Alig fél emberöltővel azután, hogy a digitalizáción, a gépi automatizáláson alapuló ipar 4.0 megjelent a köztudatban, egyes iparágak zászlóshajói már a hatodik ipari forradalomra készülnek. A megrendelői igény határozza meg a fejlődés irányát és sebességét vagy maguk a cégek jelölik ki az utat? Egyáltalán milyen különbségek vannak a fejlődési potenciált tekintve az egyes iparágak között? Egy ritkábban emlegetett ágazat hazai nagyágyúját kérdeztük.
Magyarország nyersanyagforrásokban kevésbé bővelkedő országnak számít, így versenytársaihoz képest is nagyobb energiát kell fordítania arra, hogy minél nagyobb mértékben a humán erőforrásba, közérthetőbben az emberek fejlesztésébe fektessen. Ha hiszünk ebben a szemléletben, akkor nemzetstratégiai értelemben kifejezetten kapóra jön a 2010-es években elindult negyedik ipari forradalom (ipar 4.0), amely a korábbi ipari forradalmaktól eltérően tudásalapú. Vagyis ha a fejlesztésekben aktív szerepet töltenek be a nagy piaci szereplők, és ehhez sikerül hatékony társadalmi edukációt társítani, akkor az ország gazdasági értelemben az eddigieknél nagyobb sikerekre van ítélve.
Az elmúlt néhány év tapasztalatait figyelembe véve a negyedik ipari forradalom éllovasai közül Kanada, Japán és Németország emelkedik ki. Izgalmas kérdés, hogy az egyes országoktól eltávolodva mely iparágak diktálják a fejlődés ütemét. Elsősorban a sok kutatás-fejlesztést igénylő dinamikus ágazatok (például a számítógépipar, biotechnológia, gyógyszeripar), a gyáripar (így a vegyipar, élelmiszeripar, textilipar, acélgyártás), továbbá más gazdasági ágazatok, mint a kiskereskedelem és a logisztika. A negyedik ipari forradalomhoz leggyorsabban és legrugalmasabban az ezeken a területeken tevékenykedő cégek tudtak kapcsolódni globálisan és hazánkban is. Persze országonként markáns eltérések mutatkozhatnak az egyes gazdasági területeken – a cégek nyitottságának függvényében.
Az ipari forradalmak evolúciójára gondolva érdemes időről időre olyan iparágak felé is fordulni, amelyek ugyan a hétköznapjainkban kevésbé vannak szem előtt, meglétük mégis megkérdőjelezhetetlen fontosságú. Ha például a hűtőszekrényünk porfestett ajtajára, a mobilunk hátlapjára, az ebédlőasztal krómozott lábára vagy szimplán a nappali kilincsére pillantunk, biztosan nem a felületkezeléssel és korrózióvédelemmel foglalkozó cégek ugranak be elsőként. Pedig nélkülük ezek az alapvető eszközeink használhatatlanok, rövid élettartamúak lennének, vagy el sem készülnének.
A magyar felületkezelési ágazat egyik meghatározó tagja a Kematechnik Innomontage Kft. (KI-Group), amelynek ügyvezetőjét, Bognár Pétert az ipar 4.0 hazai folyamatait illetően azért jogos meghallgatni, mert a cég kezdettől mérnökirodaként működik, vagyis a technológiai fejlesztéssel párhuzamosan folyamatosan befektet a humántőkébe. A családi vállalkozásból indult vállalatcsoport „startupcége”, a laborfülkék, elszívófalak tervezését végző Innomontage volt, amely egyesült a Kematechnik Mérnökirodával. Ma komplett felületkezelő gyártósorrendszereket terveznek, de gyártanak is, például előkezelő-berendezéseket, anyagmozgatási rendszereket, ipari kemencét, vezérlőszekrényt, és a sorokhoz szükséges gépészetet.
A tavaly 8,5 millió eurós – azaz mintegy 3 milliárd forintos – árbevételt összesítő vállalat megrendelői különböző iparágakból érkeznek, köztük van többek között:
Emiatt a cég vezetői rálátnak, hogy az acélipari, fémipari cégek, gép- vagy épületgyártók és autóipari beszállítók milyen vehemenciával nyitnak a negyedik vagy éppen az ötödik ipari forradalom (ipar 5.0) megoldásai felé.
Bognár Péter 2022-ben még arról nyilatkozott, hogy a felületkezelési ágazatban nagyjából 90 százalékban kézi erővel történt a munkavégzés, ami mellbevágónak tűnik, de két év alatt nagyot változott a környezet. Megállapította, hogy rengeteget javult a helyzet. Két éve még ők ajánlották aktívabban az ipar 4.0-s megoldásokat, megismertetve ezeket a megrendelőkkel.
