Mennyit ér egy jó általános iskolai tanár? Egyesek szerint a jó tanár a diák egész életpályájának meghatározó eleme, ezért értéke felbecsülhetetlen. Másfelől viszont 2014-ben a magyar általános iskolai pedagógusok átlagbére a magánszektor diplomás átlagbérének alig 60 százalékát tette ki, sugallva, hogy társadalmunkat kevéssé érdekli tanáraink minősége. Gyerekeket alapfokon számolni és olvasni tanítani csak nem olyan nagy kihívás, gondolhatjuk.

Raj Chetty, John Friedman és Jonah Rockoff, a Harvard és a Columbia egyetemek kutatói, a rangos American Economic Review-ban megjelent tanulmányaikban megmérték a tanárok hatását a diákok tesztpontszámaira és későbbi jövedelmére. A kutatók 2,5 millió diák adatait használták, akik az Egyesült Államok egy nagy iskolakörzetében tanultak a 3-8. évfolyamban 1988 és 2009 között.

Egy tanár munkáját félrevezető csupán a pontszámok abszolút szintje alapján megítélni. Hiszen különböző iskolákba különböző társadalmi hátterű diákok járnak, és ez a tény önmagában is befolyásolja a pontszámokat. Hogy ezeket a hatásokat kiszűrjék, a kutatók kifejlesztettek egy tanári hozzáadott-érték mutatót, ami a tanárok alatt elért pontszám-növekedésen alapul, és ami a diákok közötti megfigyelhető különbségeket (például a korábbi pontszámokat) is figyelembe veszi.

Az első ábra bemutatja, hogy a mutató tényleg megméri a tanárok hatását a teszpontszámokra. A kék, összefüggő vonal olyan osztályok átlagos pontszámát mutatja, amelyek egy időpontban új tanárt kapnak (minden osztálynál ez a „nulladik év”), és ez a tanár a mutató alapján a felső öt százalékba tartozik. Látható, hogy a tanárváltás után az átlagos pontszám rögtön és tartósan megugrik. A fekete szaggatott vonal pedig egy korábbi évfolyam átlagos pontszámait mutatja, ahol nem jött új tanár. A szaggatott vonal nem változik, megerősítve, hogy a megugrás valóban a tanár hatása, és nem véletlen ingadozásnak vagy az iskolában történt egyéb tényezőknek köszönhető.

Az ábra meggyőzően mutatja, hogy a hozzáadott érték alapján kiemelkedő tanárok tényleg pozitív hatással vannak diákjaik teszteredményére. De vajon a papíron mért tudás mennyire releváns a hosszú távú életminőség és a felnőttkori jövedelmek szempontjából?

A második ábra a tanári hozzáadott érték hatását mutatja a volt diákok átlagkeresetére 28 éves korukban. A vízszintes tengely a tanárok “normalizált” hozzáadott értéke, ahol 0 az átlag, +1 egy igazán jó tanár értéke aki a felső 15 százalékban van, -1 pedig egy rossz tanáré, aki az alsó 15 százalékban van. Az ábrázolt kapcsolatból a kutatók kiszűrtek számos egyéb, a tanár minőségén kívüli magyarázó tényezőt (például, hogy a jobb tanárok inkább tanítanak jobb iskolákban vagy osztályokban, ahova olyan diákok járnak, akik amúgy is magasabb jövedelmet értek volna el).

Látszik, hogy a jobb tanárok diákjai felnőttként többet keresnek. A +1 és a 0 hozzáadott értékű tanárokat összehasonlítva: azok a diákok, akiket egy iskolaévben jó tanár tanított, körülbelül évi 350 dollárral keresnek többet, mint azok, akiket abban az iskolaévben átlagos tanár tanított. Ez az egész életpálya során közel 8 ezer dollár, körülbelül 2,2 millió forint különbséget jelent minden egyes diáknak (35 éves karrierrel, 3 százalékos diszkontrátával és 280 forintos árfolyammal számolva). Ha 20 fős osztályokkal számolunk, egy jó tanár egy életpálya alatt 44 millió forint jövedelmet termel diákjainak.

A kutatók azt is megmutatják, hogy a tanári hozzáadott érték pozitív hatással van egy sereg más felnőttkori mutatóra. A jobb tanárok diákjai nagyobb valószínűséggel kerülnek be a felsőoktatásba, jobb egyetemekre járnak, hamarabb kezdenek nyugdíjcélú megtakarításba, és kisebb köztük a tinédzserkori terhesség kockázata.

Egyéni és társadalmi jólét szempontjából is nagyon fontos tehát a minőségi oktatás. Ehhez olyan tanárok kellenek, akik jó képességűek, megfelelő képzésben részesülnek, nem hagyják el a tanári pályát, és ösztönözve vannak arra, hogy a legjobbat hozzák ki magukból. A magyar tanárok bérezése ezt nem segíti elő: a diplomás átlagkereset 60 százaléka nem a legjobb képességűeket vonzza, és a merev bértábla nem ösztönzi a teljesítményt. Pozitív kivételek szerencsére vannak, de az egész oktatási rendszert nem lehet kivételekre alapozni. A Defacto szerint minőségibb oktatással kellene befektetnünk legfontosabb erőforrásunkba, a magyar fiatalokba.

Ha szeretne a Defacto elemzések megjelenéséről email-tájékoztatót kapni, kattintson ide!