Elsősorban nyugati politikai nyomásra erősödnek a blokkosodási törekvések, amelyek között egyre gyakrabban jelennek meg a Kínáról való leválás forgatókönyvei. Ezek negatív gazdasági hatásai jól számszerűsíthetők, még a legoptimistább forgatókönyv esetén is elveszítheti az Európai Unió gazdasági teljesítményének 0,6 százalékát, ami az egy éves horvát GDP-nek felel meg – jelezte lapunknak Santo Martin. A Makronóm Intézet vezető elemzője szerint a blokkosodásnak hosszú távú nyertese nincs, a kérdés csupán az, hogy ki veszít vele többet.
A világ polarizálódik, többpólusúvá válik, lesznek erős kapcsolatok, lesznek gyengébb kapcsolatok, és az olyan országok, mint Szingapúr és Magyarország, hídszerepet játszhatnak – vélekedett George Yeo, Szingapúr korábbi külügyminisztere az Eurázsia magazinnak adott év eleji interjúban.
A blokkosodással összefüggő, egyes országokra nehezedő nyomással kapcsolatban beszélt a kínai és az amerikai külpolitikai hozzáállás különbségeiről is:
A kínaiak lazábban állnak hozzá, azt mondják, ha nem vagy ellenem, nincs gond, szabadon megválaszthatod a saját barátaidat. De az amerikaiak most egy olyan stratégiába kezdtek, hogy valahogy bekerítsék Kínát, és lelassítsák. Néhányan közülünk ezt szinte a megfékezésre, visszaszorítására tett kísérletnek tekintik
– fogalmazott a korábbi külügyminiszter, majd figyelmeztetett: ha a nyomás túl erős, akkor ellenhatás is van. Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója pedig az Economx Business Talks 24’ konferencián rávilágított, hogy egyfajta gazdasági kiegyenlítődés történik a Nyugat és Kelet között, a fejlett és fejlődő országok, illetve Kína és az Egyesült Államok között.
Mi, magyarok ezt nem tudjuk befolyásolni, a nagyhatalmi versengést megpróbáljuk értelmezni, és a magyar érdekek szerint manőverezni
– mondta Orbán Balázs. Kifejtette, hogy sokféle erőközpont alakul ki különböző érdekekkel. A középhatalmak is felemelkednek, illetve Amerika és Kína a pozíciók megszerzésére törekedik majd. „A neoliberális, együttműködésre hagyatkozó politika véget ért, és elkezdődött a bezárkózás” – fogalmazott. Szerinte az egyik legfontosabb kérdés, hogy milyen testtartást és mozgásokat veszünk fel a megváltozott világrendben, erről könyvet is írt Huszárvágás – A konnektivitás magyar stratégiája címmel.
Az áruk, a szolgáltatások és a tőke zavartalan áramlása a 2008-as pénzügyi világválság óta jelentősen lelassult, megtörve a második világháború után általánossá vált globalizációs folyamatot.
Ezt a folyamatot erősítik az elsősorban nyugati politikai nyomásra teret nyerő blokkosodási törekvések, amelyek között egyre gyakrabban jelennek meg a Kínáról való teljes vagy részleges leválás forgatókönyvei.
„Ezek negatív gazdasági hatásai jól számszerűsíthetők: még a legoptimistább forgatókönyv esetén is elveszítheti az EU gazdasági teljesítményének 0,6 százalékát, ami az egy éves horvát GDP-nek vagy a Közös Agrárpolitikára (KAP) évente költött forrás közel kétszeresének felel meg” – jelezte az Indexnek Santo Martin. A Makronóm Intézet vezető elemzője szerint jól látható, hogy
a blokkosodásnak hosszú távú nyertese nincs, a kérdés csupán az, hogy ki veszít vele többet.
„A politikai és ideológiai okokból gerjesztett geopolitikai feszültségek hatására átalakulhatnak a kereskedelmi kapcsolatrendszerek, valamint a globális ellátási láncok is. Az Egyesült Államok, illetve az Európai Unió által bevezetett protekcionista intézkedések célja saját gazdaságuk megvédése a geopolitikai riválisaikkal szemben” – véli a szakértő, aki szerint ez számos negatív következménnyel jár:
György László kormánybiztos korábban rávilágított, hogy „a háborúhoz vezető első lépés a blokkosodás és a másik fél szempontjainak teljes figyelmen kívül hagyása. Az orosz–ukrán háborúhoz földrajzilag közeli országként látjuk, mennyit veszít Magyarország egy olyan háborún, amelyből eddig tudatosan kimaradtunk, és ha rajtunk múlik, ki is maradunk:
csak a háború első két évében 4,2 százalékot veszítettünk gazdasági teljesítményünkből
– mutatott rá a kormánybiztos, hozzátéve, hogy a kieső adóbevételekből meg lehetne duplázni például az egyetemeink költségvetését.
Santo Martin szerint a külföldi közvetlentőke-befektetések (FDI) irányai is átrendeződhetnek a geopolitikai töredezettség hatására. A nyugati vállalatok egyre inkább a saját blokkjukon belül építik ki a termelési kapacitásokat, megtörve az eddigi trendet. Úgy véli azonban, az FDI-átrendeződésnek lehetnek nyertesei is, az úgynevezett „konnektorállamok”.
Ha a blokkok közötti vállalati együttműködések nem szűnnek meg, akkor egyes országok összekötő-szereplőkként léphetnek fel. Erre példa többek között Indonézia, Mexikó és a kereskedelmi nyitottságot, konnektivitást középpontba helyező Magyarország is
– jelezte az elemző. A Makronóm Intézet a blokkosodás különböző szintjei alapján – figyelembe véve a Nemzetközi Valutaalap és az OECD e témában készült kutatásait is – négy lehetséges forgatókönyvet vizsgált meg. Mindegyik vizsgált forgatókönyv megvalósulása negatívan hatna a világgazdaságra, ugyanakkor a hatás mértéke különbözik az országok által bevezetett korlátozásoktól és az általuk követett politikáktól függően:
Annak ellenére, hogy egyes országok számára stratégiai előnyöket jelenthet a blokkosodás, összességében jelentős költségekkel és kedvezőtlen gazdasági hatásokkal járna. Ilyen költségek közé tartozik többek között
Mindezek következményeként egyre kevésbé lenne hatékony az országok közötti együttműködés, versenyhátrányba kerülhetnek egyes vállalatok, valamint romolhatnak a lakosság életkörülményei is – világított rá Santo Martin. Jelezte, hogy korábban a Makronóm Intézet részletes tanulmányt adott ki A blokkosodás gazdasági hatásai címmel, amit május 15-én a Debreceni Egyetemen, a Makroszkóp rendezvénysorozat keretében mutattak be.
(Borítókép: Orbán Viktor 2024. június 1-én. Fotó: Tövissi Bence / Index)