Úgy tűnik, a 2023-as évben elértük a gazdasági mélységet, ahonnan már csak felfelé vezet az út – legalábbis ez derül ki a PwC által idei évre vonatkozóan is elkészített Magyarországi Vezérigazgatói Felmérésből. A vezérek szerint a hazai és a világgazdaság pázsitja is zöldebb lesz idén, mint volt tavaly, a bizakodás azonban inkább óvatos. A vállalatok több mint fele (58 százalék) áremelést, több mint harmaduk (36 százalék) létszámbővítést tervez idénre, és tízből négy vállalatvezető vallja, hogy cége üzleti modelljén és folyamatain is változtatni kell a hosszú távú fennmaradáshoz. 394 forintos eurót, 1,7 százalékos GDP-növekedést és 8 százalékos inflációt várnak a magyar vállalatvezetők 2024-re.
A tavalyi rekordpesszimista év után a vezérigazgatók többsége gyorsulásra számít – derül ki a 297 magyarországi cégvezetővel készült személyes interjúból. A világgazdaság húzóerejének erősödésében 54 százalék,
a magyar gazdaság növekedési ütemének gyorsulásában 60 százalék hisz.
Az európai országok vezérigazgatói közül a magyaroknál csak a lengyelek látják pozitívabbnak saját országuk gazdasági kilátásait – a magyar vezérek idei növekedési várakozásai 12-szer magasabbak (60 százalék), mint volt az előző évben (5 százalék).
Lassulást globálisan és magyar viszonylatban is 22 százalék jósol, szemben a tavalyi 76 százalék és 85 százalékkal. A felmérés történetében idén először fordul elő, hogy a magyar vállalatvezetők a gazdasági növekedéssel kapcsolatban optimistábbak, mint a saját bevételeik alakulását illetően. Azok aránya, akik bíznak cégük 2024-es gyarapodásában, a 2012-ben mért 47 százalékos szintre esett vissza.
A külső, fenyegető tényezők közül továbbra is az infláció hatásától tartanak a legtöbben (51 százalék). Ezt követi a szakképzett munkaerő hiánya (48 százalék), majd közel azonos eredménnyel a makrogazdasági volatilitás (37 százalék), a geopolitikai konfliktusok (36 százalék) és a kiberkockázatok (35 százalék). 2023-hoz képest a makrogazdasági volatilitásnak és a geopolitikai konfliktusoknak való kitettség érzése csökkent legnagyobb mértékben, nem változott azonban a klímaváltozás hatásaitól és a kibertámadások okozta kockázatoktól való aggodalom a vállalatvezetők körében.
A megkérdezett vállalatok 25 százalék 10 milliárd alatti árbevételű, (kis- és középvállalkozások is) 12 százalékuk 10-20 milliárd között árbevételű, míg a többi e feletti árbevétellel rendelkezik.
Tavalyhoz képest nem változott azok aránya (43 százalék), akik úgy vélik, hogy cégük a jelenlegi pályáján haladva tíz éven belül elveszíti életképességét. Az értékteremtési képességükön az elmúlt öt évben új termékek és szolgáltatások fejlesztésével (54 százalék), technológiai képességek házon belüli kialakításával (32 százalék) vagy külső forrásból történő bővítésével (44 százalék) és stratégiai partnerségek kialakításával (47 százalék) javítottak a megkérdezettek.
Noha a vállalatok kétharmadánál évről évre történik pénzügyi és humánerőforrás-átcsoportosítás a fő üzleti tevékenységek között, nagyobb transzformációra a többségnél csak akkor került sor, ha az ügyfél-preferenciák (55 százalék) vagy a technológia átalakultak (44 százalék), a szabályozási környezet megváltozott (48 százalék), vagy ha a versenytársak léptek (30 százalék).
A transzformációs kényszer azt is jelenti, hogy az extenzív növekedés lehetőségei jórészt kimerültek: a bevételek növekedésével nem számolnak a vezetők, a létszám növelésének igénye is inkább a szakképzett munkaerő biztosításának szól, mint a számbeli növekedésnek
– mondta Mezei Szabolcs, a PwC Magyarország cégtársa.
Ebben az ökoszisztémában a szabályozási környezet kétarcú; a vállalatvezetők közel fele (48 százalék) szerint a változást ösztönzi, míg több mint egyharmaduk (35 százalék) szerint akadályozza azt. Az átalakulás további gátjai a szervezeten belüli bürokrácia (20 százalék), a munkatársak technológiai képességeinek hiánya (20 százalék), valamint a korlátozott pénzügyi források (19 százalék).
