A dohánycégek kommunikációs szakemberei is megirigyelnék a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnak a dohányzás korlátozásának negatív hatásairól szóló tanulmányát. A birtokunkba került, „törvénycsapásról” és „katasztrofális hatásokról” értekező hatoldalas dolgozat figyelmeztet: a nem dohányzók védelméről szóló törvényjavaslat idén több mint ötvenmilliárdos lyukat üthet a költségvetésen, vagyis csaknem tízszer akkorát, mint amivel a javaslat benyújtói számoltak. Bár az NGM és az adóhatóság sem válaszol a tanulmánnyal kapcsolatos kérdéseinkre, úgy tudjuk, részben erre alapozva tolták el most fél évvel a dohányzási tilalom kérdésének tárgyalását.
„Higgyék el, meg fogják önöket is keresni olyanok, akik abban érdekeltek, hogy minél nagyobb arányban tudjanak dohánytermékeket eladni, és az ebből származó profitjuk meglegyen. Ugyanakkor azt tudomásul kell vennünk, hogy ez a profit nagyon-nagyon magas ár az országnak” – hívta fel képviselőtársai figyelmét Horvát Zsolt fideszes képviselő a nem dohányzók védelméről szóló törvény parlamenti vitájának elején.
Hogy valóban voltak-e ilyen megkeresések, nem tudni, az mindenesetre biztos, hogy a törvényjavaslatot váratlanul levették a napirendről. A szavazás eredetileg tervezett időpontját későbbre tolták, 2012 előtt már biztosan nem lép hatályba a dohányzást a kocsmákból kitiltó szabályozás. A hivatalos indoklás szerint sok módosító javaslat érkezett, összefésülésük időbe telik.
A cigarettát terhelő magas adókból jelentős bevételei vannak az államnak. Idén a dohánytermékek jövedéki adójából 273 milliárd forintot, a forgalmi adójából 92 milliárdot várnak. Hogy mennyivel kurtítaná meg idén a költségvetést, ha a tiltást az eredeti tervek szerint már nyáron bevezetnék, pontosan nem tudni, Szócska Miklós államtitkár mindössze 2–6 milliárdos kieséssel számolt erre az évre. Mint a parlamenti vitában fogalmazott: „a tízmilliárdos nagyságrenddel való riogatás tévedés.”
Heintz szerint a dohányzással kapcsolatos költségek 25–60 milliárd forintos hátrányban vannak a dohányzás következtében fellépő költségekkel szemben.
„A statisztika attól függ, hogy ki készítette, én ezt pontosan tudom” – mondta Horvát András Tibor szocialista képviselő, a kieső jövedéki adó mértékével kapcsolatban. Úgy tudjuk, több tanulmány is készült a kieső adóbevételek mértékéről, amelyek nagyságrendileg különböző számokat tartalmaznak.
Ezek közül egyedül a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) által készített dolgozat számai szivárogtak ki: a Napi Gazdaság által közzétett számok megdöbbentették a közvéleményt és vélhetőleg a minisztériumot is: eszerint az idei intézkedés teljes ára az ötvenmilliárd forintot is meghaladhatja.
A számon kívül – amely a Szócska által kalkulált összegnek mintegy tízszerese – az is meglepő, hogy az adóhatóság a törvényjavaslatok előkészítésében ilyen szinten részt vesz. A NAV arra a kérdésünkre, hogy az irományt ki és milyen felkérésre készítette, egyelőre nem válaszolt, és a tanulmányt sem bocsátották rendelkezésünkre mondván, azt már elküldték az NGM-nek, az ügyben a minisztérium az illetékes.
Kérésünkkel ezután a minisztériumhoz fordultunk, válasz azonban onnan sem érkezett, pedig a tanulmány számításai nem érdektelenek, úgy tudjuk, elsősorban az adókiesés mértéke tántorította vissza a döntéshozókat attól, hogy az új szabályozást már idén életbe léptessék.
A tanulmány végül mégis a szerkesztőségben landolt, azonban kisebb csalódást okozott: megalapozott számításokat nem, inkább csak ötletszerű becsléseket tartalmaz az adókiesésről, az írást több kormányzati forrásunk is komolytalannak nevezete.
