Ha az ukránok segítséget akarnak, például hogy szankcionáljuk az oroszokat, akkor tessék újra kinyitni a gázútvonalat, és tessék megengedni, hogy a közép-európai országok, köztük Magyarország behozhassa Ukrajnán keresztül azt a gázt – fogalmazott pénteken Orbán Viktor kormányfő. Most energetikai szakértőkkel annak jártunk utána, miért lehet fontos a kormánynak, hogy helyreálljon az orosz–ukrán gáztranzit, hiszen ennek hiányában a magyar gázrendszer értéke a sokszorosát éri.
Orbán Viktor miniszterelnök az elmúlt napokban két fontos diplomáciai úton vett részt. Múlt szombaton Belgrádban tárgyalt Alekszandar Vucsics szerb államfővel, majd Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszterrel kedden Robert Fico szlovák kormányfőhöz utazott, Pozsonyba. A két viziten a Magyarországot érintő egyik legfontosabb téma volt terítéken: a magyar és a régiós energetika, aminek legjelentősebb szereplője a Török Áramlat lett.
A Gazprom orosz energiaipari vállalat január elsején bejelentette, hogy megszűnt a műszaki és jogi lehetősége arra, hogy Ukrajnán keresztül tovább folytassa a földgáz szállítását, így elzárták a vezetéket. Ebből egyenesen következett, hogy a magyar gázrendszer értéke a sokszorosára emelkedett. Érdemes rögtön hozzátenni, hogy a forrásaink szerint – mivel a Gazprom-szerződés felmondása GDP-arányosan az ukránoknak fájt a leginkább – idővel megtörténhet a kiegyezés.
Ahogy azt már korábban az Index prognosztizálta, az orosz–ukrán gáztranzit leállása után valóság lett, Magyarország szerepe határozottan felértékelődött a régióban, mivel a Török Áramlaton érkezik az orosz gáz Európába. Azonban pont ezért különös, hogy Orbán Viktor szigorú hangnemet üt meg Ukrajnával szemben az orosz–ukrán tranzit érdekében: „Ha Ukrajna jót akar magának, akkor rendezze a viszonyát Szlovákiával, rendezze Magyarországgal, adja meg a tiszteletet, és viselkedjen úgy, ahogy egy európai uniós tagjelöltnek viselkednie kell.”
A most folytatott háttérbeszélgetéseinken elhangzottak alapján Orbán Viktor kijelentései több kérdést is felvetnek: jól tudja, egy vezeték nem garancia az energiaellátásunkra. „Jobb kettő, mint egy. Pusztán ellátásbiztonsági szempontok miatt” – mondta az egyik névtelenséget kérő forrásunk. Ugyanakkor azt is érzékelik, hogy a magyar energetikai rendszer óriási mértékben felértékelődött. Durván leegyszerűsítve, a képlet így fest: a kormány az ukrán szállítás helyreállítása mellett kardoskodik nyilvánosan, de ha ez helyreállna, akkor csökkenne a magyar rendszer értéke.
Geopolitikailag a jelenlegi helyzet nagyon kedvező, regionális elosztóközpont lett Magyarország. Amennyiben viszont újraindulna az ukrán–orosz gáztranzit, akkor újra a baumgarteni gázelosztó lenne a központ, azaz Ausztria. Minél több gáz megy az orosz–ukrán–szlovák irányba, annál kevésbé fontos Magyarország. Ezt az ellentmondást a megkérdezett szakértők úgy oldották fel, hogy
az orosz–ukrán szállítás helyreállítását ellátásbiztonsági szempontok miatt szeretné a kormány, de más pozíciókat is foghat Orbán Viktor és a magyar diplomácia – azon túl, amit kommunikál.
