Újból felkorbácsolódtak az infláció által gerjesztett hullámok. A 2022 második felétől látott áremelkedés-cunamit a kormányzati kommunikáció szerint „földbe döngölték”, az árak azonban igencsak ragadósak maradtak. Bár a drágulás számos területet érint, a lakosság leginkább az élelmiszerárak elszállásán keresztül érzi, hogy vékonyabb lett a pénztárcája. Táblázaton és grafikonon mutatjuk, miként alakultak az alapvető élelmiszerek árai az elmúlt 4 év turbulens gazdasági környezetében. Spoiler: brutális drágulás ment végbe.
2025 első hónapjában ismét kellemetlen meglepetést okozott a fogyasztóiár-index. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) keddi inflációs adatközlése a várakozásokhoz képest jóval nagyobb mértékben gyorsuló – 5,5 százalékos éves bázisú – áremelkedésről számolt be. A kormány jelezte: a januári magasabb szint átmeneti jelenség, amit a bázishatások, az év eleji szolgáltatásátárazódás és egyes alapvető élelmiszerek, így a tej és a tojás árának növekedése okozott.
Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter úgy fogalmazott: „Elfogadhatatlan a magas élelmiszer-infláció, különösen az alapvető élelmiszerek, így például a tej és a tojás esetében.” Arról is beszélt, hogy folyamatos az egyeztetés az élelmiszeripari szereplők (üzletláncok képviselői, Országos Kereskedelmi Szövetség, Tej Szakmaközi Szervezet és Terméktanács) és a kormány között a boltok polcain tapasztalt árképzéssel kapcsolatban. A tárcavezető leszögezte: „A kormány elkötelezett amellett, hogy minden szükséges lépést megtegyen az élelmiszerárak kontrollálása és a magyar családok védelme érdekében. Ennek érdekében nem zárja ki a kötelező árstop – vagyis amikor egy-egy termék árát maximalizálják – bevezetésének lehetőségét sem, amely szükség esetén azonnali és hatékony beavatkozást jelenthet.”
Ennek kapcsán utánajártunk, milyen hatása lehet a hatósági árak újbóli bevezetésének, valamint kiszámoltuk, mekkora áremelkedés ment végbe az elmúlt időszakban.
Érdemes picit visszatekerni az árstop-időkereket. A kormány 2021 őszén döntött arról, hogy hat termékcsoport: a kristálycukor; a búzafinomliszt; a finomított napraforgó-étolaj; a házi sertéscomb; a csirkemell, csirke far-hát, csirkeszárnyvég; valamint az UHT, 2,8 százalékos zsírtartalmú tehéntej árát a 2021. október 15-i áron befagyasztja. 2022 novemberében kapott 2022. szeptember 30-i ársapkát a tojás, valamint az étkezési burgonya. Az élelmiszerekre vonatkozó hatósági árakat 2023. augusztus 1-jén vezették ki.
Az árstophoz 2023 áprilisában csatlakozott a kötelező akciózás, ami arról szólt, hogy a fontosabb élelmiszerek 20 termékkategóriába (pl. baromfihús, sajt, kenyér, péksütemény, zöldség, gyümölcs) kerültek besorolásra annak érdekében, hogy kellően széles termékskálára terjedjen ki a kedvezményes vásárlás lehetősége. Az érintett kiskereskedelmi üzleteknek valamennyi kijelölt termékkategóriából egy-egy szabadon választott terméket a kötelező árleszállítást megelőző 30 napban tapasztalt legalacsonyabb árnál legalább 10 százalékkal kellett kedvezőbb áron értékesíteniük. Az akciókra heti rendszerességgel került, ami nem vonatkozhatott árstopos termékekre.
Továbbra is velünk él a 2023. július 1-től bevezetett online árfigyelő rendszer, melyen keresztül bárki számára megtekinthető, hogy egy-egy termék mennyibe kerül a különböző kiskereskedelmi egységekben.
