A második világháború pusztító eseményei után a Német Szövetségi Köztársaság (NSZK) a tartós gazdasági fejlődés útjára lépett, amelynek mozgatórugóit a munkaerő és a termelékenység permanens bővülése adta a XX. század második felében. Az 1990-ben – a Willy Brandt egykori szövetségi kancellárnak tulajdonított kifejezéssel élve – „összenőtt” Németország sikereinek jelentős része a foglalkoztatás magas szintjéből fakadt: folyamatosan emelkedett az életszínvonal, az országot gazdasági teljesítménye Európa éllovasává tette.

Ahogyan a fenti ábrán látható, Európa legjelentősebb gazdaságának munkaerő-állományát a 2010-es évek során nem kimondottan erőteljes, de állandó bővülés jellemezte. Ugyanakkor vitán felül álló tény, hogy az eredmények alakulását az évtized második felében főként a nagyszámú bevándorló és menekült befogadására épülő, úgynevezett Willkommenspolitik táplálta. Németországban ez a fajta megközelítés nem új keletű, egészen a második világháborút követő újjáépítési időszak (Wiederaufbau) óta alkalmazzák. Úgy tűnik, a nyitottságra épülő, Angela Merkel által továbbgondolt politikai irányzat képes volt meghosszabbítani az 1945 után megkezdődött gazdasági növekedési pályát, ám csak rövid időre.

Mindez közvetlenül eredményezheti a termelékenység drasztikus visszaesését, amely egyébiránt már közel nyolc esztendeje stagnál: az OECD kimutatása szerint 2015 óta a német munkatermelékenység a 2 százalékos emelkedést sem érte el.

A német gazdaság problémáit hűen szemlélteti a Schuko elnevezésű, légszűrő berendezések gyártásával foglalkozó cég esete. Andre Schulte-Suedhoff, a családi vállalkozás vezetője nemrégiben kénytelen volt saját kezűleg kisegíteni alkalmazottait egy szűkös határidejű megbízás teljesítése során. Schulte-Suedhoff elmondása alapján ilyesmire közel húsz éve nem volt példa. Miközben a megrendelések szünet nélkül érkeznek, nincsen elégséges mennyiségű szakképzett munkaerő a termékek összeszerelésére és a kereslet kielégítésére.

Amennyiben a jóslat helytállónak bizonyul, a Schukót érintő nehézségek széles körű elterjedése bizonyosan aláássa a német gazdaság növekedését, emellett tartós árszínvonal-emelkedést okoz majd. A Bloomberg szakértői szerint a kedvezőtlen folyamat visszaszorításához hozzávetőlegesen 400 ezer új dolgozóra volna szükség éves szinten. Aggodalomra adhat okot, hogy ezt a kritériumot Németország csak a nagy számban érkező – mindenekelőtt ukrán és szíriai – menekültekre „támaszkodva” tudta csak teljesíteni a közelmúltban. Ezzel együtt a menekültek munkaerőpiaci integrációja nem tekinthető sikertörténetnek: a 2015-ös migrációs krízis során az országba érkezetteknek csupán fele rendelkezett bejelentett álláshellyel 2020-ban.

Korábban már utaltunk rá, hogy a munkaerő-állomány kapcsán nem csupán annak létszáma, de képzettségének minősége is kulcsfontosságú. A Német Gazdasági Intézet felmérése alapján a 2022-es évben több mint 630 ezer álláslehetőség maradt betöltetlenül, megfelelő képzettségű munkavállalók hiányában. Amint a Tagesschau vonatkozó cikkéből kiderül,

Érdemes megjegyeznünk azt is, hogy a vendéglátási és idegenforgalmi szektorokban tízből átlagosan három pozíció maradt üresen. Természetesen minél magasabb előképzettségi szintet követel meg az adott állástípus, annál körülményesebb alkalmas szakembert találni: a felsőfokú végzettséggel rendelkező elektronikai és informatikai szakértők iránti kereslet például kiemelkedően magas. A tárgyalt szektorban a tízből egyetlenegy álláshely került tavaly betöltésre. Úgy tűnik – a megközelítés vitatható eredményeinek dacára – Németország a jövőben is a külföldi munkavállalók integrációján keresztül szándékozik visszafordítani a kedvezőtlen tendenciákat. Alább az erre irányuló törekvéseket részletezzük.

Feszültségek a külföldi munkaerő integrációja körül

Hubertus Heil munkaügyi és szociális miniszter, valamint Annalena Baerbock külügyminiszter nemrégiben Latin-Amerikába utazott magasan kvalifikált szakemberek felkutatása és Németországba csábításának céljából. A német kormány már évek óta külföldi szakemberek betelepítésén keresztül igyekszik mérsékelni az egyre komolyabb méreteket öltő hazai szakemberhiányt. Az állami támogatású foglalkoztatási programok résztvevői közül a legtöbben Közép-Amerikából, valamint a Fülöp-szigetekről érkeznek. A Szövetségi Foglalkoztatási Hivatal tájékoztatása alapján az ápolói/gondozói szférában szinte precedens nélküli munkaerőhiány tapasztalható, az itt meghirdetett pozíciók 77 százaléka betöltetlen volt 2022-ben. Ennek tudatában nem meglepő, hogy a Barmer egészségbiztosító prognózisa szerint több mint 180 ezer fő hiányozhat az idősgondozásból 2030-ra.

