A most megkapott uniós források a tavalyi beruházási értéknek mintegy ötödét, illetve GDP 5,8 százalékát jelentik – mondta az Indexnek Regős Gábor. A Makronóm Intézet elemzője szerint ez a forrásmennyiség arra mindenképpen elegendő, hogy be lehessen indítani olyan programokat, amelyeket eddig szüneteltetni kellett. Ugyanakkor mára már világos lett: az uniós forrás hasznos, de nem létfeltétel.
Ha azt nézzük, hogy legalább egy része felszabadul a visszatartott forrásoknak a 2021–2027-es uniós költségvetési ciklusban, akkor ez mindenképpen eredmény és előrelépés. Ugyanakkor ha megnézzük a teljes hazánknak járó forrásmennyiséget, akkor ez még mindig messze van a teljestől – így értékelte az Indexnek a Makronóm Intézet vezető elemzője azt, hogy a héten világossá vált
A kohéziós alapból a Magyarországnak járó 22 milliárd euróból 10 milliárd eurót szabadítanak fel.
Ez a visszatartott kohéziós pénzeknek csak mintegy a fele, és az RRF vissza nem térítendő forrásai még ezenfelül közel 6 milliárd eurót tesznek ki. „Egyik szemünk sír, míg a másik nevet.” Összefoglalva: jelentős forrásokat sikerült elhozni végre, de még küzdeni kell a nekünk járó pénzek megmaradt részéért.
A 10,2 milliárd euró jelenleg nagyjából 3900 milliárd forintot jelent – összehasonlításként, a 2023-as költségvetésben az alábbi főösszegekkel számoltak: a kiadás 33 425 828,9 millió forint, a bevétel 31 073 683,2 millió forint, valamint a hiány 2 352 145,7 millió forint. Az uniós forrásokat természetesen nem egy éven belül kell elkölteni, tehát nem feltétlenül szerencsés az éves GDP-vel vagy beruházási adatokkal összevetni, de ez mégis ad egy képet arról, hogy ez a pénzösszeg milyen nagyságrendet jelent.
A most megkapott forrás a 2022-es beruházási értéknek mintegy az ötöde, illetve a GDP-nek mintegy 5,8 százaléka.
Regős Gábor szerint ez a forrásmennyiség arra mindenképpen elegendő, hogy be lehessen indítani olyan programokat, amelyeket eddig szüneteltetni kellett a források visszatartása miatt. Ez lökést adhat az építőiparnak, de a hatás azért ennél jóval szélesebb körű, érdemes például kiemelni a gazdaságfejlesztési hatásokat, különösen a kkv-k fejlődésére gyakorolt pozitív hatást.
A forintnak viszont mindenképpen jót tesz, hiszen ha jönnek – az egyébként Magyarországnak járó – uniós források, akkor az alapvetően két csatornán erősíti a forint pozícióit:
Regős Gábor az Indexnek adott értékelésében arra is emlékeztetett, hogy a források elindulása lehetővé teszi a beruházások ismételt növekedési pályára állását.
Ezzel számoltunk is makrogazdasági prognózisunkban, amely szerint 2024-re dinamikus, 3,6 százalékos növekedést várunk, amelyben a beruházásoknak is szerepe lesz. Később a vállalati támogatások például az exporton keresztül járulhatnak hozzá a növekedéshez.
Annak ellenére, hogy a magyar gazdaság nem zuhant mély recesszióba az elmúlt másfél évben, mindenképpen okozott nemzetgazdasági károkat a források visszatartása – ezt látjuk az idei beruházási és GDP-adatokon. A brüsszeli károk mérséklésében egyszerre játszottak szerepet a szigorú költségvetési tartalékok, melyek a korábbi időszak fegyelmének voltak köszönhetőek, és a különböző beruházást élénkítő intézkedések.
A Makronóm Intézet korábbi számítása szerint a Széchenyi Kártya Program keretében várhatóan kihelyezett több mint 1500 milliárd forint 1,02 százalékponttal támogathatja a növekedést az idei évben. A Baross Gábor Újraiparosítási Program 0,28, a lakossági és vállalati kamatstop 0,16, a Gyármentő Program 0,11, a KKV Energiaköltség és Beruházás Támogatási Program 0,03 százalékponttal járulhat hozzá ahhoz, hogy a gazdaság idén elkerülje a tényleges recessziót.
Idén a harmadik negyedévben már 0,9 százalékkal nőtt az előző negyedévhez képest a GDP, ezzel véget ért a gazdaság recessziója. Ám az egy évvel korábbihoz képest 0,3 százalékkal kisebb volt a teljesítmény.
a gazdaság a GDP-nek mintegy 5,8 százalékát érő uniós források nélkül jött ki a technikai recesszióból. tehát a forrás hasznos, de nem létfeltétel.
Vannak problémái a gazdaságnak, és teendő is akad, ugyanakkor nem volt strukturális, mély gazdasági probléma, hiszen Magyarországon
Pedig az uniós források körüli bizonytalanság szintén óriási problémákat eredményezett, hiszen ahogy arra Regős Gábor is emlékeztetett, ha kérdéses a források érkezésre, akkor nem lehet teljes egészében elindítani azokat a pályázatokat, amelyeket ebből finanszíroznának, hiszen előfordulhat, hogy nem lesz rá fedezet. „Ez visszaveti a beruházásokat mind az állam, mind a kkv-k esetében” – tette hozzá.
Ha egy programot el is indít a kormányzat, annak a finanszírozása pénzbe kerül: az uniós források megelőlegezésére hitelt kell felvenni, ami a mostani kamatkörnyezetben nem olcsó mulatság. Ha tehát ezek a források csúsznak és bizonytalanok, akkor az egyaránt jár reálgazdasági, illetve költségvetési áldozatokkal.
Bár kevesebb szó esik róla, most zajlik a 2014–2020-as költségvetési ciklus zárása. Ebben jól állunk, itt nem történt forrásvisszatartás Brüsszel részéről: az eddigi lehívás 96 százalék körüli, ezt kell még a következő hetekben a végső elszámolásokkal feljebb tornázni. Jelenleg Magyarország a 88 százalékos uniós átlagnál kedvezőbb helyzetben van, a forrásfelhasználást tekintve a 6.
Regős Gábor azt is aláhúzta, hogy meglepő módon a 2021–2027-es felhasználásban is jól állunk a rangsorban (a vissza nem tartott források miatt), de itt még nagyon alacsony mindenhol a felhasználás (már ahol van egyáltalán), így ez még nem mérvadó. Az RRF-forrásokat még nem folyósítják Magyarországnak, azokat – Lengyelországhoz hasonlóan – visszatartják. Más országoknál már történt folyósítás, így ők versenyelőnyre tettek, tesznek szert hazánkkal szemben.
(Borítókép: Kolumbán Kitti / Index)