Ugyanakkor látszik, hogy a tanulmányban szinte minden, a dohányzás visszaszorításával, a cigaretták forgalmának csökkenésével összefüggő potenciális költségvetési kiesést igyekeztek összeszedni, ideértve még a kocsmák forgalmának visszaesése miatti esetleges leépítéseket is.
Az adóhatóság szerint az, hogy az önkormányzatok a közterületeken is betilthatják a dohányzást, akár harmincszázalékos visszaesést is okozhat a dohányfogyasztásban, ha pedig júniusban életbe lép a törvény, az már júliusra 7–14 százalékkal, októberre már 11–19 százalékkal vetné vissza a dohányfogyasztást.
Megviselheti a költségvetést az is, ha a dohánygyárak és -forgalmazók nem tudnak elég gyorsan átállni a törvényben előírt új csomagolástechnikára, a visszaeső forgalom miatt megszűnő munkahelyekről már nem is beszélve. A tanulmány szerint durván százötvenezer munkavállalót érint hosszabb távon a kieső forgalom, akik a törvényjavaslat hatásától függően akár húszszázalékos leépítéssel lesznek kénytelenek szembenézni.
A tanulmány szerzője feltételezi, hogy a dohányosok többet isznak, mint a nemdohányzók, és hogy az alkoholfogyasztás 24 százalékkal is csökkenhet a törvényjavaslat hatására. Szerintük „a válság óta 31 százalékos forgalom-visszaeséssel sújtott vendéglátós ágazat szereplői számára a túlélést jelentheti, ha a dohányosok szabadon füstölhetnek.”
Az írás nem említi, hogy melyik szám hogyan jött ki, hivatkozások a nemzetközi példáknál sincsenek. Stílusában inkább hasonlít publicisztikára, mint tanulmányra, „dohányzásra mért törvénycsapásról” és „katasztrofális költségvetési hatásokról” ír, helyenként olyan költői képekig merészkedik, mint például a vendéglátóiparban „lassan kiszellőző dohányfüst” a rugalmatlan kereslet érzékeltetésére.
Az iromány konkrét javaslatot is tartalmaz. Szerzői szerint a törvénymódosítások elfogadása esetén a legrövidebb időn belül módosítani kell a költségvetési törvény bevételi számait, vagy ha erre nincs lehetőség, a törvénymódosítás hatályba lépését legalább fél évvel el kell halasztani, hogy negatív hatásai a jövő évi költségvetést terheljék.
Kérdésünkre, hogy a tanulmány számai és érvei győzték-e meg a kormányt arról, hogy a törvényjavaslatot későbbre sorolják, a minisztériumban nem kaptunk választ.
A kormány tehát átmenetileg visszavonulót fújt, és nem először. Mint Heintz Tamás, a törvényjavaslat egyik fideszes benyújtója a parlamenti vitában fogalmazott: „Tizenkét éve nem sikerül ezt a kérdést rendezni.” Heintz szerint ennek az az oka, hogy „az a lobbiérdek, amely a vendéglátó- és a dohánylobbi felől érkezik, blokkolta mindenféle szinten – vagy legrosszabb esetben a legmagasabb szinten – az elhatározást”
Az eredeti javaslat már júliusban betiltotta volna a dohányzást a kocsmákban, éttermekben, koncerteken, vonatokon, valamint a munkahelyeken és a hivatalokban is. A javaslat szerint dohányzóhelyet csak szabad levegőn, az intézmények bejáratától öt méterre lehetne kijelölni. A törvény nem tiltaná a dohányzást kerthelyiségekben, szabadtéri szórakozóhelyeken. Zárt helyen egyedül a szállodák szivarszobáiban és a pszichiátriai intézményekben engednék meg.
A dohánygyáraknak valóban pofon lenne az új szabályozás: az ír, angol és spanyol példákon egyértelműen látszik, a dohányzás korlátozása a dohányipari termékek forgalmának visszaesésével jár. A Nielsen adatai szerint így is évről évre csökken a kereslet, tavaly tizenhárom milliárd szál eladását regisztrálták, ami hét százalékkal kevesebb, mint 2009-ben volt.
A dohányzás visszaszorulása hosszú távon alighanem csökkentené az egészségügyi kiadásokat. A minisztérium adatai szerint a nők és a férfiak napi átlagos cigarettafogyasztása az unió átlaga feletti, a lakosság 38 százaléka dohányzik. 2009-ben a dohányzással összefüggő betegségek következtében Magyarországon harmincezer ember halt meg.