Világszintű jelenség, hogy több 20-29 év közötti fiatal él még szüleivel, mint húsz éve. Az OECD jelentése szerint Magyarországon későbbi életkorban kezdenek önálló életbe, mint az Európia Unióban átlagosan. Ennek társadalmi, pszichológiai és gazdasági okaira világított rá az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány.
Az elemzés rávilágít, hogy a fiatalok helyzetére még inkább hatással vannak a gazdasági válságok, mint a 2008-at követő recesszió, vagy a koronavírus-járvány. A munkanélküliség aránya ilyenkor körükben jobban megemelkedik, és az általánosnál lassabban tér vissza a korábbi szintre. Alacsonyabb jövedelemmel, vagyonnal rendelkeznek, a szezonális munka a nem hivatalos foglalkoztatás jellemzőbb náluk.
Az elmúlt évtizedben tapasztalt tartós ingatlanár és albérletidíj emelkedés miatt egyre nehezebben találnak megfizethető lakást. Mindezeken felül a lakás fenntartása, a megélhetés biztosítása is kihívást jelenthetett 2022-2023 folyamán a gyorsuló infláció miatt – mutatott rá Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány friss elemzésében.
Az önállósodás gátját képező társadalmi szempontok között említették, hogy Európában is eltérő normák figyelhetők meg, míg délen a család és a családi kötelékeknek tulajdonítanak nagyobb jelentőséget, nyugaton az önmegvalósítást, függetlenséget a személyesen elért eredményeket nagyobbra értékelik. Ugyanakkor a szülőkkel szorosabb kapcsolatot felmutató régiókra jellemzőbb, hogy a fiatalok nehezebben találnak munkát. Az Eurostat 2023-as adatai szerint a férfiak átlagosan később hagyják el a családi házat, mint a nők: a férfiak 27,2 évesen, a nők 25,4 évesen költöznek külön.
A mamahotel pszichológiai háttere, hogy a mai huszonévesek nem akarják szüleik hibáját elkövetni, megfontoltabb döntéseket akarnak hozni párválasztás, munka és lakóhely terén. Ez az önállósodás halogatásához vezet. Az érem másik oldala Skultéti-Szabó Katalin klinikai szakpszichológus szerint, hogy „sokszor éppen a szülő nem hagyja leválni a gyermekét, és a végtelenségig kiszolgálja, marasztalja őt”.
Vajda Zsuzsanna pszichológus, egyetemi tanár szerint pedig a pályakezdőkre kimondottan jellemző maximalizmus, ami realizálva az életszínvonalromlást arra készteti őket, hogy később kezdjenek önálló életbe. A középosztályra ez még inkább jellemző, az ide tartozó fiatalok inkább kivárnak. Mindennek pedig több társadalmi hatása is van, például a későbbi elköteleződés miatt kitolódó gyermekvállalás, ennek következtében csökkenő születésszám. Az mamahotelben maradással pedig fokozódnak a szülőkkel való együttélés miatti konfliktusok.