Az MNB most már nem az alapkamattal machinál, hanem különböző limitekkel. Ennek viszont meglesz az a veszélye, hogy az alapkamat érdemben veszít a jelentőségéből, egy kevésbé átlátható monetáris politikai eszköztár pedig egy bonyolultabb helyzetben kevésbé szerencsés. Persze ettől még lehet, hogy érdemben semmi nem változik, csak néhány bank bukik egy keveset.
A Magyar Nemzeti Bankról az utóbbi időben sok szó esik, legutóbb például azzal került a figyelem középpontjába, hogy Matolcsy új, 30 évvel fiatalabb barátnője magas pozíciókba és milliós fizetésekhez juthatott, de a kastélyvásárlások, az alapítványi pénzek, Matolcsy nagyívű víziói is gyakran kerültek a hírekbe. Pedig az MNB tevékenysége mostanában egyáltalán nem csak a bulvár szintjén érdekes, szokatlan kép tárul elénk akkor is, ha megnézzük, mit csinál a hagyományosabb eszköztárával.
A jegybank hosszú ideig el volt foglalva az alapvető, azaz hivatalosabban irányadó eszközének, a kéthetes kötvény kamatának a csökkentésével.
A kéthetes kötvényt az MNB-től vehették meg a bankok, ez volt a jegybank fő eszköze arra, hogy meghatározza az általa jónak tartott kamatszintet. Ezen keresztül pedig elérje a jegybank egyik fő célját, az árstabilitást. A kéthetes kötvény kamata volt az alapkamat, amiről a monetáris tanács szokott rendszeresen dönteni.
Mivel ez egy teljesen biztonságosan elérhető hozam volt, ezen keresztül a többi rövidebb lejáratú hozam is ehhez igazodott. Így például nem érte meg senkinek hat hónapra se olcsóbban kölcsönadni senkinek, mint a kéthetes kötvény kamata görgetve hat hónapra, hiszen ez korlátlanul elérhető és biztonságos volt. Jellemzően ide is tették a magyarországi bankok azt felesleges pénzüket, amivel rövid távon nem tudtak mit csinálni.
A banki és tőkepiaci kamatokhoz pedig illeszkedik a vállalati hitelek kamata, a lakossági betétek kamata, másrészt a forint árfolyamára is hat az alapkamat. Hiszen mondjuk magasabb forintban elérhető hozamoknál jobban megéri forintot tartani és fordítva. Itt még olvashat a témáról bővebben.
Igen ám, de aztán ez elkezdett változni, a kéthetes kötvényből, azaz az irányadó eszközből nem olyan rég egyebek mellett kéthetes betétet csináltak, ami több okból is kellemetlenebb volt a pénzpiaci szereplőknek. (A betét ugyanis nem likvid, nem lehet bármikor készpénzzé tenni, nem lehet fedezetként felhasználni más ügyletekhez, és sokkal nehezebb beilleszteni azokba a tőkemutatókba, amiknek a bankoknak meg kell felelni.)
Majd kéthetesből három hónapos betét lett, most pedig év végéig bejön erre egy komoly mennyiségi korlátozás is. Csak 900 milliárd lehet majd ilyen eszközben, ami azt jelenti az MNB szerint, hogy
Eközben az MNB leállt a kamatcsökkentéssel, pedig az 0,9 százalékon áll, tehát akár lett volna mód további csökkentésre. A jegybank azonban úgy akart monetáris lazítást, gazdaságélénkítést véghezvinni, hogy közben az irányadó eszköz, az alapkamat veszít a jelentőségéből. Ha ugyanis nem elérhető az irányadó kamaton a biztonságos befektetés, akkor más után kell néznie a bankoknak (ld. még később, az ÁKK-nál). Így pedig a tényleges rövid távú hozamszinteket kevésbé fogja befolyásolni az alapkamat.
Ha viszont kevésbé világosan működő az eszközrendszerünk, akkor egy zűrösebb világgazdasági helyzet esetén zűrösebb lesz nekünk is elérni a monetáris politikánkkal, amit szeretnénk, pláne elhitetni a szereplőkkel, hogy az úgy is lesz. Erre mondjuk a jegybank azt mondja, hogy ez pont jó, mert az alapkamat megmarad ugyanolyannak, mint eddig, csak a jegybank „mozgástere nő” a plusz befolyásoló szabályaival. És igazából „finomhangolják” épp a kamatkörnyezetet.
Azt nem tudjuk pontosan, hogy valójában hogyan fognak tudni alkalmazkodni a bankok az új helyzethez, miután azt is csak később jelentik be, hogy pontosan milyen leosztásban részesülnek ebből a 900 milliárdos keretből.
