Az igazi kérdés a hosszabb táv: sikerül-e az Európai Uniónak erősítenie a versenyképességét, és innovációban felzárkóznia legfőbb versenytársaihoz, az Egyesült Államokhoz, valamint Kínához – nyilatkozta az Indexnek Regős Gábor. A Makronóm Intézet vezető elemzője szerint az eurózóna gazdaságát tartós stagnálás jellemzi, hiába csökken az infláció.
Kedden kiderült, az eurózóna GDP-je a harmadik negyedévben éves alapon 0,1 százalékkal növekedett, míg negyedéves alapon ugyanennyivel csökkent. A korábbi negyedévben még 0,4 százalékos a növekedést mutattak az adatok.
Ez gyakorlatilag azt jelenti, az eurózóna gazdasága tartósan stagnál.
„Ezt akár nevezhetnénk stagflációnak is, bár a kedden kijött adatok alapján az is látszik, hogy az infláció már nem jelent akkora problémát: az áremelkedési ütem az előző havi 4,3 százalékról 2,9 százalékra csökkent, miközben havi alapon is mindössze 0,1 százalékkal nőttek az árak” – tette hozzá Regős Gábor, a Makronóm Intézet vezető elemzője.
Összességében az is leszögezhető, hogy az infláció, mint a mostani stagnálás kiváltója, egyre kevésbé jelent problémát – legalábbis az eurózónában –, azonban mellékhatása, a magasabb kamatszint még velünk van, és így lassítja a gazdasági növekedést. Ugyanakkor fontos arra is kitérni, hogy a legfrissebb GDP-adat az elemzői várakozásoktól némileg elmarad: az eredeti várakozás éves alapon 0,2 százalékos növekedést tartalmazott, míg negyedéves alapon stagnálást.
„Ez az elmaradás minimális, szabad szemmel nem is látható – viszont az időközben beérkező adatok a piacokat talán az eredeti várakozásoknál is kedvezőbb prognózisokra sarkallták” – húzta alá a Makronóm Intézet elemzője. Az adatokból az is jól látható, hogy technikai kérdés, hogy recesszióba kerül-e az Európai Unió. Az elemző prognózisa szerint a negyedik negyedévben valószínű, hogy negyedéves alapon ismét csökken a gazdasági teljesítmény,
így várható lenne a technikai recesszió ismételt bekövetkezése.
Ugyanakkor tekintettel arra, hogy a harmadik negyedéves visszaesés minimális, az adatok revíziója során lehetséges, hogy ez még stagnálásba vált, így az, hogy van-e recesszió, egyelőre játék a számokkal. Regős Gábor arra is rávilágított, hogy a gyenge adatok több tényezőre vezethetők vissza – és ezen tényezők egy része átfedésben van azzal, ami a magyar recessziót is okozza:
Reménykedni és elhessegetni a gyülekező felhőket továbbra is lehet – utóbbi Brüsszeltől nem szokatlan –, ugyanakkor Európa versenyképessége nincs a legjobb bőrben. Két fő probléma van: az innovációban való lemaradás, illetve a magas energiaárak – utóbbi Magyarországra is igaz.
Ehhez kapcsolódik a háttérben az Inflation Reduction Act (IRA-) törvény, amelyről az Egyesült Államok tavaly nyáron döntött. A nemzetközi elemzések szerint az Egyesült Államok lépésével az unió gazdasága jelentősen lemaradhat, és nagymértékben kiszolgáltatottá válik a világ más területein kifejlesztett technológiáknak és előállított termékeknek, amelyek nélkül nem működhet hatékonyan a jövőben. Egyes multinacionális vállalatok csendben el is kezdtek átvándorolni a tengerentúlra, vagy jelentős beruházásokat már ott eszközölnek.
„A német gazdaság teljesítménye negyedéves alapon 0,1, míg éves alapon 0,4 százalékkal esett vissza. Ez Magyarország számára különösen rossz hír, hiszen Németország a legfontosabb külkereskedelmi partnerünk, az exportban való részesedése Németországnak a legnagyobb” – összegezte Regős Gábor. Természetesen Németország gazdasági teljesítményének alakulása az egész eurózónát befolyásolja, hiszen annak a legnagyobb a gazdasága. A korábban felsorolt tényezők a német gazdaságot is érintik:
az innovációban való lemaradás kifejezetten igaz a német iparra.
