Hideg élményben volt része szerkesztőségünknek, amelynek vállalkozó szellemű tagjai ezúttal a jégkrémek rögtönítélő bíráiként funkcionáltak. Tizenöt terméket kóstoltunk, és elöljáróban annyit elmondhatunk: egyik sem kapott letöltendőt. Voltak kevésbé jó és egészen kiváló termékek, és voltak olyan újdonságok, amiktől táncot jártak ízlelőbimbóink.
Ismét pályára lépett az Index 5 + 1-es kispályás kóstolócsapata. Vállalkozó szellemű kollégáink ezúttal jégkrémeket teszteltek a szokásos pontozásos rendszer szerint – annyi különbséggel, hogy jégkrémek lévén a tapintás rubrikát lehúztuk a tesztlapról. Így a látvány, az illat, illetve az íz 1–5-ig való osztályzásával jött ki az összpontszám mind a 15 terméknél.
A teljesség igénye nélkül, de igyekeztünk a termékek viszonylag széles palettáját tesztünk tárgyává tenni, így könnyen előfordulhat, hogy néhány, kevesek-sokak által szeretett termék hiányzik a listáról.
A teszt során Balogh Nóra cukrászati szakértő, oktató, a nagymarosi Sakura Cukrászda tulajdonosa vezette kezünket, aki az egyes jégkrémekkel kapcsolatos aggályok, illetve dicsérő vélemények okát is igyekezett megmagyarázni, valamint érvekkel alátámasztani.
„Fontos különbséget tenni a fagylaltok, illetve a jégkrémek között. Utóbbiak tele vannak ócska zsiradékokkal, amelyek ellenére mégis nagyon finomak” – szögezte le a szakértő, aki szerint a fogyasztói tudatosság javítása a jégkrémek fogyasztásánál is fejlődésre szorul.
Célszerű lenne tüzetesebben átnézni a csomagolásokon lévő összetevőket, amik sok mindent elárulnak az adott termékről. Például, bár lehet, hogy egy termék térfogata nagyobb a másikénál, ám nem mindegy, hogy ezt a méretkülönbséget milyen áron érték el. Sok esetben előfordul, hogy egy kisebb termék több minőségi összetevőből áll, mint egy nagyobb térfogatú
– tette hozzá.
A termékminták egy részét az Unilever szállította a veszprémi Algida gyártósoráról, a Nick’s, a Ferrero és az Anjuna jégkrémeket pedig a Kifli.hu jóvoltából kóstolhattuk meg, de akadt olyan termék is, amelyet a Spar vagy a Lidl fagyasztóiból szereztünk be.
A Lidlben kapható, Exotic nevet viselő termék volt az első a sorban kifejezetten jó illattal. Nevéhez méltóan egzotikus jégkrém hűtötte le ízlelőbimbóinkat. A bevonat gyümölcssorbet volt, ami szakértőnk szerint a kelleténél gyorsabban olvadt. A bourbon vanília íze dominált, ám az egész termék jeges érzetet adott, ennek ellenére a közepesnél jobb összpontszámokkal díjaztuk az első versenyzőt.
Ezzel az élménnyel a hátunk mögött a Leone spongyabobos jégkrémére, ami már a csomagolásból kibontva jeges volt. Balogh Nóra elmondta: ez a jelenség a vásárlóknak köszönhető, akik „kiveszik a hűtőből és összetapogatják a terméket”. „Ultra retró feeling.” „Műízű, de spongyabobos.” „Olyan, mintha hideg szivacsot ennék” – záporoztak a kommentek. Spongyabob összességében ízetlennek bizonyult, amit jól jelez, hogy kilencnél magasabb összpontszámot nem gyűjtött be, a többség pedig ennél is lejjebb pontozta a teljesítményt. Reméljük, az igazi kockanadrágos figura nem ennyire „sótlan”.
A Gelatelli pralinéja következett a sorban, aminek jó illatát Balogh Nóra azzal magyarázta, hogy kakaós bevonó helyett valódi csokoládé adja a borítást. Ebből kifolyólag a csokija kifejezetten finom volt, a töltelék azonban jelentősen árnyalta a kezdeti pozitív benyomásokat. „Íztelen volt a belseje” – foglalta össze tömören a lényeget egyik kóstolónk. Összességében azonban nem szerepelt rosszul, sőt három maximálisközeli értékelést is bezsebelt, és egy egészen jó átlagot hozott.
