A magyar–török kapcsolatok éppen a virágkorukat élik, fura lenne, ha egy közép-európai ország nem törekedne jó kapcsolatokra a közelében lévő középhatalommal – mondta az Index megkeresésre Egeresi Zoltán. A Magyar Külügyi Intézet külső szakértőjét azzal kapcsolatban kérdeztük, hogy a kormány egyértelművé tette, komolyan számol Törökországgal. A Recep Tayyip Erdogan által vezetett ország stratégiai szerepe az orosz–ukrán háború következtében jelentősen felértékelődött.
Az orosz–ukrán háború okozta geopolitikai blokkosodásban Törökország szerepe felértékelődött, a nyugati szövetségi rendszer része, mivel 1952 óta NATO-tag, és a biztonsági szervezet második legnagyobb szárazföldi haderejével rendelkezik, ugyanakkor az utóbbi években sikerült pragmatikus együttműködést kialakítania Moszkvával is – mondta az Index megkeresésére Egeresi Zoltán.
A Magyar Külügyi Intézet külső szakértője azzal kapcsolatban nyilatkozott lapunknak, hogy Törökország, bár problémás kapcsolatokat ápol a szövetségi rendszerének tagjaival, azon nyugati hatalmak egyike, amelynek vezetője képes leülni az orosz elnökkel tárgyalni, sőt az utóbbi bő évben eredményeket is elért. Ám más gazdasági és geopolitikai körülménynek köszönhetően a szerepe jelentősen megnövekedett.
Szerepe három területen értékelődött fel az elmúlt időszakban: komoly erőt képvisel a NATO-ban, részben a szankciók következtében az európai gázszállításokból egyre nagyobb szeletet hasít ki, és jelentős hatalom felett diszponál a migráció tekintetében is. Ez a három terület nemcsak stratégiai kérdés az európai nemzetállamok asztalán, hanem egyenesen esszenciális területek.
A Magyar Külügyi Intézet szakértője emlékeztetett arra, hogy Törökország NATO-tagsága révén a szervezetre komolyan képes hatni, például a svéd csatlakozás késleltetésével. Ám Törökország elég nagy, és fontos Oroszország számára is, hogy komolyan vegye. A felértékelődés különösen Moszkva számára fontos, mivel nem csatlakozott a nyugati szankciókhoz, így még jelentősebb kereskedelmi partnerré vált, „mondhatni köldökzsinór a nyugati technológia és termékek beszerzésében” – emelte ki Egeresi Zoltán.
Törökország a gázszállításban Olaszország és a délkelet-európai államok számára fontos tényező, mivel a regionális gázelosztó szerepe miatt több tranzitvezeték a területén halad át: így a Magyarországot elérő Török Áramlaton, de a Transzanatóliai Gázvezetéken keresztül is szállítja a fosszilis tüzelőanyagot például Olaszországba.
Idén két országnak sikerült a török gázipari vállalattal megegyeznie, Bulgáriának és Magyarországnak, így a törökországi gázpiac készletei elérhetővé váltak.
„Nincs akadálya annak, hogy a magyar–orosz hosszú távú gázszerződés teljes évi 4,5 milliárd köbméteres mennyisége megérkezzen a Török Áramlaton keresztül” – ismertette az Indexnek korábban Pletser Tamás, az Erste Bank olaj- és gázipari elemzője annak vonatkozásában, hogy az ukrán energiaügyi miniszter harmadszorra is világossá tette az elmúlt hónapban: Ukrajna a jövő év végét követően nem hajlandó orosz földgázt szállítani a kontinentális Európa irányába.
Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter az ukrán bejelentésre szinte azonnal reagált. Egyértelműen annak adott hangot, hogy Magyarország a kieső mennyiséget a Török Áramlatra tereli át. Ennek európai ága éves szinten 15,75 milliárd köbméter kapacitású, jelenleg 9-10 milliárd köbméter nyersanyag érkezik ezen, elsősorban Magyarország és Szerbia felé. Elérhető még szabad kapacitás, bár a török betáplálási ponttól felénk vannak még szűkületek, de ezeken már dolgoznak. Így az sem lesz akadály, hogy a hosszú távú szerződés teljes évi 4,5 milliárd köbméteres mennyisége megérkezzen Magyarországra ezen az úton.
Ezzel Törökország kontinensünk egyik legJELENTŐSEBB kritikus infrastruktúrája felett szerzett hatalmat.
Törökország esetén fontos arra kitérni, hogy a migrációs tranzitszerep továbbra is jelentős tényező, noha az utóbbi években a török bevándorláspolitika változása miatt megnehezült az illegális úton történő belépés, és megnőtt a hazatoloncoltak száma. Ám ez nem jelenti azt, hogy ne érkeznének továbbra is Európába Anatólián keresztül afgánok, szírek és más bevándorlók.
Az említett három tényezőn túl Törökország számos más területen érintett az európai politikában: például a többmilliós diaszpóráján keresztül, de a Balkánon is, ahol jellemzően stabilizátorként jelenik meg – tette hozzá Egeresi Zoltán, majd kiemelte:
Törökország egyszerre felértékelődött a Nyugat és Oroszország számára. Utóbbival fenntartott pragmatikus viszonya mellett Ankara elítélte a tavaly februári támadást, és továbbra is kiáll Ukrajna területi integritása mellett. Ennek ellenére igyekszik a két tömb között egyensúlyozva politikailag és gazdaságilag a lehető legtöbbet profitálni a konfliktusból.
