Index Vakbarát Hírportál

Hová tart a világ?

GettyImages-609971394
25 hozzászólás

Évtizedek óta nem voltak olyan erősek az bevándorlásellenes politikai mozgalmak Európában, mint napjainkban. 2015 óta a bevándorlás szabályozása talán a legvitatottabb téma a világpolitika egészében.

De vajon mi lenne a következménye Európa és a világ hosszú távú gazdasági fejlődésére, ha szigorítanák vagy könnyítenék a bevándorlást? 

A blogról

A Defacto blog szerzői közgazdászok, szerkesztői  Kézdi Gábor, Kondor Péter, Szeidl Ádám és Zawadowski Ádám, a University of Michigan, a London School of Economics és a Közép-európai Egyetem kutatói.

Defacto

Nagy Dávid Krisztiánt még princetoni PhD tanulmányai alatt kezdte el foglalkoztatni ez a kérdés. Témavezetőjével, és egy másik szerzőtársával együtt kifejlesztettek egy szimulációs módszert, amely meg tudja jósolni, hogy a világ egyes régiói hogyan fognak fejlődni az elkövetkezendő évszázadokban.

Ezeket a szimulációkat lefuttatták liberálisabb és konzervatívabb bevándorlási politikákat feltételezve is, így meg tudták becsülni, hogy melyik régió profitálna vagy vesztene többet, ha a munkavállalók szabadabban költözhetnének. Eredményeik az egyik legnevesebb amerikai szaklapban, a Journal of Political Economy-ban jelentek meg.

Kissé leegyszerűsítve az egyes régiók növekedését két dolog határozza meg: a helyi termelékenységi szint (vagyis a helyi technológia fejlettsége), valamint a helyi munkaerő nagysága. A helyi munkaerő nagyságát a demográfiai tendenciákon kívül a migrációs folyamatok határozzák meg. A tanulmány szerzői, miután felosztották a világot kb. 100 x 100 kilométeres négyzetekre, minden ilyen négyzetre megbecsülték a jelenlegi termelékenységi szintet. Ezután modellezték, hogy a bevándorlás szabályozásának függvényében hogyan változik évről évre a népesség és a termelékenység.

Talán a legmeglepőbb eredmény, hogy a megengedőbb bevándorlási politika az, amely leginkább konzerválná a jelenlegi gazdasági viszonyokat.

Ez a termelékenységi szimulációkon a leglátványosabb. Két videónk hőtérképek segítségével illusztrálják az egyes régiók techológiai fejletségének becsült alakulását a következő évszázadokra. A meleg színek a világ átlagánál fejlettebb, míg a hideg színek az átlagosnál fejletlenebb régiókat jelzik a videó alján jelzett évben.

Ahogy az első szimuláción megfigyelhető, ha minden egyes ember szabadon megválaszthatná, hogy a világ melyik pontján dolgozik, akkor még hatszáz év múlva is Európa és Észak-Amerika a világ technológiai éllovasai közé tartozna. Míg Dél-Amerika és Dél-Kelet-Ázsia egyes régiói felzárkóznának az élbolyhoz, Afrika és Ázsia nagy része továbbra is a világ legelmaradottabb területe maradna.

100 x 100 kilométeres cellák becsült termelékenysége a világ átlagához képest, 2000 és 2599 között, szabad népességmozgás esetén. Forrás: Nagy Dávid Krisztián, CREI

A második szimuláció ezzel szemben azt mutatja, hogy hogyan fejlődne a világ, ha a jelenlegihez hasonlóan maradnának a munkaerő szabad áramlása elé tornyosuló akadályok. Figyeljük meg, hogy a kép alapvetően megváltozik. India, Kína, Dél-Kelet Ázsia és Afrika (!) egyes részei lehagynák Európa és Amerika nagy részét.

100 x 100 kilométeres cellák becsült termelékenysége a világ átlagához képest, 2000 és 2599 között a jelenlegi bevándorlás szabályozás mellett.  Forrás: Nagy Dávid Krisztián, CREI

A két szimuláció különbsége abból ered, hogy van egy pont, ahol az alacsony népsűrűség gátló tényezőjévé válik a fejlődésnek. Régen megfigyelt jelenség, hogy az innováció és a beruházás azokba a régiókba koncentrálódik, ahol sokan élnek, hiszen a helyi cégeknek megéri beruházni és ezzel kihasználni a nagy piacból adódó lehetőségeket.

Ha a népesség megnövekszik, az megnöveli a piacot is, ezáltal gyorsabb fejlődést eredményez, amely aztán még több munkavállalót vonz az adott régióba. Nem véletlen, hogy mind a XIX. századi ipari forradalomban, mind Kína elmúlt évtizedekben látott robbanásszerű fejlődésében kulcsszerepet játszott a városiasodás. Mindkét esetben a vidéki munkaerőt a városokba vonzották a magasabb bérek, berobbantva az önerősítő folyamatot.

A szimulációk megmutatják, hogy hogyan mehet végbe ez a folyamat globális szinten. Az első szimulációban a szabadabb bevándorlás miatt ez a gyors fejlődés a mai fejlettebb régiók területén megy végbe. A második szimulációban viszont, a szigorú bevándorlási szabályozás miatt ez lehetetlen. Ehelyett, bár megkésve, de azok a területek robbanásszerű fejlődés helyszínei, amelyek ma is a legsűrűbben lakott régiók: Ázsia és Afrika.

A szerzők becslése alapján a szabadabb bevándorlás politika mellett, hosszú távon, a teljes globális termelés akár kétszer olyan magas is lehet, mint a jelenlegi szabályozás mellett. Ez nem meglepő: ha a nagy népsűrűségű területek lakosságának nem kell ‘’megvárniuk”, hogy a fejlesztések megteremtsék a gyors növekedés alapját, hanem odaköltözhetnek, ahol ez az alap már létezik, a fejlődés sokkal gyorsabb.

Természetesen a tanulmány szerzői sem tagadják, hogy rövid távon a nagy népességmozgások komoly társadalmi és politikai nehézségeket eredményeznek. Hangsúlyozzák viszont, hogy a jelenlegi demográfiai trendek mellett, Európa bezárkózása hosszú távon nem a jelenlegi gazdasági világrendet konzerválja.

Ehelyett Európa lemaradásához, és a világ lakosságának lassabb gazdagodásához vezet.

Ha szeretne a Defacto elemzések megjelenéséről email-tájékoztatót kapni, kattintson ide!

Borítókép: John Moore/Getty Images

Rovatok