A Dunaferr már júniusban jelezte, hogy komoly elbocsátások jönnek, mivel a vállalat lényegesen több embert foglakoztat annál, amit a versenyképes gazdálkodás elbír. Amikor azonban ténylegesen be is jelentették az 1500 fő elbocsátását, a kormány bepánikolt, hirtelen ötlettől vezérelve államosítaná a céget. Az oroszok mondjuk nem valószínű, hogy eladják, legfeljebb valamilyen más gigaprojektért cserébe. Nem tudni, hogy pontosan mire lenne jó az államnak a vásárlás: az 1500 embertől a cégnek mindenképpen meg kell válnia, ha talpon akar maradni a versenyben. Lehet, hogy az egész vásárlási szándék csak kommunikációs fogás a kormány részéről.
Az európai piacra gyártó acélipari cégek mindenhol a költségeik lefaragásán dolgoznak, Dunaújváros legnagyobb, ikonikus cége, a Dunaferr is már júniusban jelezte, hogy megválik az irodai dolgozói jelentős részétől, mivel az iparági átlagnál sokkal többen dolgoznak náluk, sokkal több pénzért. A 7500 főt foglalkoztató egykori Sztálin Vasmű múlt csütörtökön jelentette be részletesebben, hogy hozzávetőleg 1500 fő kerül utcára több lépcsőben.
Erre már felkapta a fejét az addig hallgató kormány is: Varga Mihály másnap bejelentette, hogy gyorsan odamegy tájékozódni. A Nemzetgazdasági Minisztérium pedig azzal próbálta nyugtatni a kedélyeket, hogy hivatalosan úgyis csak 890 Dunaferr-alkalmazottról van szó (ami tulajdonképpen igaz is, hiszen a többi 600 kölcsönzött munkaerő vagy a leányvállalatok alkalmazottai).
Korábbi cikkünkben a Sólyom légitársaságnál nagyobb pénznyelőt kerestünk. Olvasóink arra szavaztak, hogy a legrosszabb üzlet ma beszállni a vas- és acélgyártásba, valamint megvenni a Dunaferrt.
A hétfői kormányülés előtt Vargával megbeszélték a helyzetet, aki először bejelentette, hogy a kormány minden segítséget megad, de nem merült fel a Dunaferr visszaállamosítása. Majd a kormányülés után pár órával elmondta, hogy pontosan a visszaállamosításban gondolkoznak, nem is az elbocsátások miatt, hanem mert ők tulajdonképpen már a privatizációt is ellenezték. Ha jobban meg akarjuk érteni helyzetet, akkor a Dunaferrnél érdemes kezdeni.
A 2004-es privatizációkor már sejthette a kormány, hogy a hatékony működéshez lényegesen kevesebb dolgozó is elég lehet; ugyanis a szerződésben rögzítették, hogy 2010-ig csak nyugdíjazással csökkenhet a munkaerőállomány, amit a tulajdonosok be is tartottak.
A válsággal azonban súlyosan visszaesett az acél iránti kereslet, döntően az autóipar és a drámai mélyrepülésbe kezdő építőipar teljesítményének hatására ma 27 százalékkal kevesebb acélra van szükség Európában, mint a válság előtt, és a kilátások sem különösebben biztatók.
| Az ISD Dunaferr eredménye | Milliárd forintban |
| 2006 | 25,9 |
| 2007 | 33,2 |
| 2008 | 1,7 |
| 2009 | −31,1 |
| 2010 | −8,5 |
| 2011 | −20,4 |
| 2012 | −29,2 |
Eközben az acélipari költségek nagyjából 40 százalékát kitevő energia ára folyamatosan emelkedett, ahogy az alapanyagoké is, ráadásul az unióban szigorodtak a környezetvédelmi előírások. Ezért az általános iparági trend a jelentős költségcsökkentés, különösen az európai piacokra gyártó cégeknél.
A Dunaferr vezérigazgatója ezért mondta még júniusban, hogy a tavaly 30 milliárd forintos mínuszt termelő vállalatnál a válságban „elfogytak a belső tartalékok”, a vállalatcsoport teljes vesztesége 113 milliárd forint volt. Másrészt 30-40 százalékkal több dolgozójuk van, mint hasonló méreteknél az iparági átlag, akik átlagosan messze többet is keresnek, mint a versenytársaknál, ezért muszáj már mindenképp leépíteni.