Ezért az Index a csütörtöki kormányinfón rákérdezett a Török Áramlattal kapcsolatos problémára. Egyébként már múlt szombaton küldtünk kérdéseket ezzel kapcsolatban a Kormányzati Tájékoztatási Központnak, de reakció nem érkezett. Gulyás Gergely válasza pedig arra a kérdésünkre, hogy van-e forgatókönyve a kormánynak egy olyan támadásra, ami a Török Áramlatot érné, így hangzott: „minden válsághelyzetre van forgatókönyvünk. És az ország földgázellátása az említett esetben is biztosított lenne, de valószínűleg lényegesen drágábban”.
Majd pénteken Orbán Viktor ismét megosztotta véleményét a közösségi médiában az energetikai kérdésekről. A miniszterelnök szerint az ukránok nem tudnak velünk „kibabrálni” az energiabiztonság szempontjából, mert van alternatív útvonalunk. Viszont amit csinálnak, annak következtében felmennek az árak.
Ha ők rendesen viselkednének, akkor a benzinkutakon sem az az állapot lenne, ami most van, és nem így nézne ki az energiaár-rendszer sem Közép-Európában. A szankciórendszer úgy rossz, ahogy van, nekünk, magyaroknak különösen. Nem vétóztuk meg a szankciós rendszert, hanem kitárgyaltunk inkább a kedvezményeket Magyarország számára.
A kormányfő szerint viszont Magyarország az elmúlt három évben elveszített 19 milliárd eurót a brüsszeli szankciók miatt. „Ez, ha magyarra fordítom, 7500 milliárd forint. Ez egy iszonyú nagy összeg, jóval több, mint amit a magyar emberek egy évben jövedelemadóként befizetnek a magyar kasszába.”
Brüsszelben most napirenden van a szankciók meghosszabbításának a kérdése, és én behúztam a kéziféket. Az nem lehet, hogy Magyarországgal fizettetik meg ilyen arányban a szankciók árát. Mindeközben az ukránok beletüsszentenek a nullás lisztbe, és kibabrálnak a magyarokkal még az energia terén is, hiszen nem engedik, hogy átjöjjön a gáz Oroszországból Magyarországra.
Orbán Viktor szerint ez így nem lesz jó, „mi fizetjük meg a szankciók gazdasági következményeit azért, hogy megsegítsük Ukrajnát, ők meg kibabrálnak velünk”. Majd három pontban emelte ki a követeléseit a miniszterelnök:
Péntek este pedig úgy állt a helyzet, hogy a fenti feltételeket a kormány továbbra sem látja teljesítettnek, több sajtóértesülés szerint a magyar kormány képviselője az uniós nagykövetek pénteki tárgyalásán blokkolta az orosz szankciók meghosszabbítását. Pedig a pénteki ülés előtt többen arra számítottak, hogy a magyar kormány az utolsó pillanatban eláll majd a szankciók blokkolásától. Mégpedig azért, mert Donald Trump amerikai elnök még több retorzióval, köztük szankciókkal fenyegette meg Moszkvát.
Nem lehet, hogy az Európai Bizottság Ukrajna érdekét képviselje a közép-európai uniós tagokkal szemben
– összegezte a helyzetet a vétó előtt Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, majd figyelemeztette: „A helyzet az, hogy be kellett rántani a kéziféket, és világossá kellett tenni, hogy egyszerre nem lehet Magyarországnak gazdasági károkat okozó szankciós politikát folytatni és elnézni Ukrajnának a közép-európai energiabiztonságot aláásó lépéseket.”
Mielőtt folytatnánk a jelenlegi energetikai helyzettel, egy másik kontextusra is érdemes kitérni. Miközben Orbán Viktor és Szijjártó Péter diplomáciai úton volt, és a hét második felére beindult a kormányzati kommunikáció az energetikai kérdésekben, párhuzamosan, azaz csütörtökön Hernádi Zsolt, a Mol Csoport elnök-vezérigazgatója egy véleménycikket publikált a Mandineren.