Hubertus Heil és Annalena Baerbock június 5-én aláírt egy együttműködési megállapodást, amely a munkaerőcsere bürokratikus kihívásait – így például a brazil diplomák németországi elismerését – hivatott megkönnyíteni. Az ilyen és ehhez hasonló lépések nyomán a külföldi betegápolók és gondozók aránya közel megduplázódott 2017 (8%) és 2022 között (14%).

Ám ahogyan a Deutschlandfunk írása is rávilágít, a külföldiek integrációja nehézkes és hosszadalmas folyamat. Ez a megállapítás nem csupán a munkahelyi környezetben, de az élet egyéb területein is helytálló. A Verdi elnevezésű szakszervezet 2022-ben felmérést készített a Fülöp-szigetekről érkezett ápolók részvételével. A megkérdezettek 64 százaléka úgy vélte, szakmailag leértékelik, miközben 58 százalékuk úgy érezte, egyáltalán nem látják szívesen Németországban. Ráadásul az egyre tetemesebb külföldi munkavállalói arány a német társadalom politikai preferenciáiban is figyelemre méltó változásokat eredményez: a szélsőségesen bevándorlásellenes nézeteket képviselő Alternative für Deutschland (AfD) támogatottsága látványosan megugrott a közelmúltban. Amennyiben a német kormány a munkaerőhiány redukálását célzó törekvéseinek centrumában a migráns munkavállalók maradnak, úgy a radikális politikai erők és egyéb csoportok további térnyerésére lehet számítani Németországban. A munkavállalók betelepítésének politikája tehát nem tűnik kifizetődő megoldásnak, illetve társadalmi támogatottság sem övezi. A továbbiakban arra keressük a választ, hogy milyen eszközökhöz nyúlhat még a német kormány, amely nem a bevándorlást helyezi a fókuszba.

További szempontok és a magyar megközelítés

A nagymértékű szakemberhiány mérséklésének egyik lehetséges módja a nyugdíjkorhatár megemelése volna, ám ez a lépés – amellett, hogy negatív társadalmi megítélés övezné – csak hosszabb távon vezethet eredményre. Pillanatnyilag a 65 éves vagy annál idősebb német állampolgárok kevesebb mint 9 százaléka vállal munkát. Összehasonlításképpen a szintén komoly demográfiai problémákkal küzdő Japánban minden negyedik nyugdíjas korú ember dolgozik. Azonban megfigyelhető egy pozitív mintázat is: 1992-től 2021-ig a munkavállaló nők aránya nagyjából 10%-kal bővült, ezzel Németország csaknem elérte Litvánia szintjét. Az alábbi ábra az Európai Unió tagállamainak népességarányos női foglalkoztatási rátáit foglalja össze a 2021-es év adatai alapján. A vizsgáltak köre 18-tól 64 éves korig terjedt.

Miközben Németország a hetedik helyet foglalja el, Magyarország eredménye (71,5%) is figyelemre méltó, bőven meghaladja az uniós átlagot (65,7%). Dacára az érzékelhetően pozitív tendenciáknak a nők foglalkoztatásának terén, Németország kihívásaira mindez önmagában nem szolgáltathat megoldást. Ugyanakkor a modern technológia és a robotika alkalmazásának elterjesztése kiválóan alkalmas lehet a dolgozók tehermentesítésére. Ezzel összefüggésben megemlítendő, hogy a digitalizáció tekintetében Németország az uniós rangsor középmezőnyében helyezkedett el 2022-ben: a digitális technológiai integráció súlyozott pontszáma 9 volt egy 100-ig terjedő skálán, amely az EU-átlaggal egyenértékű. Amennyiben Németország képes lesz fejlődést produkálni a digitalizáció terén, úgy vállalatainak versenyképessége is javulást mutathat – mutat rá egyik korábbi elemzésében a KfW.

Hazánkban leginkább az ipari/termelő szegmens érintett a kihívásokban, mutat rá elemzésében a Pénzcentrum. Azonban az országba változatlan intenzitással özönlenek a külföldi beruházások, ezek megvalósítása pedig képzett munkaerőt kíván. Magyarország kormánya a munkaerő-állomány kimerülését mindenekelőtt hazai, valamint az országhatáron túl élő magyarok foglalkoztatásával kívánja visszafogni. Csupán az imént említett prioritások figyelembevétele után merül fel külföldi munkavállalók alkalmazása mint megoldási lehetőség. Ezenfelül érdemes szót ejtenünk a magyar családpolitika, valamint a csok intézményéről is, amelyek egyaránt ösztönzik a gyermekvállalási hajlandóságot Magyarországon. A kormányzat célkitűzése egy pozitív demográfiai fordulat elérésére irányul, ennek eredményeit korábbi írásunk részletesen kifejti. Megtudhatjuk, hogy az úgy nevezett termelékenységi arányszám (amely kifejezi, hogy egy nő hány gyermeknek adna életet, ha a vizsgált év körülményei állandósulnának) tekintetében figyelemre méltó növekedést ért el Magyarország: a 2010-től 2022-ig terjedő időszak során a mutató több mint 26 százalékkal javult, ez az eredmény pedig egyedülálló az Európai Unióban.

A szerző az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány munkatársa.

Ez a támogatott tartalom az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány közreműködésével készült.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!