hogy azok meddig maradnak hatályban. Jelenleg az látható, hogy a monetáris politikáért felelős jegybankelnök több negatív hatást azonosít, a fiskális politikáért felelős kormány több szempontot figyelembe véve lát még mozgásteret az ársapka ügyében. A jegybank az intézkedés inflációgerjesztő hatását emeli ki, a kormányzat pedig egy olyan társadalmi csoportot, melynek a fogyasztói kosarában meghatározóak az ársapkás tételek.
Az utóbbi esetén a cél az, hogy ne essen vissza a fogyasztási színvonal, mert az minden társadalmi rétegre hatással lehet.
Az ársapkák az európai szintű reálbér-növekedésből hasznot húzni kívánó nagyvállalatok, a szankciós környezet és a kínálati sokkok miatt elszálló infláció hatásaitól igyekeznek védeni a lakosságot. Ez a kormány politikai lépése. Matolcsy Györgynek pedig nem kell választásokat nyernie, ezt a feladatot elvégzi helyette más.
(Borítókép: Németh Kata / Index)