Ami az élelmiszerárstopot illeti: még kormányközeli források által elmondottak alapján is egyértelműnek tűnik, hogy a hatósági árak inkább szolgálnak politikai, mind szociális célokat – a kérdésről korábban bővebben is írtunk. Józan ésszel is belátható ugyanis, hogy a boltok az ársapkás termékeken elszenvedett veszteségeiket a többin hozzák be, vagyis amit az árstopoknak köszönhetően a réven nyerünk, a vámon elveszítjük.
A politikai eszközt említette elemzői kommentárjában az ING vezető közgazdásza is.
Habár a korábbi tapasztalat azt mutatja, hogy az élelmiszerárstopoknak alapvetően többletinflációs hatása lehet a fogyasztói kosár és így a hivatalos inflációs statisztika szempontjából, azonban politikai intézkedésként érdemes erre tekinteni. És mint ilyen, az egyének szintjén az érzékelt infláció tekintetében továbbra is értékes eszköz lehet politikai szempontból
– fogalmazott Virovácz Péter.
Bár az infláció számos területet érint, a lakosság leginkább az élelmiszerárak elszállásán keresztül érzi, hogy vékonyabb lett a pénztárcája. Az alábbi táblázatban – a teljesség igény nélkül – összeszedtük, hogy az elmúlt években miként alakult az alapvető élelmiszereknek tekintett termékek ára.
Az alapvető élelmiszerek fogyasztói átlagárának alakulása az elmúlt 5 év januárjában (forint):
| 2021 | 2022 | 2023 | 2024 | 2025 | |
| Fehér kenyér (kg) | 374 | 458 | 966 | 871 | 904 |
| Zsemle (1 db) | 30 | 36 | 69 | 66 | 68 |
| Csirkemellfilé (csont és bőr nélkül), kg) | 1360 | 1730 | 1760 | 1900 | 2310 |
| Csirkeszárny, kg | 639 | 763 | 1180 | 1170 | 1120 |
| Csirkecomb, kg | 653 | 807 | 1340 | 1230 | 1200 |
| Sertéshús, comb (csont és csülök nélkül, kg) | 1440 | 1440 | 1610 | 1890 | 2010 |
| Rövidkaraj, kg | 1660 | 1780 | 2510 | 2630 | 2630 |
| Kristálycukor, kg | 254 | 277 | 260 | 388 | 386 |
| Só, étkezési, finomított, 1 kg (kivéve tengeri só), kg | 146 | 158 | 291 | 272 | 264 |
| Tojás (10 db) | 442 | 498 | 904 | 750 | 930 |
| Kései burgonya, kg | 200 | 270 | 400 | 398 | 402 |
| UHT, 2,8% zsírtartalmú tehéntej, liter | 258 | 315 | 298 | 318 | 524 |
| Pasztőrözött ESL tej, 2,8% (liter) | 258 | 303 | 557 | 457 | 534 |
| Finomliszt, kg | 181 | 242 | 219 | 179 | 272 |
| Rétesliszt, kg | 217 | 287 | 482 | 336 | 339 |
| Napraforgó-étolaj, liter | 590 | 802 | 749 | 650 | 793 |
| Trappista sajt, tömb, kg | 1940 | 2400 | 4650 | 2950 | 3440 |
| Vaj, legalább 80% zsírtartalom, 100 g-os csomagolásban, db | 332 | 391 | 791 | 621 | 708 |
| Margarin 200–250 g, db | 292 | 362 | 629 | 601 | 580 |
| Őrölt kávé 200–250 g, csomag | 722 | 812 | 1250 | 1320 | 1670 |
| Sertészsír, 400–500 g (kivéve mangalica) | 456 | 497 | 1070 | 812 | 791 |
| Spagetti tészta, 4 tojásos, gyári készítésű, 400-500 g-os, db | 402 | 479 | 846 | 615 | 603 |
| Rizs, hántolt, fényezetlen, kg | 419 | 467 | 777 | 736 | 753 |
| Kakaós csiga, db | 147 | 175 | 262 | 247 | 252 |
Forrás: KSH
A táblázatból jól kiolvasható, hogy a legtöbb termék ára 2023-ban futott csúcsra. Emlékezetes, hogy a 2022 második felétől berobbant infláció 2023-ra csúcsosodott ki. Ennek eredményeként a 2022-es 14,5 százalék után, 2023-ban 17,6 százalék volt az éves átlagos fogyasztóiár-emelkedés. A kormány inflációt letörő kommunikációs kampányába illeszkedően 2024-ben valóban csökkent az áremelkedési ütem, ennek megfelelően a tavalyi éves átlagos infláció 3,7 százalék volt, ami már a Magyar Nemzeti Bank (MNB) 2–4 százalékos toleranciasávján belül van.
