„Jövőre 340 milliárd forint áll majd rendelkezésre, az idei 270 milliárdos közfoglalkoztatási kerettel szemben. Ez majdnem háromszázezer ember napi szintű közfoglalkoztatását teszi elméletileg lehetővé. Ha azonban rápillantunk a konvergenciaprogramra, kiderül belőle, hogy 2018 környékére ez ez összeg több mint 400 milliárd forintra megy föl" – mondta Czomba Sándor a Magyar Hírlapnak.
Közbe ugyanő arról beszél az interjúban, hogy már nem tartják megoldásnak a közmunkát, és abban hisznek, hogy ez a több százezer ember majd a versenyszférában, a valódi munkaerőpiacon találja meg a helyét. Évi hatvan-hetvenezer valódi új állással számolnak, és abban bíznak, hogy a közmunkából majd át lehet menni ezekbe. Mindez egyébként kimondva korábban is cél volt, csak a legkevésbé sem működött, épp az ellenkezőjét mutatják az eredmények. Emellett az uniós pénzekből történő építkezésektől is várnak új állásokat.
Czomba végig segélyezésről beszél, nem a munkavállalóknak járó és befizetett biztosításról, amikor a közmunka alternatíváját hozza szóba. Így neki nem mindegy az elv sem, hogy szerinte így a semmiért adott segélyt kapjon a munkáját elvesztő, vagy ötvenezerért dolgozhat a közmunkaprogramban, és akkor valamiféle munkáért kap pénzt.
Elmondta még, hogy a magyar munkaerőpiac mobilitása nulla, csak a fiatalok fognak mozdulni, nekik viszont olcsó bérlakásprogram kellene. Ilyesmin gondolkoznak is régóta, konkrét terv még nincs, talán a régi laktanyákkal lehetne kezdeni valamit.
Korábban még arról volt szó, hogy mekkora siker az egyre nagyobbra növő közmunkaprogram, de pár hónapja Czombáék elkezdtek óvatosabban beszélni róla, megpendítve, hogy esetleg le is kellene állítani majd az egészet.