„Ha a transzformációt célzó intézkedések mellett megnézzük a napi rutinfeladatok ellátásának hatékonyságát, akkor a vállalatvezetők szerint igen jelentős, mintegy 29 százalékos hatékonysági tartalék rejlik olyan feladatok ellátásában, mint az e-mailen történő kommunikáció, a beszerzés, a munkaerő-felvétel vagy a vezetői döntéshozatali és a kommunikációs fórumok. Márpedig ezeknek a tevékenységeknek a minél hatékonyabb ellátása kulcskérdés az átalakulásban” – emelte ki Mezei Szabolcs.
A generatív mesterséges intelligencia adaptációja még várat magára: a vállalatok alig ötödének (18 százalék) működésében játszott csak szerepet, és a vezetők 27 százaléka nyilatkozott úgy, hogy a technológiai stratégiájában már helyet kapott a generatív MI. Kivételt képez ez alól a technológia, média- és szórakoztatóipar, valamint a távközlési iparág, ahol az elvárások és a félelmek szintje is magasabb az átlagosnál.
A generatív mesterséges intelligencia átalakító szerepére a következő egy évben jóval többen számítanak: 52 százalék szerint az MI javítja a termékek vagy szolgáltatások minőségét, illetve az érintettjei bizalmát a cége felé (45 százalék), és növeli a munkaidő hatékonyságát (56 százalék). A következő három évre a cégvezetők hat tizede úgy véli, hogy nem pusztán új készségeket követel majd meg az MI a munkatársaiktól (68 százalék), hanem megváltoztatja majd az értékteremtés módját (60 százalék) csakúgy, mint a verseny természetét az iparágukban (63 százalék). Az elkövetkező öt évre a megkérdezettek négyötöde jósol hatékonyságnövekedést a munkaidőre vonatkozóan (86 százalék), és kétharmaduk vár javulást a profitabilitásban az MI-nak köszönhetően (68 százalék).
A generatív mesterséges intelligencia szerepével kapcsolatos rövid távú aggodalmak közül a kiberkockázatokat 72 százalék említette, ötéves távlatban már 77 százalék ez az arány. A vezérigazgatók 52 százaléka véli úgy, hogy az MI a téves információk terjedését gerjeszti már egy éven belül, ötéves távlatban 71 százalék lát ilyen kockázatot. Emellett vállalatuk hírnevét fenyegető kihívásokkal és a jogi kötelezettségek növekedésével számolnak a vezérigazgatók, jövőre 53 százalékuk, 5 év távlatában pedig 62 százalék várja ezen hatások erősödését.
A generatív mesterséges intelligencia a vezérigazgatók várakozásai szerint növeli a munkavállalók munkaidejének hatékonyságát.
Ebből, illetve abból, hogy a vezetők 85 százaléka nem tervez leépítést, jól kirajzolódik, hogy a gép nem váltja ki az emberi munkaerőt – amitől sokan félnek –, hanem a generatív MI és az emberi munkaerő – ideális esetben – kéz a kézben növeli a vállalat hatékonyságát
– mondta Mezei Szabolcs, hozzátéve: e tekintetben hosszú távon sem várnak változást, ami megnyugtató lehet a jövő munkavállalóinak szempontjából.
Idén a külső körülményektől való félelmek minden mutatónál csökkentek, kivéve a klímaváltozást, amelynek negatív hatásaival a tavalyival megegyező arányban (13 százalék) számolnak, és ők azok, akik 2024-ben már elkezdték vagy tervezik a klímatudatosabb működésre való átállást, és ellensúlyozzák az őket és ügyfeleiket közvetlenül érintő energiaválság hatásait. A legtöbben energiahatékonyságukat javítják (84 százalék); új, klímabarát termékeket, szolgáltatásokat vagy technológiákat fejlesztenek (64 százalék); vagy az ügyfelek klímaváltozással szembeni ellenálló képességét támogató megoldásokat dolgoznak ki (52 százalék). A vállalatok 47 százaléka megkezdte a munkatársak átképzését is, a pénzügyi tervezésben pedig 40 százalék már a klímakockázatokkal is számol.