Ennek egyik kulcspontja az erőltetett zöldítés, például az atomerőművek leállításával. Míg a német gazdaság korábban az olcsó orosz energiára épült, erről most lemondott, ami jelentősen rontotta a versenyképességét. Továbbá az elemző szerint problémát okoz a munkaerőhiány is.
Az Index már az év elején felhívta arra a figyelmet, hogy egyedi hatása van a német kormány kevéssé iparbarát intézkedéseinek, ami Magyarországot befektetési helyszínként felértékeli. Megnéztük azt is, mit okozna, ha az orosz gáztól jelentősen függő Németország nem tudná megoldani a problémáit. Akkor úgy fogalmaztunk, hogy a németek érdekes helyzetben vannak: nagyon rövid időn belül jelentős mennyiségű földgázt kell pótolniuk a piacról. Ez más nyugat-európai országokról egyáltalán nem mondható el.
HA NÉMETORSZÁG NEM TUDJA STABILAN ÉS HOSSZÚ TÁVON MEGOLDANI EZT A KÉRDÉST, AZ KÖNNYEN EURÓPA TELJES GAZDASÁGi növekedésébe KERÜLHET.
Ráadásul, mint ismert: „ha Németország náthás, akkor Magyarország tüdőgyulladással ágynak esik”. Ugyanakkor a német üzletihangulat-index a szeptemberi 85,8 pontról 86,9 pontra javult októberben az előzetesen várt 0,2 százalékpontos romlás helyett.
Korábban azt is megírtuk, „a német gazdaság komoly bajban van – ezt mostanra már az orosz propagandával nehezen vádolható véleményformáló angolszász és német gazdasági sajtó is látja, érzékeli” – fogalmazott elemzésében Tatár Mihály. Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány vezető elemzője rámutatott, hogy egymást érik az olyan szalagcímek, mint például „A német gazdaság – az EU beteg embere?” vagy a német sajtóban megjelenő „A Deutschland AG pilótafülkéjét magára hagyták a pilóták”. Európa legnagyobb gazdasága éves szinten 0,2 százalékot zsugorodott 2023 második negyedévében.
A gyenge második negyedév alapján úgy tűnik, hogy Németország a stagnálás és a recesszió között jár kötéltáncot, és valószínű, hogy a GDP-növekedés 2023 végéig elhanyagolható lesz
– mondta Carsten Brzeski, az ING Germany globális makrogazdasági vezetője. Tatár Mihály arra is rávilágított, a német gazdaság válsága rávetül a régiós devizák, különösen a forint megítélésére. A magyar gazdaság erősen függ a némettől, a magyar áruexport közel negyede Németországba irányult. A német gazdaság gyengélkedése tehát negatívan befolyásolja a magyar gazdaságot is.
Regős Gábor most lapunknak az európai helyzetet úgy összegezte, hogy az infláció csökkenése mindenképpen jó hír – és természetesen összefüggésben van a kedvezőtlen gazdasági adatokkal, az alacsony kereslettel. Az infláció lassulása segíthet a fogyasztás újraindulásában, illetve hosszabb távon a monetáris politika ismét lazábbá válhat.
Az infláció tehát – hacsak nem történik valamilyen újabb sokkhatás, például az izraeli háború nyomán az olajpiacon – az elmúlt 1,5 évben tapasztaltnál kisebb gondot fog okozni, bár az kérdés, hogy a jegybanki célt sikerül-e elérni, vagy annál némileg magasabban alakul majd. 2024-ben várakozásaim szerint már láthatunk majd a mostaninál kedvezőbb adatokat, de ez a növekedés még mindig inkább csak 1-2 százalék lesz – ne felejtsük el, Kínában az 5 százalék körüli növekedésre mondjuk, hogy alacsony.
A Makronóm Intézet elemzője szerint az igazi kérdés azonban nem ez, hanem a hosszabb táv: sikerül-e az Európai Uniónak erősítenie a versenyképességét, és innovációban felzárkóznia legfőbb versenytársaihoz, az Egyesült Államokhoz, valamint Kínához.
(Borítókép: Balogh Zoltán / MTI)