Ismertek a jövő évi költségvetés számai, melyek az Indexnek nyilatkozó elemzők szerint impozánsak. Kérdés, mi valósítható meg belőle, hiszen ahogy a mellékelt ábra mutatja, az idei büdzsét is módosítani kellett. Elemzés.
Ahogy arról beszámoltunk, Varga Mihály pénzügyminiszter a főbb sarokszámok ismertetésének kíséretében benyújtotta a 2025-ös költségvetési törvénytervezetet az Országgyűlés számára, amelyről a december 20-i parlamenti ülésnapon zárószavaznak majd a honatyák.
A törvénytervezet elérhető a parlament honlapján. Dióhéjban a főbb számok:
A számok impozánsak. A gazdasági növekszik, az infláció alacsony szinten marad, lesz reálbér-növekedés, és minden területre nominálisan több forrás jut, mint 2024-ben. Azonban az idei költségvetést is újra kellett írni. A legfőbb lépés a költségvetési hiány felfelé történő módosítása volt, amit 2,9-ről 4,5 százalékra emeltek. A kormány 2026-ra vállalta a költségvetési hiány uniós elvárás szerinti 3 százalék alatti szintre faragását.
Ennek tükrében közgazdászokat kértünk arra, hogy elemezzék a 2025-ös költségvetés számait – ami egyelőre terv, de ne legyen kétségünk a megszavazásáról –, illetve a jövő évi gazdasági kilátásokat.
„A költségvetés számai alapvetően rendben vannak, de kockás papíron minden jól mutat, a valóság pedig sokszor más forgatókönyvet rak elénk” – adta meg az alaphangot Virovácz Péter, az ING Bank vezető elemzője.
A legfontosabb adat mindig a hiányszám, azaz a költségvetés egyenlege, amelyet az idei 4,5 százalék után jövőre a GDP 3,7 százalékára terveztek. Ez magasabb az előírt 3 százaléknál, de láthatólag a költségvetés nem akar nagyon restriktív lenni, ami érhető egy gyenge növekedési környezetben. A kérdés az, hogy a kormányzat tudja-e tartani ezt a hiányt – illetve ezt megelőzően még az ideit. Ez lehet az, ami a piacokat akár pozitív, akár negatív irányba befolyásolja
– emelte ki Regős Gábor, a Gránit Alapkezelő vezető elemzője.
A költségvetés elemzésekor elsőként a tervezést vezető makropályát kell megnézni. Ezen belül is kiemelkedően fontos a GDP-növekedés, illetve a fogyasztás bővülése, továbbá a béremelkedési ütem, hiszen míg előző az áfabevételeket, utóbbi az szja- és járulékbevételeket határozza meg. „A kormányzat jövőre a bruttó átlagkereset 8,7 százalékos emelkedésével számol. Ez az elmúlt évek számai alapján inkább tűnik konzervatív becslésnek, bár itt kockázatot jelent, hogy a munkaerőpiac most nem annyira feszes, ezért a munkaadók kevésbé vannak rákényszerítve a bérek emelésére, illetve egyelőre a minimálbér- és a garantáltbérminimum-emelés mértékét sem ismerjük” – mondta Regős Gábor. A Gránit elemzője szerint amennyiben az 1000 eurós minimálbér 2027-es eléréséhez szükséges időarányos emelés megtörténik, akkor az átlagbér emelkedése eléri a költségvetésben szereplő szintet, sőt minden bizonnyal magasabbat is.
Virovácz Péter rámutatott: a kockázatok kimenetele átírhatja az eredetileg tervezett forgatókönyvet. Ilyen kockázat lehet, hogy miként alakul a Trump-elnökség, mi történik a kínai vagy épp a német gazdasággal. Na meg az, hogy a magyar gazdaság sem muzsikál túl jól. „Az alap jó, de ezt minden költségvetésnél elmondhatjuk, aztán meglátjuk, miként alakulnak a globális és hazai folyamatok” – mondta.
Virovácz Péter három olyan elemet emelt ki a költségvetésben szereplő számok teljesülése kapcsán, ami pozitív és negatív kockázatot egyaránt magában hordozhat.
Regős Gábor felhívta a figyelmet: a fogyasztás kapcsán kérdés az óvatossági motívum oldódása vagy nem oldódása. Az idei első félévben a háztartások fogyasztási kiadása 3,9 százalékkal bővült, jövőre a kormányzat ugyanennyivel számol. Az ideinél kisebb reálbér-emelkedés lefelé húzhatja ezt a mutatót, míg az óvatossági motívum oldódása javíthatja, „A bérek és a fogyasztás oldaláról tehát bár lehetnek kockázatok, de az idei számok alapján talán nem annyira jelentősek” – tette hozzá a Gránit elemzője.