(A jegybank előrejelzése szerint 2025-ben legjobb esetben 3,3 százalék lehet az éves infláció, míg a kormány 3,2 százalékkal számol. Az elemzői várakozások azonban ettől eltérnek: az ING Bank 5 százalék feletti adatot vár, míg az Erste Bank, valamint az MBH Bank felfelé revideálja várakozásait, előbbi 4,5, utóbbi 4,6 százalékra. Az is egyöntetű elemzői vélemény, hogy az árdinamika jelenlegi és előrevetíthető alakulása rövid távon aligha enged teret a jegybank számára a kamatkondíciók lazítására.)
Amennyiben az áremelkedés mértékét nézzük, sokkoló számsorokat kapunk:
százalékkal drágult az elmúlt 4 évben.
Vagyis 2021 és 2025 januárja közötti 4 évben 83,45 százalékkal emelkedett a szóban forgó alapvető élelmiszerek átalgára a KSH táblázatában található számok alapján.
(A lakosság számára nehezíti az elszálló árakkal való mindennapi küzdelmet, hogy ezzel párhuzamosan számos, egy ország életszínvonalát bemutató adat szerint továbbra is az unió hátsó harmadában van Magyarország, például a kereseti lehetőségeket figyelembe véve.)
A KSH friss jelentése szerint 2025 januárjában 6 százalékos volt az általános élelmiszer-infláció éves bázison, vagyis a 2024. januári szinthez képest. Érdemes tehát éves viszonylatban is megnézni a táblázatban szereplő termékek árváltozását. E szerint:
Ezek alapján az alapvető élelmiszerek átlagosan 10,75 százalékkal drágultak 2025 első hónapjában az előző év azonos időszakához képest.
Az Index több ízben is foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy miért szálltak el ilyen mértékben Magyarországon az élelmiszer- (és egyéb) árak. A kormány a kiskereskedelmi szektort hibáztatta, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) profit húzta inflációt emlegetett, míg Pogátsa Zoltán közgazdász sokkal inkább ár-ár vagy más néven ár-profit spirált említett az élelmiszeripar indokolatlannak tűnő áremeléseit látva. Az ár-profit spirál azt jelenti, hogy az inflációs környezetben a cégek már csak azért is emelik az árakat, mert megtehetik, mert az emberek még annyiért is megveszik a termékeiket.
A kiskereskedelmi szereplők az energiaár-robbanás, a szállítási láncok akadozása, valamint az alapanyag- és beszállítói árak drágulását jelölték meg az áremelkedések okaként. Ugyanakkor egyöntetű vélemény a hazai élelmiszeripar versenyképtelensége, hatékonytalansága, ami miatt a kiskereskedelmi láncok számos termék esetében az importhoz nyúltak.
Nehéz egy okot megjelölni a magyar élelmiszerárak elszállása mögött, évtizedes strukturális problémák várnak továbbra is megoldásra a hazai agráriumon, élelmiszeriparon belül – mutatott rá az Index kérdésére Virovácz Péter, aki szerint „az elmúlt években egymásra rakódtak a különböző sokkok, nem véletlenül hívjuk a 2020-es esztendőket a polikrízis időszakának, amiből a magyar gazdaságnak, azon belül az élelmiszeriparnak is jócskán kijutott”.
A közgazdász a lengyel élelmiszeripari fejlődést állította szembe a magyar stagnálással. Lengyelország célzottan az agrárium versenyképesebbé tétele érdekében használta fel a területre szánt uniós forrásokat, és nemcsak szavakban, de tettekben is megvalósította a „farmtól az asztalig” szlogent.