„Amikor a céghez jöttem, úgy tűnt, hogy itt több ember tologat papírokat, mint ahány acélt gyárt” – mondta Jevgenyij Tankilevics; a Dunaferr ezért elsősorban a tagvállalatoknál lévő megkettőzött irodai háttérfunkciókat akarja felszámolni. Emiatt bízhatnak abban, hogy egy ekkora elbocsátásnál sem fogja a termelést semmiféle hátrány érni.
| A Dunaferr-csoport társaságai | Munkajogi létszám | Kölcsönzött munkavállalók létszáma |
| ISD DUNAFERR Zrt. | 5217 | 561 |
| ISD Kokszoló Kft. | 684 | 47 |
| ISD Power Kft. | 501 | 1 |
| DUTRADE Zrt. | 286 | 72 |
| ISD Portolan Kft. | 97 | - |
| TÜKI Zrt. | 31 | - |
| ISD Vámügynökség Kft. | 10 | 1 |
| ISD Ferromark Kft. | 9 | 3 |
| ÖKO-FERR Kht. | 2 | - |
| Összesen | 6837 | 685 |
Termelőegységet így nem is zárnak be, sőt szeretnék növelni a termelésüket. A hozzáadott értéket növelő beruházásokkal a vállalat kibocsátása 25-30 százalékkal is nőhet jövőre, a menedzsment szerint kétség sem férhet hozzá, hogy az orosz állami és ukrán tulajdonosok hosszú távon gondolkoznak a cégben.
Már csak azért sem, mert már eddig is folyamatosan lélegeztetőgépen tartották az egész cégcsoportot azzal, hogy egyre komolyabb fizetési haladékokkal szállították a Dunaferrnek a félkész terméknek számító acélbugát. „A saját erőnkből pár hónapot élne csak a cég” – mondta Mezőközy András szóvivő. Az is a hosszabb távú elkötelezettség jele, hogy bár csak egy kohóval, de meg akarják tartani a régóta komoly veszteséget termelő nyersvasgyártást is, egy későbbi kedvezőbb környezetben bízva.
Ezért is lenne furcsa, ha az állam egy délután alatt támadt ötlettől vezérelve olyan áron megvenné a céget, amiért a tulajdonos boldogan eladná. Egyrészt a leépítésre mindenképp szükség lenne a versenyképes működéshez, másrészt az életben maradásának egyetlen köldökzsinórját vesztené el a cégcsoport, az olcsó félkész terméket. Zsebpénzért pedig aligha fognak megválni egy olyan óriásvállalattól, aminél hosszú távra terveznek.
A Dunaferr-vállalatcsoport az elmúlt tíz évben, a privatizáció óta több jelentős beruházást is végrehajtott. A fejlesztésekről az MTI közölt összeállítást.
Sokan ezért arra következtetnek, hogy az állam egyéb orosz ügyeivel együtt, így a tervezett erőműépítésekkel, gázszerződésekkel vagy a paksi bővítéssel sikerülhet tárgyalóasztalhoz ültetni a Dunaferrben is tulajdonos orosz állami Vnyesekonombank vezetőit, akik tavaly még szóba se álltak velünk. De ugyanúgy ők követelnek tőlünk még 120 millió eurót a Malév csődje óta, biztosan érdekelné őket az is, ha esetleg ki akarnánk fizetni.
Többen éppen ezért úgy vélik, a kormány részéről a vételi ajánlat inkább csak kommunikációs fogás lehet. Utólag el lehet mondani, hogy ők mindent megtettek a munkahelyek megmentéséért, de az orosz fél nem volt hajlandó eladni a céget.
A Dunaferrnél azt mondták, hogy ők is meglepődtek az államosítási terveken, mindenesetre a szándékot jelzik majd a tulajdonosnak, és addig is folytatják a bejelentett leépítési folyamatot, mivel erre a vezetés szerint mindenféleképp szükség van, a tulajdonostól függetlenül áll fenn a túlfoglakoztatás.
Pénteken találkoznak az üzemi tanáccsal; ők 15 nap alatt véleményezhetik az elbocsátási terveket, megkezdődnek a név szerinti kijelölések, aztán az első hullámban jó eséllyel 250 alkalmazottnak mondhatnak fel november környékén, hogy aztán április végéig elrendeződjön mind a 890 dolgozó sorsa. A kölcsönzött munkaerőtől pedig értelemszerűen hamarabb is meg tudnak válni.
Mindenesetre Dunaújvárosra nézve nem túlzás attól tartani, hogy a nem egészen 50 ezres városra rászabaduló munkanélküliekkel nem fognak tudni mit kezdeni helyben. Az olyan ötletek, mint hogy a Hankook majd átveszi őket, nem hangzanak igazán hitelesnek, hiszen a Hankook összesen nagyjából 2200 főt foglalkoztatott eddig.
A kormány minden segítsége valami időszaki segély vagy jobb esetben átképzési ajánlat lehet a munkanélkülivé válóknak, de bármilyen megoldásra is jut, szerencsésebb, ha azt nem egy délután akarja kitalálni. Különben a városra érezhető lecsúszás, a volt dunaferresekre pedig a presztízsnek számító közmunkaprogram vár.