Ezzel tökéletesen bemutatva azt, hogy nagyon fontos események játszódnak le jelen pillanatban Magyarországon és Európában az energetikai kérdésekben. Hernádi Zsolt élesen kritizálta az Európai Unió azon tervét, hogy az orosz vezetékes gázt amerikai LNG-re cserélnék le. A Mol elnök-vezérigazgatója feltette a kérdést, hogy „ki akarná önként lehúzni a saját iparát, gazdaságát az ukrán háborúért”.
Majd a Mol Csoport első embere aláhúzta, hogy szerinte piaci alapon dőljön el inkább, hogy amerikai LNG vagy orosz gáz jöjjön. „Páros lábbal rúgta be az ajtót az új amerikai elnök. Már az első napon világossá tette sok egyéb mellett, hogy célja az amerikai olaj és gáz globális hegemóniája” – írta Hernádi Zsolt, majd így folytatta:
A háború borzalmas dolog, és világosan kell jelezni, hogy ez nem elfogadható, de a Jørgensen-terv helyett szuverenitási tervre van szükség. Hogy növekedjen a cselekvési szabadságunk. Egy cső jó, két cső még jobb.
Hernádi Zsolt szerint piaci alapon dőljön el, hogy amerikai LNG vagy orosz vezetékes gáz jöjjön, mert „mi csak akkor járunk jól”.
Felidézte azt is, hogy a háború kitörése óta Európa az Egyesült Államok legnagyobb LNG-vásárlója lett, a járvány előtt a kontinensre érkező cseppfolyós földgáz 21 százaléka származott az Egyesült Államokból, a múlt évben már a 48 százaléka. Láthatóan kiszorul az eddig piacvezető energiahordozó, az orosz gáz, főleg hogy a következő cél a keletről behozott LNG visszaszorítása lehet.
Pletser Tamás, az Erste energetikai szakértője az Index megkeresésére most kiemelte, az új Trump-adminisztráció elsődleges célja mára deklaráltan az lett, hogy az amerikai hegemóniát fenn kell tartani. Ennek az elvnek rendelik alá az energetikai szektort, és elvárják szövetségeseiktől a támogatást.
A szövetségesek álljanak be a sorba, ez az elvárás Washingtonban. Így szerintem rövid távon ütközés lesz abból, hogy tulajdonképpen Magyarország az utolsó nagy vevője az orosz vezetékes földgáznak és kőolajnak.
Pletser Tamás ezt követően arra is kitért, hogy az itt meglévő vagy érkező kínai befektetések is szúrhatják majd az amerikaiak szemét: „Az amerikaik elindították a rakétákat, több utalást is tettek arra, hogy ilyen blokkosodó világban valahova le kell tenni a voksot.” Az Erste elemzője szerint lehet törekedni a semlegességre, de annak következménye, ára lesz: „Nem fog működni, hogy középen állunk, és ennek a földgáz, az energetika lesz az ütköző területe.”
Így elképzelhető, most erre az amerikai választás eredményeként keresi a pozíciókat mindenki az energetikában, de érdemes ezen a ponton visszatérni az orosz–ukrán gázszállításra. Már 2018-ban sem akartak az oroszok és az ukránok megállapodni a szerződésről. Nem véletlen, hogy Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter 2018-ban, amikor bejelentette a Török Áramlat fejlesztését, annak is hangot adott, hogy
az energiaellátás biztonságának garantálása az egyik legjelentősebb kihívás, amely Közép-Európa előtt áll, ezért szükség van a gázbeszerzési útvonalak diverzifikálására, ami Magyarország szempontjából is kritikus fontosságú.
Az viszont Pletser Tamás szerint is igaz, hogy az orosz–ukrán szállítás megszakadása felértékeli Magyarország pozícióját. Az elemző szerint Orbán Viktor azonban azért kardoskodik az ukrán szállítás mellett, mert így jóval többen lennének orosz gázon, „ha újraindul a szállítás, akkor nem csak Magyarország érdeke fenntartani az orosz nyersanyagot”. Ráadásul az is tagadhatatlan, hogy jobb két vezeték, mint egy.
(Borítókép: Orbán Viktor 2024. december 21-én. Fotó: Tövissi Bence / Index)