Ugyanakkor a vállalatok 13 százaléka nem tekinti feladatának az általa okozott kibocsátás csökkentését, és közöttük az MI-vel kapcsolatban élenjáró telekommunikációs és szórakoztatóipari cégek aránya kimagasló.
A dekarbonizáció útjában leginkább két tényező áll: a klímabarát beruházások alacsonyabb megtérülése (45 százalék) és a szabályozás összetettsége (44 százalék).
A magyarországi vállalatvezetők 36 százaléka számol azzal, hogy idén növekszik a cég létszáma, 49 százalék szerint nem változik a munkavállalók száma, míg 15 százalék leépítést tervez, „A hazai vezérek 85 százaléka nem tervez létszámleépítést, amiből a munkaerőpiac stabil kilátásaira lehet következtetni” – mutatott rá Lőcsei Tamás.
Bár béremelésre vonatkozó szempont nem szerepelt a felmérésben, az Index megkérdezte: vannak-e vonatkozó adatok, hogy hány vezérigazgató (vállalat) tervez béremelést, és milyen mértékben. „Az elmúlt években jelentős béremelkedés ment végbe Magyarországon, ami a munkavállalók szempontjából pozitív, ám a hazai termékek eladhatósága szempontjából már kérdéseket vet fel. Nehéz megjósolni az idei esztendőre tervezett béremelés mértékét. Vízválasztó lesz 2024 abból a szempontból, ami azt jelenti, hogy nagyon visszafogott, de akár igen erőteljes bérfejlesztés is végbe mehet. A vezérek nyitottsággal fordulnak a kérdéshez, figyelik, hogy melyik lesz a járható út” – mondta Lőcsei Tamás.
Azt nem tudjuk, hogy a vezérigazgatóknak vannak-e béremelési szándékaik. Azonban ha az egyenlet egyik oldalára felvesszük a 8 százalékos inflációs előrejelzést, hogy a vezérek többsége nem számít bevételnövekedésre, illetve azt, hogy emellett létszámbővítést terveznek, akkor a másik oldalon legalábbis kérdéseket vet fel, hogy egyáltalán lesz-e béremelkedés, ha igen, mennyi
– tette hozzá Mezei Szabolcs, aki szerint
nagyobb a valószínűsége, hogy a bérek emelkedésének idei mértéke elmarad a 2023. évitől.
Ugyanakkor a termékek, vagy szolgáltatások áraiban várható emelkedés. Tízből közel hat vezérigazgató (58 százalék) számol áremeléssel 2024-ben, ami a felmérést végzők szerint az infláció további kontrollálása szempontjából fontos.
A magyar felmérésben arról is kérdezték a vállalatvezetőket, hogy szokásos feladataikon túl mivel foglalkoznának szívesen, és hol látják még a szerepüket a vállalati struktúrában. A magyar válaszadók négyötöde több figyelmet kíván fordítani szervezete humán erőforrást érintő kérdéseinek megoldására (80 százalék), azon belül elsősorban a szervezeti kultúrára (94 százalék), a munkáltatói márkára (66 százalék) és a munkavállalóik megtartására (64 százalék) fókuszálnának. Emellett csaknem négyötödük (78 százalék) a saját digitális készségeinek fejlesztését tartja fontosnak (háromnegyedük a kollégáiét is), és 62 százalékuk közelebb kerülne a technológiai döntések meghozatalához: elsősorban a fejlesztésekkel felmerülő üzleti vagy szervezési kérdésekben (63 százalék), valamint stratégiai partnerségek kialakításában (56 százalék) vállalnának több szerepet.
„A vezérigazgatók mindennapjait erőforrás-átcsoportosítások, technológiai és szabályozói változások, makrogazdasági adottságok, klíma- és kiberveszélyek, valamint transzformációs szükségletek alakítják. Többségük úgy látja, hogy vállalatuk kritikus stratégiai fordulópontok előtt áll. Ebben a környezetben kell meghatározni saját prioritásaikat. A gördülékeny adaptáció és a munkatársak középpontba helyezése tűnik a legjobb receptnek” – foglalta össze az idei felmérés megállapításait Lőcsei Tamás.
A megkérdezett vállalatvezetők 394 forintos eurót, 1,7 százalékos GDP-növekedést, valamint 8 százalékos inflációt várnak 2024-ben.
A megkérdezett cégvezetők
(Borítókép: Hugo Philpott / Getty Images)