A magyar gázkereskedők piacának eddigi egyetlen versengő tagja esett ki az Emfesz engedélyének felfüggesztésével, azonban a 300 ezer szolgáltató nélkül maradt fogyasztóért megindult harc a többi szereplőt is megmozgatta: a Tigáz és a Főgáz betört egymás területére, így továbbra is a hatósági árnál olcsóbban kaphatja a gázt az Emfesz volt ügyfeleinek egy része. Az eddigi ajánlatok persze csak 90 napra szólnak, de van esély arra, hogy hosszabb távú, többszereplős árverseny indul a gázpiacon, pláne, ha mint ígéri, az Emfesz is visszatér. De könnyen lehet, hogy igazi verseny egyelőre csak Budapesten és környékén, és csak a volt emfeszes ügyfelekért lesz.
Valódi verseny indulhat tavasszal a lakossági gázpiacon. Bár ennek elvi lehetősége már évek óta adott volna, az Emfeszen kívül azonban még senki nem élt vele. A cég felfüggesztése most felkavarhatja az állóvizet, a Főgáz harcra készül, és a Tigáznak is fel kell vennie a kesztyűt.
A földgázellátásról szóló 2008. évi XL. törvény alapján 2009. július elsejétől teljessé vált a földgázpiac új modelljének bevezetése, melynek keretében mindenki számára adott a lehetőség, hogy szabadon válasszon az egyetemes szolgáltatója vagy valamely földgázkereskedő ajánlata között. A kereskedőváltással lényegében a számlán kívül semmi nem változik, ugyanaz a gáz jön továbbra is, és még a gázórát is az egyetemes szolgáltató olvassa le, kizárólag a kereskedő lesz más. Az egyetemes szolgáltatók csak meghatározott területen szolgáltatnak, a kereskedői engedélyesek elvileg bárhol az országban.
A piaci versenyhez nem szokott hozzá a magyar gázipar, általános vélemény, hogy az állam által leszorított lakossági gázárak mellett hosszútávon egyik kereskedőnek sem éri meg a többiek alá ígérni.
Azt, hogy az Emfesz megjelenésekor ennek ellenére is nyolc százalékkal olcsóbban kezdte el árulni a gázt, először még be lehetett tudni az olcsóbb ukrán forrásnak. Miután azonban tavaly ugyanúgy a közös forrásra, az E.On importjára kényszerült, a diszkontárakat – legalábbis a riválisok szerint – már nehezen lehetett bármilyen üzleti modellel magyarázni.
Az mindenesetre tény: a cég tartozásai miatt erre az évre nem tudott gázvásárlási szerződést kötni, ezért az Energiahivatal január elején felfüggesztette kereskedői engedélyét, háromszázezer ügyfelét pedig kilencven napra szétosztották másik négy gázszolgáltató cég között. Az E.on-tól elcsábított ügyfelek visszakerültek az E.on-hoz, a GDF Sueztől elcsábított fogyasztók pedig a GDF Suezhez, nekik újra be kellett érniük a hatóságilag szabályzott árakkal. Saját területeiken ugyanis senki nem tett a hatósági árnál kedvezőbb ajánlatot. (A Dunántúlt uraló E.on így mintegy 60 000 fogyasztóhoz jutott, elsősorban a Balatontól délre eső területen, valamint Veszprém és Fejér megyében, míg a GDF Suez Györ-Moson-Sopron, Komárom-Esztergom, Vas, Békés, Csongrád és Bács-Kiskun megyében szerzett vissza korábban elcsábított ügyfeleket.)
A 20 köbméternél kisebb gázmérős lakossági fogyasztók az egyetemes szolgáltatásban 12 000 forintos éves alapdíj mellett kapják a gázt, a 20 köbméter feletti gázmérővel rendelkezők éves alapdíja 19 068 forint, a gázmérővel nem rendelkező lakossági fogyasztók nem fizetnek alapdíjat. A gáz árát 2010-óta a miniszter egyeztetési kötelezettség nélkül határozza meg, ez szolgáltatónként eltér. Erre jön még rá egységesen a földgázbiztonsági készletezési hozzájárulás (0,0605 Ft/MJ) az általános forgalmi adó (25%), és az import korrekciós tényező (0,092 Ft/MJ).
A Pest megyében és Budapesten élő exemfeszesekért viszont versenyre keltek a terület egyeduralkodói, a Főgáz és a Tigáz. A Tigáz az árversenyben még az Emfesz által korábban kínált nyolcszázalékos diszkontárnak is aláment Budapesten, míg a Főgáz „csak" hatszázalékos kedvezményt kínált a hatósági árhoz képest Pest megyében. Így a Főgáz ügyfeleket szerzett Pest megyében, míg a Tigáz a fővárosban. A Tigáz azoknak, akik évente 1200 köbméternél kevesebbet fogyasztanak 2,561 Ft/MJ árat kínált, az ennél többet fogyasztóknak 3,030 Ft/MJ-t. A Főgáznál ugyanez a két kategória 2,763, illetve 3,218 Ft/MJ. A két szolgáltató meglévő ügyfeleinek azonban nem adott kedvezményt, továbbra is a januárjától érvényes hatósági gázárakat veszi figyelembe.
