Talán az idei év legfontosabb kérdései közé tartozik, hogy Donald Trump elnökként milyen mértékben fogja beváltani sokszor ellentmondásos kampánybeli ígéreteit. Az elnökjelölt sokszor sok mindent mondott, így nehezen lehet felvázolni egy koherens képet. Ugyanakkor egy dolog következetesen visszatér, ez pedig nem más, mint a protekcionizmus. Más szóval az elnök számára fontos, hogy az Egyesült Államokban hazai és ne külföldi termékeket vásároljanak, így szeretne az elnök munkahelyeket visszavinni az USA-ba.

Az, hogy ennek a jelen állapotban mennyi értelme van, nem boncolgatnám részletesen. A tények egyszerűen azt mutatják, hogy az amerikai gazdaság ma közel van a teljes foglalkoztatottság állapotához, a munkanélküliségi ráta csak 4,7 százalék. Magyarul haza lehet vinni a munkahelyeket csak épp munkás nem lesz. Különösen úgy, hogy számos külföldi országból érkező munkás is vélhetően ki lesz tiltva vagy meg lesz nehezítve a munkavállalásuk.

A protekcionizmusnak így nem sok értelme van az USA-ban. Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül megjelenésének lehetőségét, mivel az elnöknek talán ez az egyetlen állandó jelleggel megismételt ígérete és szavazói bázisa is erősen globalizációellenes.

A protekcionizmus és általában a szabad kereskedelem ellehetetlenítése hosszú távon nem szerencsés dolog, de rövidtávon kétségtelenül kifizetődő lehet, azoknak az országoknak, akik jelentős belső piaccal rendelkeznek. Akik nem rendelkeznek jelentős belső piaccal, azoknak viszont rossz. Azoknak az országoknak sem jó, akik sokat exportálnak.

A fenti két ismérvből pedig kijelenthetjük, hogy a világpiachoz képest kicsi, de nyitott gazdaságok szenvedhetnek a legtöbbet akkor, ha a protekcionizmus erőre kap. Európa jelenleg második legnyitottabb gazdasága pedig nem más, mint a magyar. 2016-ban nagyságrendileg a teljes magyar GDP 92 százalékát exportáltuk. A szlovákok az elsők 95 százalékkal.

Ha viszont a nyitottságunkat nem csak az export alapján nézzük, akkor abszolút rekorderek vagyunk. A kanadai BCA Research a Brexit kapcsán készített egy EU függőségi mutatót még tavaly nyáron. A mutató a GDP arányos exporton túl az EU-ból érkező nettó direkt tőkebefektetéseket és az EU-ból érkező forrásokat is tartalmazza. Ebben az összesített mutatóban Magyarország toronymagasan az első.

Talán jól érzékelteti nyitottságunk nagyságát, hogy csak a kecskeméti Mercedes gyárban legyártott 180 000 autó is közel a duplája a teljes magyar újautó eladásnak.

Egyelőre nehéz a találgatásnál tovább menni annak kapcsán, hogy mit hozhat hazánknak a Trump adminisztráció. Ugyanakkor amennyiben Trump komolyan gondolja akár az EU-val, akár Kínával szemben protekcionista intézkedések bevezetését - legyenek ezek vámok, új adók vagy előírások a hazai tartalomra vonatkozólag - akkor a kis nyitott gazdaságoknak nehezebb dolguk lesz a jövőben.

Egy ilyen forgatókönyv megvalósulásának ma 50 százaléknyi esélyt adok. Ez nem annyira kevés, ha azt nézzük, hogy mi a tét, hiszen a 30-60 éve tartó világgazdasági prosperitás és béke nagyban köszönhető a szabad kereskedelem előretörésének.