A Magyar Külügyi Intézet külső szakértője arra is rávilágított, hogy a jelenlegi török vezetés két évtized alatt tudatosan növelte a nemzetközi súlyát, kezdve a soft power képességek fejlesztésével, a különböző régiós válságok kihasználásán át a katonai intervenciókig. Mögötte pedig a vezetés ambíciója és a rendelkezésre álló képességek növekedése áll – összegezte.
Egeresi Zoltán az Indexnek arra is kitért, hogy Törökország elismeri Ukrajna területi integritását, és ellenzi a Krím annexióját már 2014 óta. Ebben tavaly februárban sem történt változás. Azóta az ukrán–török kapcsolatok még szorosabbak lettek, katonai együttműködési szerződést is kötöttek, ahogy a korábbi években tették.
Ugyanakkor Erdogan megtalálta a modus vivendit (békés együttélést – a szerk.) Vlagyimir Putyinnal, mivel a török piac és gazdasági szereplők felértékelődtek a szankciókkal sújtott Oroszország számára. Ám ez nem jelenti azt, hogy Törökország akármit képes lenne érvényesíteni az utóbbival szemben, ahogy tavaly ősszel sem kapott engedélyt arra, hogy katonai intervenciót indítson Szíriába. Azt viszont érdemes hangsúlyozni: Putyin támogatta Erdogan kampányát különböző gesztusokkal, de főleg a török gázfizetések átütemezésével.
Törökország értékelésénél nem lehet figyelmen kívül hagyni a jelenlegi gazdasági helyzetét. Egeresi Zoltán ezt úgy foglalta össze, hogy túl törékeny geopolitikai környezetben van az ország ahhoz, hogy ki lehessen jelenteni, ez a leggyengébb pontja. „Mindenesetre az utóbbi hónapokban a török gazdaság és pénzügypolitika megindult az ortodoxabb irányba, egyelőre sikerült stabilizálni a lírát. Ám amennyiben nem történik újabb fordulat, akkor időbe telik, mire leszorítják a 40-50 százalék közötti inflációt” – tette hozzá Magyar Külügyi Intézet szakértője.
Mehmet Simsek török pénzügyminiszter nyár derekán azt jelezte, hogy fokozatos lépéseket tesz majd a hagyományosabb gazdaságpolitika irányába, miközben a befektetői bizalom helyreállítására törekszik. A Hold Alapkezelő korábban úgy összegezte a helyzetet, hogy a török elnök monetáris politikai ámokfutása 2019-ben kezdődött: kirúgta a jegybank vezetőjét, aki nem volt hajlandó kamatot csökkenteni.
Elemzésükben azt is hozzátették, hogy ez a lépés a fejlődő országokban is ritkaságnak számít: a jegybanki függetlenséget a legtöbb országban tiszteletben próbálják tartani, vagy legalább a látszatra adnak. Ezt követően természetesen a líra a devizapiacon leértékelődésnek indult, igaz, ez sem akadályozta meg a kormányfőt abban, hogy folytassa a kirúgásokat: 2019 óta már négyszer leváltotta a központi bank első emberét.
ERDOGAN EGYSZERRE AKART ALACSONY KAMATOKAT, GAZDASÁGI STIMULUST ÉS STABIL LÍRAÁRFOLYAMOT
– emelte ki az alapkezelő. Végül sikerült a jegybanknak elegendő devizafinanszírozást gyűjtenie az elnök „unortodox” programjának végrehajtásához. Mesterségesen stabilan tartották a líra árfolyamát, miközben az állami bankok rekordmennyiségű kölcsönt osztottak ki, méghozzá alacsony kamatokkal. A stratégia működött, Erdogant a 80 százalékos infláció és a földrengés pusztítása ellenére is újraválasztották.
Jelenleg a török gazdaságnak nem fiskális, hanem klasszikus fizetésimérleg-problémái vannak: kevés a devizatartalék, mert azt az utóbbi évben elinterveniálták. Jelentős a folyó fizetési mérleghiány a túlhevült gazdaság és az elértéktelenedett valuta miatt.
Minden szépségével és keserűségével Törökországról határozottan kijelenthető: Európa teljes geopolitikai helyzetére hatással van, hát még a magyarországi régióra. Egeresi Zoltán szerint a Magyarország és Törökország közötti kapcsolatok éppen virágkorukat élik, és furcsa is lenne, ha az Orbán-kormány nem törekedne jó kapcsolatokra a közelében lévő középhatalommal.
Legutóbb augusztus 20-án Orbán Viktor a Karmelita kolostorban fogadta a török elnököt, Recep Tayyip Erdogant, aki decemberben ismét Budapestre látogat. „Fontos találkozó Erdogan elnökkel. Energia, kereskedelem, biztonság. Magyarország és Törökország stratégiai partnerek” – írta akkor közösségi oldalán Orbán Viktor. Szijjártó Péter pedig egyértelművé tette: Magyarország komolyan számol Törökországgal.
(Borítókép: Recep Tayyip Erdogan és Orbán Viktor 2023. augusztus 20-án. Fotó: Mustafa Kamaci / Anadolu Agency / Getty Images)