„Abszolút technológiai csúcs, amit a lengyel mezőgazdaságban véghez vittek” – mondta Virovácz Péter, aki szerint ezt a magyarok is jól láthatják a boltok polcain. Míg ugyanis korábban nem nagyon találtunk lengyel tejtermékeket a hazai üzletekben, addig most számos, a versenyképes termelésnek köszönhetően olcsóbb, ám jó minőségű termék közül válogathatunk. A lengyel gazdák ugyanis nem álltak meg a nyers tej exportpiacokon való értékesítésénél, hanem kellő hozzáadott értéket képviselő termékeket állítanak elő, és ezeket viszik külföldre. Egyszerű a képlet:
nem sajnálták a pénzt a mezőgazdaság technológiai fejlesztésére, és Magyarországgal ellentétben a támogatások valóban oda mentek, ahová szánták őket
– summázta a szakértő.
Korábban nem volt probléma, hogy a magyar nyers tejet – többek között – Lengyelországban értékesítették, majd az abból előállított, hozzáadott értékkel bíró tejtermékek visszajöttek a magyar piacra. Az említett polikrízis azonban változtatott ezen. Ilyen többek között a forint euróval, valamint zlotyival szembeni jelentős gyengülése, amely felborította ezt az egyensúlyt, és jelentősen megdrágította az importot, ami megint csak versenyhátrányba hozta a hazai szereplőket.
Virovácz Péter a hatékonyságnövelés kapcsán a klímaváltozásra adott válaszokat, illetve a zöldenergiára való átállást említette, amire a magyar élelmiszeripar láthatóan nincs felkészülve – ami tetten érhető a mezőgazdaság teljesítményében.
„A kiskereskedelem megtanulta, hogy a többletköltségeket át lehet hárítani a fogyasztókra. Lehet emiatt okolni őket, de a nap végén a fogyasztó (is) a felelős. Amíg ugyanis ilyen árak mellett is fenntartja a vásárlást, kvázi megengedik, hogy rátolják a terheket, addig a boltok ezt meg is teszik” – fogalmazott a szakértő, példaként említve a Horvátországban bevezetett vásárlói bojkottot, aminek hatására a horvát kormány hetven árucikkre hirdetett árstopot, ám ezzel sem csökkent a fogyasztók boltokból való távolmaradása.
A magas magyar élelmiszerárakhoz a kiskereskedőket (is) sújtó 27 százalékos Európa-rekorder áfa, valamint a szektorra kivetett 4,5 százalékos különadó is hozzájárult, melyek csökkentésére nincs mozgástér a költségvetésben – jelezte ezt firtató kérdésünkre az elemző.
Virovácz Péter szerint árstopok helyett a fogyasztók edukálása a kulcs, ami az árfigyelő rendszerrel elkezdődött, ám hatása hosszabb távon fejti ki hatását.
Az árstopokkal kapcsolatban az Index a kereskedelmi szektor képviselőit is megkereste . Az Országos Kereskedelmi Szövetség (OKSZ) jelezte: „a nemzetközi kiskereskedelmi láncok korábban és most is a magyar családok érdekeinek szem előtt tartásával, így a fogyasztók vásárlóerejének megtartásának, illetve erősítésének szándékával alakítják üzletpolitikájukat. Az alapvető élelmiszerek árát elsősorban a beszerzési áruk, valamint az élelmiszer-kiskereskedők között fennálló egyébként is erős verseny határozzák meg.
Az OKSZ élelmiszer-kereskedő tagjai remélik, hogy a kiskereskedelmi szektor mellett a hazai termelők, beszállítók is csatasorba állnak az infláció elleni harcban.
Az inflációs adatok értékelésénél azt is érdemes figyelembe venni, hogy a statisztikai adatok a teljes piacra vonatkoznak, míg az online árfigyelő számai ennél több esetben kedvezőbb képet mutathatnak” – mondta Kozák Tamás, a szövetség főtitkára.