Alapjáraton az MNB arra számít, hogy a bankok a pénzüket megpróbálják betenni
Ez utolsó azért nem tűnik igazán nagy léptékűnek, és nem is így működik a világ. A hitelkereslet ettől nem fog megnőni, az viszont lehetséges, hogy ha a magasabb kereslet miatt lejjebb mennek némileg az állampapírhozamok, az kissé átformálódhat kedvezőbb hitelkínálatba vagy keresletbe.
A nap végén tehát valószínűleg lesznek, akik megszívják, és egynapos betétben kell parkoltatniuk a pénzüket. A külföldi leánybankoknál felvetődhetne akár, hogy inkább hazautalják a rövid távon felesleges pénzüket, de az sem érné meg feltétlenül, egyebek mellett például azért, mert Nyugat-Európában jellemzően még rosszabbak a rövid kamatok.
Ezen elül felértékelődik, hogy az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) ténylegesen mennyi állampapírt fog adni a szereplőknek. A három hónapos diszkontkincstárjegy szerepe így ugyanis felértékelődik, minél kevesebbet adnak el ebből, annál közelebb kerülnek a hazai rövid hozamok az MNB egynapos betétéhez, ami ugye az utolsó menekülési lehetőség. Így az ÁKK is komolyan beleszólhat ezután, hogy hogyan alakuljanak a hazai rövid távú hozamok, ami bonyolítja pontos várakozásokat.
Az MNB szerint ez igaz, de az ÁKK mégse fogja nagyon bonyolítani helyzetet, hiszen ők kizárólag az állam finanszírozási igényére fognak figyelni folyamatosan a kibocsátásoknál, hiszen ez a céljuk.
De miért bonyolítja így a helyzetet az MNB? A jegybank motivációi erre az egészre nem teljesen világosak. Ami valószínűnek látszik, hogy a jegybank tovább csökkentené a mérlegét. Minél kisebb a jegybank mérlege, annál jobb lehet az eredménye. (Ha a jegybanki mérleg működése és a jegybanki eredmény érdekli, itt alaposabban is utána olvashat.)
Nagyon leegyszerűsítve az MNB kamatot fizet az irányadó eszköze (most a három hónapos betét) után, másrészt viszont bevétele keletkezik a devizatartalékon. Ha a devizatartalékot durván fogalmazva német állampapírban tartjuk, ami most lényegében nullát hoz, vagy akár negatív is a kamata, akkor a kamatkülönbözeten élből veszít az MNB.
Ha a bankok állampapírt vesznek ahelyett, hogy az MNB-nek adnák betétbe a pénzt, attól még önmagában nem csökken a jegybanki mérleg, mivel a kormány ide vonatkozó számlája, a Kincstári Egységes Számla is az MNB mérlegében van. Ha viszont azt csináljuk, hogy a devizatartalékból fizetjük ki a lejáró devizaadósságokat, akkor egyszerre csökken a jegybank mérlege, és gyengülő forintnál még árfolyamnyereséget is realizál a jegybank.
Arra pedig mérget vehetünk, hogy az MNB kedveli az egyre gyengülő forintárfolyamot, évek óta folyamatosan ezt mondják, és eddig is ebből az árfolyamnyereségből duhajkodott Matolcsy és köre. Részben ezért is lebeg folyton az a sanda gyanú a környékükön, hogy a jegybanki apparátusnak igenis kőkemény eredménycélja van, hogy tovább mehessen a dőzsölés.
Ráadásul mindennek a jegybank nyereségén kívül más értelme elvileg nincs, ha kevesebb a devizatartalékunk és annyival kevesebb az adósságunk is, akkor a külső sérülékenységünk, azaz nettó adósságunk nem változott. A jegybank szerint viszont felületesek a piaci szereplők, és devizatartalékot annyira nem is nézik. Azaz főleg a bruttó külső adósság számít, ami viszont így csökken.
Ahogy az a régi terv is felmerült, hogy a mérlegszűkítéssel a jegybanki likviditáskezelés az eddigi úgynevezett passzív eszközök helyett menjen az aktív oldalról, ami alapjáraton egy technikai kérdés. Azaz a jegybank ne betétet fogadjon el attól, akinek felesleges pénze van, hanem hitelezze meg rövid távon azokat a bankokat, akiknek rövid távon nincs elég, ahogy például az EKB is teszi. Viszont ebben az esetben egy esetleges kamatemelés a jegybanki eredményt szintén növelné már.