Egyre több bank és más szervezet – például a nagy felhőszolgáltatók – dolgozik azon, hogy adaptálják a Bitcoin működési elvének lényegét, a blockchain technológiát. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az egymással összekötött szereplők széles hálózata – például egy társaság beszerzési osztálya és beszállítói köre, vagy egy bank és a vele kapcsolatban álló befizetők és kedvezményezettek nem egy központi elszámolóházon keresztül valósítják meg a pénzügyi tranzakciókat, hanem a blockchain technológia segítségével egy decentralizált elszámolási modellt használnak.

A technológiában az a zseniális, hogy egy elosztott főkönyvet hoz létre tartozik-követel (block) bejegyzésekkel (chain), és ez a hiteles bejegyzésekből álló főkönyv (blockchain) szétterül a világhálón. Így minden tranzakció (tartozik-követel bejegyzés) a tranzakcióban résztvevők számítógépein rögzül, azzal a csavarral, hogy magát a főkönyvet is lemásolja az egyes gépekre.

Ettől lesz hiteles és elosztott, így ha bárhol sérülne a főkönyv, valahonnan a világból rögvest helyreállítható, éppen ezért a kibertámadásoknak is ellenáll. Ezt nevezzük elosztott főkönyvi technológiának (distributed ledger technology - DLT), amelynek ellenőrzéséről nem egy rendszerház gondoskodik, hanem a technológia része.

A nagy igyekezet érthető, hiszen a fizetési szolgáltatás csak EU-ban több mint 28 milliárd eurós üzlet, így a bankok rengeteg pénzt takaríthatnának meg csak azon, ha a mainál lényegesen kevesebb jutalékot kellene fizetniük az elszámolóházaknak a fizetési tranzakciók után.

Beépül a költségekbe

A globális bankrendszer erre évente több 10 milliárd dollárt költ el, amit természetesen beépít a költségeibe, és végső soron velünk, a fogyasztókkal fizettet meg. A díjak egyszerűen beépülnek az árakba, és bár nem is tudunk róluk, ott vannak minden egyes általunk megvásárolt termék vagy szolgáltatás árában.

Van azonban egy piaci szereplő, aki feltehetőleg mindenki másnál jobban járna a blockchain bevezetésével, és ez az állam. Az állam és az állami intézmények közötti elszámolások ugyancsak sokba kerülnek, bár erre a fejlett országokban mindenütt egy saját állami intézmény – Magyarországon a Magyar Államkincstár (MÁK) – hivatott. Gondolhatnánk, hogy itt nincsenek is díjak, vagy ha vannak, akkor azt az állam az egyik zsebéből a másikba rakja, de nem teljesen ez a helyzet.

Az állami intézmények előirányzat-rendszerben működnek, azaz a rendszeren belül nincs pénz. Az előirányzat lényegében pántlikázott, azaz feladatokhoz kötött pénzügyi keret. Ha az egyik állami intézmény fizet a másiknak, akkor az egyik előirányzat kerete csökken, a másiké nő. Csakhogy az előirányzat azonmód valódi pénzzé válik, ha az államháztartási alrendszeren kívülre kerül, mondjuk pedagógusbér formájában. Innentől kezdve a jutalékok ugyanúgy élnek, mintha bárki más vásárolt volna.

De ne legyen kétségünk a Giro Zrt-nek a MÁK a legnagyobb ügyfele, amely a hazai elszámolás egyeduralkodója. Így minden nyugdíj, gázártámogatás elutalása piaci alapon történik. (Persze amióta a Giro Zrt. az MNB tulajdona, ezek a marzsok csökkentek, de az elszámolásnak ettől még van költsége.)

A blockchain technológia ebben a felállásban nemcsak a költségek csökkenését ígéri az államnak, hanem az azonnali elszámolást és az intézményi transzparenciát is, hiszen ebben a rendszerben valamennyi fizetést azonnal könyvelnek, és így láthatóvá válik.

Ha belegondolunk, hogy évente hány tranzakció valósul meg a NAV és a vállalkozások, vagy a NAV és a magánszemélyek között, milyen energiákat kell, vagy kellett mozgósítani az online pénztárgépek bevezetésére, akkor azonnal láthatóvá válik ennek a rendszernek az előnye, hiszen a blockchain rendszerben a hatóság nemcsak az online pénztárgépek adatait, de akár minden – nem készpénzes – fizetési tranzakciót láthatna.

Nem véletlen, hogy a blockchain technológia bevezetésének lehetőségét nemcsak a bankok, de egyes államok is vizsgálják. Élen jár ebben az Egyesült Államok és Nagy Britannia. Utóbbi tudományos tanácsadó testületének (UK Government Chief Scientific Adviser) erről szóló anyaga külön kiemeli, hogy a blockchain technológia európai szintű elterjedése lehetővé tenné a tagországok közötti árumozgásokhoz kötődő áfa-fizetések nyomon követését, ami manapság az egyik legnagyobb közösségi adószabályozási kérdés.

A tanulmány e témának szentelt fejezete szerint Európában az áfa-elkerülés a legális ügyeskedéstől a könyvelés nélküli készpénz mozgásokig összesen 150-190 milliárd euró összegű bevétel kiesést okoz az államoknak évente, vagyis egy e téren elért szignifikáns mértékű javulás több tízmilliárd euró többletbevétellel kecsegteti az együttműködő államokat.

De ne feledkezzünk meg a felhasználási lehetőségeken túl a használat módjában rejlő előnyökről se. Minden főkönyvi, fizetés szolgáltatási és elszámolási rendszer számítógépek garmadáján működik, és maga a technológia kényszeríti ki a biztonságos üzemeltetést és a titkosítást minden szereplőtől. Ez élesen szemben áll a jelenlegi modellekkel, amelyben egy irányító hatóság kényszeríti ki a piaci szereplőktől a biztonsági megoldásokat, amelyeket azok – a hatósági szigor függvényében – vagy betartanak, vagy nem.

A megosztott főkönyvi technológia eleve tartalmazza a biztonsági és kriptográfiai megoldásokat minden gépen, így az egy központú rendszereknél sokkal nagyobb biztonságot garantál. Abban a világban ahol a kibertámadások és a kiberbűnözés már nem csak a scifi írók elméjében létezik egy hibatűrő és heckertámadásoknak ellenálló technológia alkalmazása több mint előnyös.