A kedvezőtlen gazdasági környezet, az energiaárak növekedése a magánegészségügyi szektorra is hatással volt, a lakosság fizetőképességének csökkenése miatt áraikat kisebb arányban növelték, mint amennyivel költségeik emelkedtek – erről beszélt az Indexnek Lengyel Lívia, a TOP30 Legbefolyásosabb szereplő a magánegészségügyben című kiadvány főszerkesztője, egészségügyi szakértő.
A leggyakoribb vizsgálatok tekintetében ez annyit tesz, hogy míg tavaly egy nőgyógyászati méhnyakrákszűrésért átlagban 20-25 ezer forintot kellett fizetni, addig ez idén már 30-35 ezer forintos költséget jelent a betegnek. Az anyajegyszűréseknél vagy allergiavizsgálatoknál is hasonló a helyzet, 2022-ben még lehetett találni 20-25 ezer forintos ajánlatot, manapság már inkább 35-40 ezer forint ennek reális költsége.
A legkeresettebb műtétek sorában az egyik legdrágábbnak számító csípőprotézis-operáció 1,8 millió forintnál kezdődik, de elérheti akár a 4 millió forintos költséget is, ez utóbbinál már egyedileg a páciensre gyártják a térd- vagy csípőprotézist
– ismertette Lengyel Lívia közgazdász, egészségügyi szakértő. A magánklinikáknál feltüntetett áraknál azt is figyelembe kell venni, hogy sokszor ez nem tartalmazza magának az implantátumnak az árát, ami nagyjából 400-500 ezer forintos pluszkiadást jelent. Lengyel Lívia hozzátette: ezen ortopédiai műtéteknél egyértelműen van csökkenés a betegforgalomban, itt jól érzékelhető a klinikák közötti ár- és technológiai verseny. „Mindennek ellenére még így is igen nagy arányban történnek térd- és csípőprotézis-műtétek magánellátásban” – hangsúlyozta. A közellátásban ugyanis ezen a területen kell az egyik leghosszabb várólistával számolni.
A recessziós gazdasági környezet, az infláció és az energiaárak nagymértékű emelkedése az egészségügyi szektor minden szereplőjét érintette, de máshogy hatott az egyszemélyes rendelők, a kisebb központok, vagy a tőkeerős országos hálózatok működésére. „A személyi kiadások, az energiaárak hasonló terhet jelentenek, de bérleti díjak különbségében intézményenként nagyobb eltérések vannak” – egészítette ki az egészségügyi szakértő. A jelentősen eszközigényes ellátások, például a fogászat vagy az implantátumok beszerzésének költségét a forintárfolyam ingadozása is befolyásolta.
Ennek következtében mindez átlagosan 20-30 százalékos áremelkedést jelentett a magánellátás minden szakterületén
– mutatott rá a közgazdász. A szakértő szerint idén már egyértelműen látszik a magánellátás betegforgalmának csökkenése, ami abból adódik, hogy a háztartások egészségre szánható tartalékai fogytán vannak.
Az egyik hazai egészségpénztár nemrégiben közölt felméréséből kiderült, hogy tagjaik is 34 százalékkal fogták vissza magánegészségügyi kiadásaikat, a kutatás szerint a szűréseket és a fogorvosi kezeléseket halasztják el a legtöbben. Lengyel Lívia tájékoztatása szerint elsősorban a szűréseknél és a halogatható vizsgálatoknál, főként Budapesten tapasztalják a visszaesést, ugyanakkor a fővárosban vannak legnagyobb számban jelen a szolgáltatók. A magánszülések számában is várhatóan megfordul a tavalyi évig megfigyelhető emelkedés, amikor is az orvosválasztás korlátozottsága és a hálapénz kivezetése miatti bizonytalanság hajtotta a magánkórházak felé a kismamákat. A babavállalás tavaly a fogantatástól a szülésig minimum 1,5 millió forintos kiadást jelentett egy magánkórházi alapcsomagot választó nőnek, idén pedig szinte mindenhol emeltek legalább 20 százalékot az árakon.
„A magánegészségügy növekedésének egy katalizátora volt, hogy egyre szélesebb társadalmi rétegek vették igénybe a szolgáltatásokat. Most azok a páciensek tűnnek el vagy fogyatkoznak, akik korábban zsebből (nem biztosításból, egészségpénztárból) fizették a szolgáltatást, sokszor erőn felül. Csökkent a fizetőképes kereslet, ami nyomott hagy az ellátók forgalmán” ‒ részletezte a szakértő. A tavalyi évben a szektor szereplői mérsékelt növekedést prognosztizáltak erre az évre, de már egyértelműen látszik, hogy a kereslet visszaesésével kell számolniuk országos szinten.
A magánszolgáltatók is takarékoskodásra kényszerültek, jellemzően leállították nagyobb beruházásaikat, a stabil betegforgalom érdekében engedtek üzleti elvárásaikból, hogy áraikat versenyképes szinten tudják tartani. Működésük legköltségesebb eleme a munkaerő, de mivel az orvosok és a szakdolgozók hosszú távú megtartása stratégiai cél, ezért ezen biztosan nem tudnak spórolni
– értékelte a szakértő a helyzetet. Lengyel Lívia arra számít, hogy a magánegészségügyi szektornak ugyan lesz 1-2 nehezebb éve, de az államihoz képest magasabb színvonalú ellátás és a hozzáférhetőség még mindig efelé fogja orientálni a lakosság egy részét.
(Borítókép: Index)