Következett az első vegán termék az Anjuna mogyorós jégkrémének képében, aminek vegánsága abból áll, hogy a tejes krémet biorizsmasszával helyettesítették. Bár könnyen előfordulhat, hogy egy vegán fogyasztó örömét leli benne, nekünk ez nem igazán jött össze. Furcsálltuk, hogy a csokija sorbet léte ellenére eléggé ízetlen volt. Volt, aki egy lefagyasztott csokoládészeletként írta le a terméket, míg egy másik kolléga megjegyezte: „ha ilyet vennék, a gyerekeim visszaküldenének a boltba”.
A spongyabobos után a Sparban kapható kis hableányos jégkrémbe is belekóstoltunk. Kár volt. Gyakorlatilag színes vizet kaptunk, egy rettentő ízű, robbanócukros bevonattal. „Ez kinek ízlik?” – hangzott el a kérdés. Nekünk sajnos nem, ami az értékelésekben is visszaköszönt, ugyanis a legmagasabb összpontszám, amit ki tudott magából sajtolni – két lágyszívű kolléga jóvoltából –, az a nyolcas, de volt, aki látványra, illatra és ízre is megbuktatta a terméket. Kis hableány, ezért kár volt a partra úszni.
A Nick’s epres, fehér csokis, hozzáadott cukrot nem tartalmazó terméke volt a soron következő „áldozat”. „Ronda, de nem finom” – summázta véleményét egyik jégkrémsommelier-nk. Az eper igencsak műízt adott, ami Balogh Nóra szerint azért is fordulhatott elő, mert a gyümölcsös ízesítésnél ez egy gyakran előforduló jelenség a jégkrémek körében. A krém mellett a bevonat sem nyerte el tetszésünket, így inkább a látványnak köszönheti a közepesnél némiképp jobb összpontszámokat.
Újfent egy Nick’s pálcikás terméket ragadtunk magunkhoz, ezúttal a roppanós mandulás (crunchy almond) változatot, ami látványra bizalomgerjesztő volt, egészen addig, amíg el nem jutottunk a csokijához, aminek olyan íze volt, mint a rosszabb minőségű csokimikulásoknak. „Átlagos, kicsit ez is műízű” – hangzott el, így végül az értékelés is átlagosnak bizonyult, mindössze egy hajszállal teljesített jobban, mint epres, fehér csokis rokona.
Bud Spencer és Terence Hill óta tudjuk, hogy „a pisztácia kifogyott, csokoládé nem is volt”, de nekünk végül jutott. Az első felvonás hosszabbításában egy újabb Anjuna jégkrém jutott, ezúttal a vegán pisztácia változata. A látvány és az illat közepesre sikerült. A kinézete olyan volt, mintha egy nagy adag pisztáciakrémet formába öntés után lefagyasztottak volna. Az íz viszont kárpótolt minket, ami – főként ahhoz viszonyítva, hogy vegán termék lévén biorizskrémet tartalmaz – egész jó volt, bár Balogh Nóra szakértői ízlelőbimbója megjegyezte: hiányolja a sót, ami kellőképp kihozta volna a pisztácia intenzívebb ízét, aminek egy része így rejtve maradt előlünk. „Nem rossz, de nem ilyet vennék a boltban” – hangzott el. A csúcstól ugyan messze is volt, de egy kifejezetten jó élményben volt részünk, ami az összpontszámokon is látszott. Mindössze két tízen aluli értékelést kapott, és volt, akinél a legmagasabb lécet is majdhogynem verdeste.
Következett a valamivel rövidebb második félidő, arra azonban nem számítottunk, hogy minden gól ekkor esik. Nyolcadikként a Ferrero Raffaello jégkrémét kóstoltuk. Nagyon jó formát találtak a terméknek, olyan volt, mintha a golyót kissé ovális formává klopfolták volna. Az íze pedig önmagáért beszél, aki szereti a Raffaello golyókat, az a jégkrémváltozatát is fogja, hiszen teljes mértékben visszaadja a golyóbis ízét. „Megvan a nyár kedvence, engem megvett” – mondta egyik kóstolónk. Az édes élményt jól mutatja, hogy repkedtek a maximális vagy ahhoz közeli értékelések.
Mi lehetne ennél jobb? – tettük fel kérdést. A Ferrero azonban erre is megpróbált rálicitálni, mégpedig másik jól ismert terméke, a Ferrero Rocher által, aminek jégkrémváltozata is a Raffaello logikájára épült. Csalódnunk ezúttal sem kellett, sőt. Egyértelműen ez is hozta a golyók minőségét, szakértőnk pedig rámutatott egy fontos tényezőre: aroma helyett valódi mogyorót tartalmaz a termék. A kérdés valójában ízlésbeli volt, vagyis hogy ki a Raffaellót, ki a Ferrero Rocher-t szereti jobban. Kóstolócsapatunk végül, ha nem is sokkal, de utóbbit hozta ki győztesként.