Ma a nagyobb vállalatok, főleg a külföldi hátterű multik részéről egyre komolyabb igény jelentkezik a fejlesztésekre. A cégek 70–80 százalékánál már nem is kérdés, hogy kérik a digitalizált, automata vagy félautomata megoldásokat. Ezt a folyamatot az is magyarázza, hogy a cégek nehezebben találnak képzett munkaerőt. Sok helyen még nincs konkrét koncepció, pusztán nyitottak az ipar 4.0-s fejlesztésre
– magyarázza lapunknak a KI-Group ügyvezetője. Kifejtette: van, aki automata mérlegelő funkciót kér, más kamerás rendszert. Bognár Péter óvatosan becsülne, de ha két éve 90-10 százalék volt az arány a kézi erő javára, ez ma már inkább a 40-60 százalékhoz lehet közelebb.
Igazságtalan lenne kontextus nélkül összehasonlítani, hogy mely iparágak vetették bele magukat legnagyobb lendülettel az ipar 4.0-s fejlesztésekbe. Hiszen a technikailag rendkívül magas hozzáadott értékű IT-szektornak vagy az autóiparnak egészen más adottságai, erőforrásai vannak, mint az acél- és a nehézszerkezet- vagy a könnyűgépgyártásnak, illetve a hozzájuk kapcsolódó ágazatoknak (például a felületkezelésnek), amelyek az ügyvezető szerint „a sor végén kullognak” az innovációt tekintve.
„Nem a mi cégünkről beszélek, de az iparágunkban olyan meghatározott célokra megtervezett gépeket is kell gyártani, amelyeket csak kézi erővel lehet kezelni, hiszen minden egyes gép más feladatot végez, nincs két egyforma belőle. Ilyenek például a festőkabinok és a szóróházak, amelyekkel felületet lehet festeni vagy éppen tisztítani. Itt egyébként adatból is kevesebbre van szükség a gyártáshoz, tehát nem is indokolt az ipar 4.0 vagy az ipar 5.0 megoldásaihoz nyúlni.”
A Kematechnik Innomontage viszont arra rendezkedett be, hogy ne a megrendelőktől várja a modernizációra támasztott igényt, hanem ő maga diktálja az ütemet. Három évvel ezelőtt a cég kifejlesztett egy megoldást, amellyel az adatalapú döntéshozatal felé lehet elmozdulni a gyártásban. Ez a MindStorm platform, amely klasszikus ipar 4.0-s eszköz.
A szoftver révén a felületkezelő gyártósorok távolról vezérelhetőek, a gyártás egyes paraméterei tökéletesen nyomon követhetővé válnak, a sorokról bejövő adatok alapján egyre inkább tökéletesíteni lehet a részfolyamatokat, és ki lehet szűrni a hibákat.
„A MindStorm programozását egy IT-partnerünkkel együttműködve végeztük, de a tervezést, a projektmenedzsmentet mi csináltuk. Tudomásom szerint itthon ebben az iparágban ilyen típusú fejlesztés még nem volt. Ma már tízből kilenc ügyfél kéri a szoftvert, mert a beruházás árához képest elhanyagolható összegért meg lehet vásárolni a technológiát, cserébe egészen más szintű hatékonyságot lehet vele elérni a gyártásban.”
A forradalmak korát éljük, így ma már elfogadott tény, hogy az ötödik ipari forradalom (ipar 5.0) határozza meg az egyes gazdasági szektorok fejlődésének irányát, amiben a mesterséges intelligencia kiváltja az alacsonyabb hozzáadott értékű munkafolyamatokban az embert. Az adatalapú vezérlés és ellenőrzés az iparban is egyre nagyobb teret hódít, a KI-Group is elindította tavaly a maga fejlesztését ezen a téren.
A MindStormon belül több funkcióra használják majd a mesterséges intelligenciát. Az elsődleges cél egy prediktív elemzés: a rendszer a beérkező adatok alapján figyelmeztetést küld, hogy milyen meghibásodás várható a felületkezelő gyártósoron, milyen típusú karbantartást érdemes elkezdeni. Vagyis az automata gyártósor megpróbálja előre jelezni, megjósolni, mi a teendő, hogy ne következzen be probléma, ne legyen hosszabb leállás. Bognár Péter jelezte, erre a technológiára is van már érdeklődés néhány megrendelőjük részéről.
Iparágaktól függetlenül azok a vállalatok, amelyek számára versenyképességi kérdés, mennyit fektetnek kutatás-fejlesztésbe, már készülnek az újabb szintlépésre. Az integrált, intelligens gyártási rendszereken alapuló ipar 6.0-ra, amely már a tervezőasztalon vár a sorára.
(Borítókép: Bognár Péter. Fotó: KI-Group)