December végéig kell feltörni a perselyt, azaz addig lehet lehívni a Magyarországnak a 2014–2020-as uniós ciklusban járó összes pénzt. A cél a forrásvesztés elkerülése, tehát a 100 százalék elérése, jelenleg 88 százalékon áll a mutató, ami a tagországi átlagnál jobb részeredmény. A következő hónapok tétje 1240 milliárd forint.
Miközben a Magyarországot érintő uniós viták homlokterében változatlanul a 2021–2027-es források, illetve a helyreállítási pénzek hozzáférése áll, a hazai fejlesztéspolitikai rendszernek éppúgy elemi érdeke a 2014–2020-as EU-s ciklus lezárása.
Első hallásra furán csenghet, hogy miért beszélünk még egyáltalán 2023 nyarán a 2014 és 2020 közötti programozási időszakról, de nem árt tudni, hogy ebben az esetben az n+3-as szabály az irányadó: vagyis a ciklus hét plusz három évig tart, azaz idén decemberig van még lehetőség feltörni a brüsszeli széfet.
Magyarország lehívási mutatója az Európai Bizottság legfrissebb adatai szerint 88 százalékon áll, a fennmaradó 12 százaléknyi uniós forrás hazahozatalára szűk fél év maradt.
Dobálózhatunk a százalékokkal konkrét összegek nélkül, de annak túl sok értelme önmagában nincsen. A finisébe forduló 2014–2020-as ciklus során hazánk rendelkezésére 32,11 milliárd euró áll, ebből 27,15 milliárd az uniós finanszírozás, 4,96 pedig a nemzeti önrész. Az eddig elért 88 százalék értelemszerűen az előbbire vonatkozik, a saját befizetés nélkül.
Azzal sem árt tisztában lenni, hogy az Európai Bizottság nem egy pénzváltó, így ahogy ezt az euróban érkező pénzmennyiséget 430-cal nem volt érdemes felszorozni, úgy az utóbbi időszakban 360-nal sem. Ellenben a 375-ös jegyzésen rögzített tervezési árfolyamot alapul véve, az eddig a képzeletbeli kerítés felénk eső oldalán 23,84 milliárd euró van, ami e szerint 8940 milliárd forintnak felel meg.
A 23,84 milliárd euró tehát a teljes nekünk járó keret 88 százaléka, ebből 81 százalékpontért felelnek a tényleges beruházási, fejlesztési számlák alapján történt kifizetések, 4 százalékpont a kezdeti előleg, 3 az éves előfinanszírozás.
S hogy sok vagy kevés időarányosan ez a 88 százalék? Abban a tekintetben mindenképpen bizakodásra adhat okot, hogy az európai uniós tagországi átlag 81 százalék.
Mivel a Brexit menet közben történt, itt még 28 országról beszélünk Nagy-Britanniával együtt, Magyarország pedig a középmezőny elején, a 10. helyet foglalja el összevetésben. A következő hónapok tétje a mi szempontunkból 3,31 milliárd euró, a már ismertetett kurzus szerint több mint 1240 milliárd forint.
Ha az élbolyt nézzük, a top 3-ban sorrendben Litvániát, Lengyelországot és Észtországot találjuk 95, 94, illetve 93 százalékkal, és mivel a csehek 90 százalékkal holtversenyben a hatodikak, a visegrádi térség országai közül végül is csak a szlovákokat (77 százalék) előzzük meg, de őket nagyon.
A Magyarországhoz hasonlóan az Európai Unióhoz 2004. május 1-jén csatlakozott országok közül az északi szomszédunkon kívül magunk mögött tudhatjuk Lettországot (79) és Máltát (77).
Ha a klub fiatalabb tagjait ugyancsak hozzávesszük: előrébb járunk a 2007-ben belépő románoknál (81) és bolgároknál (76), valamint a bebocsátást 2013-ban nyerő horvátoknál (66) is.
A fentiekből tehát egyértelműen az rajzolódik ki, hogy a 2014–2020-as uniós ciklus forrásvesztés nélküli lezárása könnyebb feladat, mint a 2021–2027-es támogatások körüli anomáliák tisztázása, a Covid-válság utáni nehézségek kezelésére életre hívott helyreállítási alapról nem is beszélve.
Ezeknek a csatáknak a megvívása az egykori uniós biztos, az európai uniós források felhasználásáért tárca nélküli miniszterként felelő Navracsics Tibor mellett már nem Varga Judit kihívása.
De nem is a július 31-én távozó igazságügyi minisztert váltó Tuzson Bencéé, hanem azé a Bóka Jánosé, aki maga is az igazságügyi tárca államtitkára volt, mostanra azonban teljes értékű kormánytaggá vált európai uniós ügyekért felelős miniszterként.
(Borítókép: Index)