A látványból és az illatból is egyértelmű volt, hogy ezt követően sincs vége a jónak. A Magnum hozzáadott cukrot nem tartalmazó vanília-karamell jégkrémje tökéletes ízkombinációt rakott össze. Bár a krémje az elején mintha kicsit vizes hatást kölcsönzött volna, más kolléga ezt cáfolta, és tökéletes ízről számolt be. Abban mindenki egyetértett, hogy a csokija kifejezetten finom volt. Összességében pedig kifejezetten jó osztályzatokat szedett össze – volt, aki maximális pontszámmal honorálta a teljesítményt.
Egy vegán Magnum következett, mogyorós ízesítéssel. A töltelék esetében ezúttal is a már tapasztalt műíz köszönt vissza, a csokibevonata viszont kifejezetten jó volt. „Szörnyű műízű” – mondta egyik kollégánk. Úgy tűnik tehát, hogy a vegán termékek nem nekünk valók, de a csokija mentette a terméket. A megosztottságot jól szemlélteti, hogy volt, akinél mindössze 6, míg másnál egy híján maximális pontszámot kalapozott össze a termék.
A hajrában egy beazonosíthatatlan, ám látványra és illatra egyaránt pazar jégkrémmel szembesültünk. Éreztük a karamellízt, illetve mintha pattogatott kukorica lett volna lenne. Nem csaltak minket tévútra érzékszerveink, ugyanis a Magnum csokoládés-karamellás pálcikását kóstoltuk popcornízjegyekkel kombinálva. A mindenki számára merő újdonság pedig zseniális végeredményt hozott. „Engem megvett kilóra” – mondta az egyik kolléga, miután felocsúdott az ízkavalkád okozta, jó értelemben vett sokkból. „Ez van, amikor nem értjük, miből van, de nagyon finom” – hangzott el egy másik vélemény. Az Index terméktesztjei során talán egyedülálló módon meglett az első termék, ami mindenkitől a bezsebelhető maximális összpontszámot érte el. „Élelmiszeripari csoda.”
A következő jégkrémnél már a csomagolás kibontásánál megcsapott minket a kellemes mangóillat, így ebből, ha nem is a látványból, világos volt előttünk, hogy egy újabb egzotikus termékkel van dolgunk. Ez pedig nem más volt, mint a Magnum fehér csokis kókusz-mangó jégkrémje, aminek ízébe összességében „nem nagyon lehetett belekötni”. Bár a mangó hozott egy kis műízt, ám a kókusz mindezt remekül ellensúlyozta, a fehér csokis bevonat pedig teljessé tette az élményt. Ehhez mérten vastagon fogtak a tollak, jöttek a maximális vagy ahhoz közeli pontszámok.
Végül, de nem utolsósorban a Pöttyös jégkrémje maradt, vagyis inkább „jégrudija”, merthogy olyan volt, mintha egy túrórudiba pálcikát dugtak volna, és lefagyasztották volna. Maximálisan visszaadta a túrórudi ízét, azzal a különbséggel, hogy a rudinál megszokott rögös túrót folyékonyabb töltelék váltotta fel. Ahogy arról az Index is beszámolt több, a FrieslandCampina Hungária által gyártott, ízesített Túró Rudi termék összetevői között nem is szerepel a túró. A Pöttyös jégkrémet gyártó Algida azonban odafigyelt, és az övé valóban tartalmaz túrót, ugyanakkor javasoljuk a gyártónak, hogy csokibevonó helyett valódi csokoládét használjon külsőként a még jobb élmény érdekében. Voltak maximális osztályzatok, ám akadt tíz alatti is, összességében azonban kiváló eredménnyel zárt.
Az Index nagy jégkrémtesztjének igencsak szoros végeredménye tehát az alábbiak szerint alakult:
Nem sokkal maradt le a dobogóról a Raffaello vagy a Pöttyös jégkrém.
Korábban az Index már több terméket is kóstolt, térképünkre felkerültek a csokimikulások, a szaloncukrok, a chipsek, a májkrém, a kalács és a tormakrém, valamint kísérleteztünk sáskákkal, lisztkukacokkal és tücskökkel is, míg legutóbb a túrórudik, túródesszertek kerültek terítékre.
(Borítókép: Papajcsik Péter / Index)