Kifejtette, hogy az élelmiszertermékek inflációját alapvetően a szállítói oldalon jelentkező árnyomás határozza meg, azaz a beszerzési árak növekedése. A kiskereskedelemben az érintett termékek értékesítésében rendkívül erős a verseny, az üzleti, áruházi árképzést tehát egyrészt a beszerzési árak alakulása, másrészt az erős verseny miatti erősen korlátozott költségáthárítási lehetőség határozza meg. Amennyiben egy-egy termék forgalmazásának jövedelmezőségéről szeretnénk teljes képet kapni, azt termékpálya, illetve ellátási lánc szinten érdemes vizsgálni – mutatott rá.
Az árstop korábban megmutatta, hogy a kezdeti kedvező hatások után hosszú távon a szándékával ellentétes piaci folyamatokat generált, ami hozzájárult az infláció növekedéséhez, és az import felé terelte a szereplőket – mutatott rá lapunk megkeresésére Neubauer Katalin, a hazai tulajdonú kereskedelmi és szolgáltató vállalkozások érdekeit képviselő Magyar Nemzeti Kereskedelmi Szövetség (MNKSZ) főtitkára.
A legfőbb probléma, amit jeleztünk a Nemzetgazdasági Minisztérium illetékesei felé, hogy az ársapkák jelentette teher egyoldalúan a kiskereskedelmi szektor szereplőit sújtotta, míg a termelők, a feldolgozóipar, valamint nagykereskedők kimaradtak belőle
– jelezte a főtitkár, ezáltal jelezve, hogy a kiskereskedelmi szektor elkötelezett az élelmiszerárak konszolidációjában, ám mindezt úgy, hogy a terméklánc valamennyi szereplője kiveszi részét az ezzel járó terhekből. Felhívta a figyelmet, hogy míg a korábbi árstop esetében a kiskereskedőknek a 2021. októberi árszintet kellett tartaniuk, addig a beszállítóktól magasabb árakon voltak kénytelenek beszerezni a termékeket. Ennek eredményeként a gyártók és feldolgozóipari szereplők is jelentősen növelték nyereségüket, a kiskereskedők – különösen az MNKSZ által képviselt kisebbek – gyakorlatilag, sok esetben a működésüket is veszélyeztető veszteséget realizáltak az ársapkás termékeken. Arra a kérdésre, hogy azokat más termékek esetében végrehajtott áremeléseken hozták-e be, úgy válaszolt, a boltosok nem változtathatnak kényük-kedvük szerint az árakon, egész évre meghatározott üzleti terv alapján folyik az árképzés. Példaként említette a tojás árának alakulását, amely különösen érzékeny a külső tényezőkre, mint például a madárinfluenza vagy az időjárási viszonyok.
A jövőbeli megoldásokat illetően tehát minden érintett szereplő bevonására és együttműködésére van szükség. A MNSZK főtitkára kiemelte, a piaci verseny és a vásárlókért folytatott küzdelem természetes módon is képes árszabályozó hatást kifejteni. Fontos lenne a hatékonyság kérdésének vizsgálata is, mivel a hazai élelmiszeripar termelési hatékonysága nem mutat jelentős előrelépést – jegyezte meg.
Összességében az is kérdés, hogy a kormánynak hatósági árakkal, illetve egyéb hasonló eszközökkel kell-e beavatkozni az élelmiszerpiaci folyamatokba, vagy az államnak úgy kellene működnie, olyan gazdasági környezetet teremtenie, hogy a nyugat-európai szintűvé avanzsált élelmiszerárakat (illetve egyéb árakat) szintén nyugat-európai bérekből kelljen kigazdálkodni? A válasz várat magára, az azonban talán nem kérdés, hogy egy – többek között – olcsó munkaerőre építő gazdaságpolitika mellett utóbbi nehezen kivitelezhető, még annak ellenére is, hogy 2024-ben – a statisztikai adatok szerint – jelentős mértékű reálbér-növekedés ment végbe.
(Borítókép: Németh Kata / Index)