Az EU legerőteljesebben adóztató államai továbbra is a skandináv térségben keresendők. Dániában és Svédországban az össznemzeti terméknek csaknem az 50 százaléka folyik be adóbevételként, a 7. pozícióban lévő finnek elé még befért Belgium, Franciaország, Ausztria és Olaszország - írja a Portfolio.hu.

A magyar helyezésben látszólag nincs semmi különleges, kissé az átlag alatti elvonási szint jellemzi az országot. Pedig néhány erős sajátosságot megállapíthatunk:

1. Az átlagosnak tűnő magyar adóterhelés igen magas adókulcsokkal valósul meg, az adóék (a munkáltató munkavállaló utáni összköltségén belül mekkora részt tesz ki az adó- és járulékelvonás - a szerk.) az EU-n belül a második legnagyobb, de általában is igaz, hogy a marginális és effektív adókulcsok nemzetközi összevetésben közismerten magasak. Vagyis az adórendszer hatékonysága igen gyenge.

2. A régión belül a magyar adóterhelés így is nagynak számít. Az összehasonlítható 2007-es adatok szerint az adócentralizációs rátában Szlovákiához képest több mint 10 százalékpontos a többletünk. Ez feltehetően tavaly még nőtt is, hiszen a magyar ráta az előzetes adatok szerint tovább emelkedett, és már meghaladja a 40 százalékot.

3. Az Eurostat jelentése két helyen emeli ki külön Magyarországot. Az egyik megállapítása szerint az elmúlt 8 évben az adócentralizációs rátánk a legstabilabbak között volt az unióban. Zárójelben a jelentés hozzáteszi, hogy "kivéve 2007-ben", ami a 2008-as adatot is figyelembe véve nem tekinthető egyszeri megugrásnak (lásd alábbi ábránkat). Ezzel függ össze az EU statisztikai hivatalának az az észrevétele is, hogy 2007-re az egyik legnagyobb ugrást Magyarország mutatta az adóterhelésben. Igazából ez is mutatja azt a tényt, hogy a 2006-os kiigazítás minden ellenkező állítás ellenére alapvetően bevétel-orientált volt, nem pedig a kiadások lefaragásán keresztül igyekezett helyreállítani a vészesen megbomlott költségvetési egyensúlyt.

Amit az Eurostat adatai nem mutatnak, hogy az adócentralizációs ráta az idén várhatóan stagnálni fog, jövőre pedig enyhén csökkenni. Ez kifejezetten jó eredménynek mondható annak fényében, hogy a GDP-visszaesés és a költségvetés figyelmének erős kényszere mellett milyen erős, és már törvénybe is iktatott kiadáslefaragás kellett ahhoz, hogy az adóráta ne növekedjen jelentősen. Ez egyben azt is jelentheti majd, hogy Magyarország relatív pozíciója javulhat (kisebb mértékben) az adóterhelés, illetve (nagyobb mértékben) a költségvetési egyensúly tekintetében.