A gyenge harmadik negyedéves GDP-adat fényében a GDP-növekedése már nagyobb kérdés. A beruházások alakulása nagyban függ az uniós forrásoktól, míg az export a külpiaci teljesítmény alakulásától – ez utóbbi kapcsán Regős Gábor nem túl optimista, bár szerinte az elkészülő beruházások felfelé húzhatják az exportot.
Összességében tehát – mint mindig – vannak kockázatok a makropálya körül, de az nem állítható, hogy ez egy valóságtól elrugaszkodott költségvetés lenne. Kérdés persze, hogy a végső növekedési szám hogyan alakul
– szögezte le.
A kormány korábban uniós források érkezéséhez kötötte a pedagógusok béremelését, most mégis saját költségvetésből terveznek jóléti intézkedéseket, amelyeket a gazdasági akcióterv tartalmaz – mint például a lakhatási nehézségeket enyhítő támogatás vagy épp a munkáshitel. Vajon ennyivel jobbak a piaci kilátások a jövő évet tekintve, hogy ezek saját forrásból megvalósulhatnak, vagy a kormány arra számít, hogy céljai eléréséhez megérkeznek az eddig visszatartott uniós források?
A kormánynak fontos, hogy a gazdasági akcióterv elemei ne kerüljenek sok pénzbe a költségvetésnek. „Erre példa az önkéntes nyugdíjpénztári megtakarítások felhasználása, amely az államnak egy fillérjébe sem kerül – cserébe adóbevétel származik belőle. A béremelkedések finanszírozása szintén csak részben állami feladat. Költséget leginkább a gazdaságfejlesztési elemek jelentenek, bár a kedvezményes hiteleknél csak a kamattámogatás jelent kormányzati kiadást” – válaszolta Regős Gábor.
Ami az uniós forrásokhoz kapcsolódó bevételi tervet illeti, ez az összeg 2268 milliárd forintot tesz ki. Ennek döntő része, 2129 milliárd forint az Európai Bizottságtól érkező kohéziós (1300 milliárd), helyreállítási (630 milliárd), valamint vidékfejlesztési (165 milliárd) támogatásokra vonatkozik – írta elemzésében a portfolio.hu. Ezek jelentős részét azonban a magyar kormány és az unió vezetése közötti jogállamisági vita miatt blokkolja az Európai Bizottság.
Virovácz Péter jelezte, hogy a költségvetés bevételi oldalon 630 milliárd forint uniós helyreállítási forrással számol – ez a 2030-ig szóló forráskeret arányos hányada –, amihez a kiadási oldalon 400 milliárdot kapcsoltak. Ez egyik oldalról lehet egy 230 milliárdos kockázat, míg a másikról a kormány bizakodása, hogy sikerült zöld ágra vergődni az Európai Bizottsággal. Utóbbira Virovácz Péter nem sok esélyt lát,
szerinte a 2026-os országgyűlési választásokig nem érkezik Magyarországra a jogállamisági hiányosságra hivatkozva blokkolt uniós támogatásokból, vagy ha igen, akkor csekély rész.
Az Index uniós forrásokra hivatkozó kérdésére válaszul a pénzügyminiszter cáfolta azokat a híreket miszerint uniós viszonylatban Magyarországra érkezik a legkevesebb GDP-arányos uniós támogatás „A bruttó hazai termék 1,7-1,8 százaléka érkezik idén uniós támogatásként. Csak agrártámogatásként 500 milliárd forint érkezett, ami önmagában meghaladja a GDP 0,5 százalékát. A viták és a feszültségek ellenére megfelelő ütemben érkeznek az uniós források, az azonban kétségtelen tény, hogy vannak olyan támogatási elemek, mint például a helyreállítási és újjáépítési alap (RRF), melyeknél a Magyarországnak járó forrás mindössze 8 százaléka érkezett meg eddig. A források azonban folyamatosan érkeznek, erre számítunk jövőre is. Az Európai Bizottság érdeke is az ellentétek feloldása, és hogy Magyarország megkapja a jogosan járó uniós forrásokat” – hangsúlyozta Varga Mihály.
Egyes vélemények szerint a 2022-es választások előtti kormányzati osztogatás (például szja-visszatérítés) jó néhány százalékponttal hozzájárult az infláció elszállásához. Kérdés, hogy a mostani, jólétinek szánt intézkedések hatására nem áll-e fenn ugyanez a veszély.
