A médiából ömlik a svájci-frank-horror. Korhatár nélkül mindenki nézheti, hallgathatja és stresszelhet, hogy magyar hitelfelvevők százezrei hogyan nyerik el a szilveszteri malac színét a devizapiac tüzénél. Gyengébb idegzetűek talán már a svájci jegybankkal álmodnak. Mindez azonban úgy tűnik, hogy nem elég. Az egy kilobites memóriák gyorsan törlődnek, és még a sebek begyógyulása előtt paprikajancsik ezrei tartják az arcukat a palacsintasütő felé a legszélesebb mosollyal. Igaz most már nem biztos, hogy csak svájci frank, euró, vagy japán jen szerepel a mit sem sejtők drámájában. Új thrillerünkben adott az ausztrál és kanadai dollár, a török líra, a dél-afrikai rand, sőt, gyakorlatilag bármi.

Ellenségek közt – az új forgatókönyv

Miről is van szó? Nem másról, mint talán a világ legnehezebb befektetési terepéről. Professzionális befektetők óvatosan foglalnak állást és vesznek fel éles pozíciókat a devizapiacon. Ezzel szemben össznépi játékká vált hazánkban az, hogy magánszemélyeket deviza befektetésekre buzdítanak online platformokon keresztül. Csak az elmúlt 12 hónapban kb. 10 új szolgáltató lépett be erre a piacra és toborozza gyanútlan ügyfeleit azzal az ígérettel, hogy itt sok pénzt lehet nyerni akár kis befektetéssel is. A kalandor szolgáltatók sokkal inkább a nyereség iránti vágyat tüzelik fel sikeresen, semmint a deviza befektetés valós természetét mutatják be. Jól hangzik, hogy a világ legnagyobb befektetési piacára lépünk be és egymillió dolláros, egymillió eurós befektetéseket eszközölhetünk mindössze pár millió forint befizetése mellett. Meghallgatjuk a sikertörténeteket a szolgáltatásokat kínáló cég bemutató előadásán, ahol viszont véletlenül sem hangzik el az, hogy ebben a szegmensben nagyságrendileg egy befektető lesz sikeres százból. A többiek jelentős veszteségek elkönyvelése után hosszan tartó fájdalommal kilépnek a piacról.

A szolgáltatók jelentős része kínálja fel magánbefektetők számára, hogy akár 25, vagy 50-szeres tőkeáttétel mellett fektethetnek be. Ez azt jelenti, hogy a befektetett, kockáztatott értéknek mindössze 4%-ával, vagy 2%-ával kell rendelkeznünk. Nagy halak lehetünk a piacon azonnal! Ki ne szeretne valamelyik sikeres tőzsdecápa bőrébe bújni? Mindez persze egyenértékű azzal, hogy az adott deviza 4%-os, vagy 2%-os kedvezőtlen irányú elmozdulása esetén a teljes (adott ügylethez biztosított) tőkénket elveszítjük. A 2%-os mozgás napjainkban nem ritka 24 órán belül is, szóval ennyi idő elegendő ahhoz, hogy lenullázzuk magunkat.  Persze erre az a válasz, hogy megfelelő kockázat kezelési technikákkal negatív elmozdulás esetén azonnal lezárjuk a pozíciót. Nos ez az, amit nem tudnak jól alkalmazni a kezdők. Illetve aki konzisztensen használja, az egy kicsit lassabban, több egymás utáni befektetésben nullázza le a tőkéjét és nem egyszerre.

Kedvencem a „kereskedési robot”. Ez egy olyan illúzió, melynél azt bizonygatják, hogy „nagyon komoly piaci elemzések révén, a múltbeli árfolyammozgások vizsgálata alapján” meghatározásra került egy olyan rendszer, amivel folyamatosan lehet nyereséggel befektetni. Nem is kell semmit csinálni, csupán rendelkezésre bocsátjuk a pénzt és az algoritmus eldönti, hogy mikor kell venni és mikor kell eladni. Akár 4% profit/hó. Ez ugyebár 48% / év. Most mondjak fel a munkahelyemen, vagy az e havi fizetést még megvárjam? Inkább azt még megvárom, mert akkor azt is be tudom így fektetni.

Közelítsük a kérdést elméleti oldalról. Bemelegítő kérdés: létezik örökké termő fa?  (A válaszadás fakultatív, nem tudunk segítséget nyújtani.) Tételezzük fel, hogy valaki kiszámolta a szupertuti, szuperfrankó befektetési módszer titkát. Érdekében áll ennek az embernek közkinccsé tenni a szuperfrankó titkát? Ha mindenkinek odaadja, akkor a piac összes szereplője ez alapján fog cselekedni és piac magatartása ezáltal megváltozik, ergo a profit lehetősége a korábbi számítás alapján megszűnik. (Bevallom őszintén, hogy nekem megvan a szupertuti képlete, de soha nem fogom elárulni.)

Szakmai körökben több legenda (?) is tartja magát. A devizakereskedési platformok egy része állítólag önmaga fogad az ügyfelek pozíciója ellen. Azaz, amit az ügyfél elbukik, azt a pénzt a szolgáltató megnyeri. Látják a felvett befektetési pozíciókat, tudják, hogy én például 275-ös árfolyamnál már nem akarok több kockázatot vállalni és lezárom az ügyletet (ott van a stop loss megbízásom). Véletlenül éjjel 11-kor az adott rendszerben pont megérinti az árfolyam ezt a szintet, az én pozícióm veszteséggel zárul és az árfolyam hogy, hogy-nem visszafordul. Nahát, még ilyet!

A devizapiaci befektetések legdurvább vadhajtását képviseli néhány garázscég, melynél konkrétan átadja a befektető a pénzét a „szolgáltatónak”, hogy majd ő befekteti helyette. Ez ugyebár egy engedély köteles tevékenység jelentős tőkeigénnyel és bizonyítandó szakmai háttérrel (lenne). Ezzel szemben a legtöbbször csak szerencselovagok gyűjtögető hadjárata van a háttérben.  Emlékezzünk: a Capital Partners nemrég több évnyi (!) ámokfutás után látványos rendőri letartóztatási akció mellett megbukott. Kíváncsi leszek, hogy a devizapiac szerencselovagjai mikor fognak elhullani.

És jöjjön most a serpenyő túloldala. Igen, léteznek korrekt befektetési szolgáltatók is, ahol szintén elérhető a deviza befektetés. Maga a devizapiaci aktivitás természetszerűleg kötődik/kötődhet számtalan pénzügyi lépéshez. Közvetlen deviza befektetéseket végrehajtani azonban kifejezetten csak az egyéb (pl. részvény) piacokon már komoly tapasztalatot szerzettek számára javasolt.

Tévedés ne essék! Devizapiaci befektetéseknek mindig is megvolt és meg is lesz a helyük a palettán. Fontos azonban, hogy ezen tevékenység a klasszikus befektetési szolgáltatóknál a befektetési paletta egy részeként legyen jelen, fair és valós kockázati bemutatás mellett. Én a magam részéről szívesen látnék egy olyan szabályozást, ahol a magánszemélyek védelme érdekében limitálva lenne, hogy 100 egységnyi pénz elhelyezése mellett 750, vagy 1000 egységnyi befektetés valósítható meg. Másként fogalmazva a tőkeáttétel lehetséges mértékének limitálásával legalább egy minimális védelem megjelenne.