| Fogyasztók | E.on | GDF Suez | Tigáz | Főgáz | ||||
| 1200 m3/év alatt | 1200 m3/év felett | 1200 m3/év alatt | 1200 m3/év felett | 1200 m3/év alatt | 1200 m3/év felett | 1200 m3/év alatt | 1200 m3/év felett | |
| <20 m3/h gázmérősök | 2,819 Ft/MJ | 3,254 Ft/MJ | 2,859 Ft/MJ | 3,216 Ft/MJ | 2,948 Ft/MJ | 3,403 Ft/MJ | 2,808 Ft/MJ | 3,277 Ft/MJ |
| <20 m3/h gázmérős fogyasztói közösségek | 2,972 Ft/MJ | 3,014 Ft/MJ | 3,107 Ft/MJ | 2,962 Ft/MJ | ||||
| >=20 m3/h gázmérővel rendelkezők | 2,401 Ft/MJ | 2,406 Ft/MJ | 2,513 Ft/MJ | 2,52 Ft/MJ | ||||
| Gázmérővel nem rendelkezők | 3,092 Ft/MJ | 3,138 Ft/MJ | 3,192 Ft/MJ | 3,08 Ft/MJ | ||||
„Annak ellenére, hogy a pályáztatás eredménye veszteséget okoz a Tigáznak – mivel kénytelen a földgázt a hatósági ár és a saját beszerzési árai alatt szolgáltatni – a társaság a kialakult helyzetet egyfajta üzleti lehetőségnek tekinti", mondták a cégnél. A Tigáz ugyanis ezzel a húzással kilencven napra benyomult a Főgáz területére Budapestre, és abban reménykedik, hogy ezeket az ügyfeleket az átmeneti időszak után is meg tudja tartani. Ez azonban nem lesz könnyű, a Főgáz ugyanis – miközben szintén hódítana a Tigáz „hazájában" – nyilván szeretné uralni saját területét.
Kérdésünkre a Főgáznál elmondták, a kijelölést követő hatvan napon belül írásos ajánlatot tesznek a hozzájuk került ügyfeleknek, amit ha elfogadnak, határozatlan idejű szerződés jön létre. Ha nem reagál az ügyfél az ajánlatra, akkor a jelenlegi jogviszony él tovább, azaz a Főgáz fogyasztója marad a kilencven nap lejárta után is.
A cégnél az Indexnek úgy nyilatkoztak, valószínű, hogy ez újabb árversenyhez vezet majd. Vagyis a korábbi hírekkel szemben az átmeneti időszak után mégsem hatósági áron kínálják majd a gázt, hanem olcsóbban.
Ha lesz is árverseny, annak előnyeit feltehetőleg csak a budapesti és Pest megyei volt emfeszesek élvezhetik majd, a kereskedők ugyanis valószínűleg csak az új ügyfeleknek kínálnak majd diszkontot, és az is lehet, hogy csak egy bizonyos időszakra, vélte Kiss András a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont munkatársa.
A cégek már eddig is egymás alá vághattak volna áraikkal, ezt azonban csak az Emfesz tette meg, a többiek mindeddig nem merészkedtek egymás területére, mondta az Indexnek Ságodi Attila, a KPMG energiapiaci szakértõje. A most felkínált lehetőséget azonban a Főgáz és a Tigáz komolyan vette, és élt is vele. Ez a fogyasztók szempontjából örömteli. Talán abban is bízni lehet, hogy mivel frissen megszerzett fogyasztóikat a szolgáltatók nem szeretnék elveszíteni, kedvezőbb ajánlataikat részben az átmeneti időszak után is fenntartják. Ez pedig lökést adhat a fogyasztókért való intenzívebb versenynek.
Persze ehhez teljesíteni kell az egy-egy terület ellátásához gáztörvényben előírt feltéteket. Az egyetemes szolgáltatóknak – és tavasztól előreláthatólag a kereskedői engedélyeseknek is – meghatározott mennyiségű ügyfélszolgálatot kell például fenntartani, és a nyitvatartási idő is szabályozott. De ha egy szolgáltató teljesíti a feltételeket, akkor elvben az ország bármelyik fogyasztójával szerződést köthet. Az már más kérdés, hogy megéri-e bárkinek is piacszerzésért cserébe a hatósági áraknál alacsonyabban kínálni a gázt.
Még érdekesebb helyzetet teremt, ha sikerül az Emfesznek talpra állni és visszaszerezni az engedélyét. Az Index érdeklődésére a cég elmondta: a tartozások megfizetése az előre tervezett módon, jó ütemben halad. A cég kifizette a tartozását a Kelernek, és az FGSZ-szel való elszámolás is folyamatban van.
„Amennyiben az Emfesz engedélyének felfüggesztése megszűnik, a cég folytatja gázkereskedelmi tevékenységét, természetesen továbbra is az egyetemes gázszolgáltatók árához képest kialakított, és a korábbinál is szélesebb körű kedvezményekkel” - mondták.
A „drágán gázt venni és olcsón eladni” modell a cég szempontjából hiába nem tűnik fenntarthatónak, a fogyasztóknak ezek után is megérheti visszatérnie az alacsony árakat kínáló Emfeszhez, a jelenlegi szabályozás mellett kockázatot ugyanis nem vállalnak vele. A lex Emfesznek köszönhetően ugyanis a kereskedők ügyfeleit kimenti az állam, ha minden kötél szakad, visszakerülnek az egyetemes szolgáltatóhoz, ahol ugyanannyit kell fizetniük, mint mindenki másnak.