Regős Gábor emlékeztet, hogy a gazdasági akcióterv messze nem tartalmaz olyan szintű élénkítéseket, mint amilyenek 2022-ben voltak. „Látjuk, hogy a bérnövekedés kapcsán sem annyira optimista a költségvetés, illetve talán ami a legmegragadóbb, a családi adókedvezmény emelése – amit az elmúlt évek inflációja bőven indokolt –, egy 80 milliárd forintos tétel. Jelenleg nincs inflációs hatás a gazdaságban, hónapról hónapra a vártnál jobb adatok jönnek ki a fogyasztóiár-indexre nézve. Ha valamiért aggódni lehet az infláció kapcsán, az a forint árfolyamának alakulása: az elmúlt időszak gyengülése megjelenhet az inflációban, ez okozhat némileg magasabb pénzromlást, de 4 százalék feletti általános éves inflációt nem várnék jövőre” – mondta a Gránit elemzője.
Virovácz Péter arra hívta fel a figyelmet, hogy a lakhatási támogatások nem jelennek meg közvetlenül az inflációs statisztikákban. Hangsúlyosabb élénkítő elem lehet a kamatmentes, maximum 4 millió forint összegű szabad felhasználású munkáshitel.
Az ING elemzője rámutat azon félelmekre, hogy ezt a konstrukciót legfőképp talán épp a pénzügyileg kevésbé tudatos magyarok vehetik igénybe, ezért kevésbé várható, hogy a legtöbb ebből származó pénz lakhatást könnyítő beruházásokra fordítják. Helyette megeshet, hogy például olcsó, importból származó fogyasztási cikkekre költik a pénzt, ami nem táplálja a gazdasági növekedést, az inflációt azonban kevésbé hajthatja fel. A gyermekek után járó adókedvezmény megduplázása a három vagy több gyermeket nevelő családok esetében jelenthet érdemi segítséget, a többletpénz az ő esetükben érdemi fogyasztásnövekedést generálhat. Ám ez várhatóan szűk termékkörre, főként élelmiszerre korlátozódik, ami vélhetően nem lök számottevően az infláción. „Összességében azonban sok kicsi sokra megy alapon, a gazdaságba pumpált pénznek lehet inflációt emelő hatása. Ennek ellenére inkább a kitűzött bérnövekedési célokban látom az inflációt megugrasztó kockázatot” – fogalmazott.
A Költségvetési Tanács (KT) szerint a lehetséges kockázatokhoz – és a törvényi előíráshoz – képest alacsony a tartalék (100 milliárd forint). A KT hozzáteszi: „A tervezett bérintézkedések fedezetét céltartalék garantálja: pedagógusok, szakképzésben oktatók illetményének további emelése, a vízügyi dolgozók béremelése, a minimálbér és a garantált bérminimum stb. növelése.” Amennyiben másra kell fordítani végül a céltartalékot, akkor az említett béremelések ugranak? – tettük fel a kérdést.
A tartalék a költségvetés kiadási oldalán jelenik meg, kiadásként tervezik be. Ez nyújt fedezetet egy-egy váratlan kiadásra – mint például az árvíz okozta költségekre –, vagy a várttól elmaradó bevételek esetében.
Az elemzők megnyugtattak, hogy
az említett csoportok béremelései nincsenek veszélyben.
Az általános, illetve a céltartalék ugyanis két külön elem a költségvetésben. A „céltartalék garantálja” azt jelenti, hogy megvan rá a pénz – mondta Regős Gábor. Ami az általános tartalékot illeti, amennyiben nem elegendő, annak az eddigi tapasztalatok alapján először a beruházások látják a kárát, majd második körben következhet a különadók, extraprofitadók emelése, amint az idén történt például a tranzakciós illeték emelésével – emlékeztetett.
A Gránit elemzője szerint ugyanakkor a jövő évi tartalék valóban alacsony, „ami azért is meglepő, mert a költségvetésben máshol van tartalék, amit optikailag jobb lett volna ideírni, és akkor nem kell magyarázkodni. A Költségvetési Tanács nevesíti a rezsivédelmi és energiakiadásokat, ahol szerinte a költségvetés magas előirányzattal számol” – mondta.
Virovácz Péter arra hívta fel a figyelmet, hogy az elmúlt években sem volt túl nagy jelentősége a tartaléknak, annak tervezésével a kormány pusztán törvényi kötelezettségének tesz eleget.
A magyar költségvetés felülről nyitott, nincsenek olyan adósságplafon-szabályok, mint például az Egyesült Államokban. Az elmúlt években pedig tanúi lehettünk, hogy a valóság más mozit vetített, mint amit a kormány elképzelt, és ehhez a műsorhoz kellett gombolni a kabátot. Az Államadósság Kezelő Központ kiment a piacra, és felvette a kieső bevételek finanszírozásához szükséges bevételeket. Idén a 2,9 százalékos hiánycél felemelték 4,5-re, és nem tudni, hol lesz a vége. A tartalékról mindeközben senki sem beszélt
– mondta.
Az idei évben szükség volt rá, ám hogy jövőre is ki kell-e igazítani a költségvetést – módosítani a hiánycélt –, azt nem lehet előre megmondani, az évközi eseményektől függ, hogy indokolt-e. „Azonban ha szükség lesz rá, akkor fontos, hogy megtörténjen, hiszen a hiánycél elvetését sem a piac, sem a hitelminősítők nem tolerálják. Kérdés, hogyha pozitív irányú eltérés van, vagyis a vártnál jobban áll a költségvetés, akkor a kormányzat elkölti a pluszpénzt, vagy inkább csökkenti a hiányt” – vetette fel Regős Gábor.
Bár jövőre is magas lesz, ám a GDP-arányos 4,8-ról 3,8 százalékra csökken a kamatkiadások mértéke. „Ugyan már alacsonyabb a kamatkörnyezet, időbe telik, amíg ez az adósságfinanszírozásban teljes mértékben megjelenik. A kamatkiadások az elmúlt években jelentős terhet róttak a költségvetésre, az 1 százalékos csökkenés egy olyan szemmel látható tétel, amely 800–900 milliárd forintos megtakarítást jelenthet jövőre az ideihez képest” – mondta Regős Gábor, aki arra is kitért, hogy a távközlési pótadó és a légiforgalmi különadó kivezetése 40-40, míg a gyógyszergyártói valamivel több mint 30 milliárd forint kiesést jelent jövőre.
A kamatkiadások nagysága attól függ, melyik szemüvegen keresztül nézzük – hívta fel a figyelmet Virovácz Péter. A kiadás összege valóban magas, az 1 százalékos GDP-arányos csökkenés azonban pozitív. A Trump-féle gazdaságpolitika negatív kockázatot hordozhat magában. Amennyiben ugyanis felfelé mozdítja el az amerikai hozamkörnyezet, az globális inflációemelkedést generál, amire reagálva az MNB-nek is magasan kell tartania az alapkamatot. „Amennyiben átcsorog egy esetleges magas amerikai kamatkörnyezet, akkor hiába a tervezés, nem biztos, hogy megvalósítható a GDP-arányos kamatkiadás-csökkentés” – mondta az elemző.
A kamatkiadás nagy része a lakossági állampapírokhoz kapcsolódik, ezért jó esetben visszaforog a magyar gazdaság irányába. Természetesen abban az esetben, ha a magyarok itthon költik el ezt a pénzt, és nem a Temuról és társairól rendelnek, hiszen abból nem sok forint áramlik az államkasszába. A tét nem kicsi, hiszen megközelítőleg 3 ezer milliárd forint áramlik vissza a lakossági bankszámlákra tőke, illetve kamat formájában a Magyar Államkincstárból. Ha ennek »csak« a fele megjelenik a fogyasztásban, az már jó kiugróan arány
– véli Virovácz Péter.
A különadók kivezetése nem okoz problémát a költségvetésben, hiszen ennek tudatában tervezték meg a számokat, nem év közben derül ki, hogy több százmilliárd forint hiányzik a büdzséből, mint ahogy az idén az áfasoron kiderült – hangsúlyozta az ING elemzője.
Regős Gábor pesszimista a tekintetben, hogy a forint tartósan a 400-as szint alá tud-e kerülni az euróval szemben, az azonban kijelenthető – mutat rá –, hogy a stabilitási és inflációs szempontok alapján is erősebb forintra volna szükség. „Érdemes lesz figyelni a jegybank jövő keddi kamatdöntő ülését: míg korábban a kamatdöntések során az volt a fő kérdés, hogy a jegybank 25 bázisponttal csökkenti vagy változatlanul hagyja a kamatot, most inkább az, hogy tesz-e valamit az árfolyam erősítése érdekében – itt nem feltétlenül az alapkamat emelésére gondolok. Ezt követően talán okosabbak leszünk a forint jövőjét illetően” – jelezte.
Trippon Mariann, a CIB Bank vezető elemzője úgy fogalmazott: hozzá kell szoknunk a 4-essel kezdődő euróval szembeni forintárfolyamhoz.
(Borítókép: Varga Mihály pénzügyminiszter átadja a 2025-ös költségvetés tervezetét Latorcai Jánosnak 2024. november 11-én. Fotó: Bruzák Noémi / MTI)