• Könnyen lehet, hogy totális amerikai-európai adó- és kereskedelmi háború nyitánya Trump adóreformja.
• Adóügyben a frontvonalakon évek óta nem történik semmi.
• A tét az, hogy hol keres helyet magának, és hol adózik 3000 milliárd dollár.
• Ha Trump három fő javaslata közül akár csak az egyik is megvalósul, azt nemcsak egyes államok érzik meg, de kiszámíthatatlan árfolyammozgások is elindulhatnak.
• A bevételekkel azonban az amerikai költségvetés sem tud kalkulálni, ezért lehet, hogy az egészből nem lesz semmi.

Egy A4-es oldalra elfértek Donald Trump, amerikai elnök április 26-án belengetett adóreform javaslatai. Ahhoz képest, hogy ez tulajdonképpen az elnök második legfontosabb ígérete volt a fal felhúzása után, az egész nem kapott túl nagy visszhangot, noha a javaslatok

és olyan nemzetközi pénzmozgásokat indíthatnak el, amilyet régen nem látott a világ. Hogy megértsük, miről van szó, érdemes körüljárnunk a kettős adóztatás problémáját, és annak nemzetközi megoldásait.

A kettős adóztatás

Kettős adóztatásról egy anyacég és leánya, illetve cégek láncolata esetében beszélünk. Amikor a leányvállalat nyereséget termel, ami után nyereségadót fizet, az eredmény fennmaradó részét osztalék formájában kiosztja tulajdonosának, az anyavállalatnak. Az anyavállalatnál azonban ez ugyancsak eredményként (nyereségként) jelentkezik, ami, ha újra adózás tárgya lenne, ugyanaz a jövedelem többször adózna, sőt, hosszabb tulajdonosi láncok esetében akár el is fogyhatna.

Vegyük példának az Egyesült Államokat, ahol a társasági nyereségadó 35 százalék. A legalsó cégben termelt 100 dollár eredményből itt egy három cégből álló áttétel esetén már csak alig több mint 27 dollár nettó nyereség maradna.

Mivel az ilyen adóztatás tökéletesen kontraproduktív lenne, a világ országai nagy önmérsékletről tanúbizonyságot téve igyekeznek elkerülni ezt a helyzetet. A kettős adóztatás kizárására alapvetően kétféle megoldást alkalmaznak:

• a mentesítést
• és a beszámítást.

Az előbbit jól ismerjük, ez működik nálunk is. Az egyszer már adózott nyereséggel egyszerűen nem foglalkozunk. Ha a legalsó cég megfizette az eredmény után az adót, akkor az anyavállalatának átutalt eredmény adómentes. Más módszert alkalmaz az Egyesült Államok. Ott az adózott 100 dollár eredmény után a leánycég átutal 65 dollárt, amit az anyacégnél felbruttósítanak 100 dollárra, újra adóznak utána, de ebből az adóból jóváírják az alsó cég által befizetett adót.

Ha anya és leánya egyaránt ugyanabban az országban működik, akkor az eredmény ugyanaz. Számos cégnek azonban különböző országban vannak leányvállalatai, ahol az adómértékek eltérőek, és ekkor a két megoldás nem ugyanarra az eredményre vezet. Vegyünk példának egy amerikai céget, és magyar leányát. Ha az amerikaiak a mentesítéses megoldást alkalmaznák, akkor az itteni cég a 100 dolláros nyeresége után fizetne 9 dollár adót, 91 dollárt pedig hazautalna, ami ott már adómentes eredményként jelentkezne az anyavállalatnál.

Ezzel szemben a valóság az, hogy ha a leány hazautalja a 91 dollárt, azt ott a beszámításos módszernek megfelelően felbruttósítják 100 dollárra, kivetik rá a 35 dollár adót, amiből csak 9-et írnak jóvá, mondván, annyit fizetett meg eddig a cég. A beszámításos konstrukcióban tehát az anyavállalat 26 dollárral többet adózik, mint mentesítésben.

Nem meglepő, hogy ilyen körülmények között

Márpedig ez szinte minden más országra fennáll, hiszen az amerikai 35 százalék világviszonylatban is igen magas adótehernek számít. Hát még ha alacsony adóterhet kínáló országokhoz, pl. Luxemburghoz, vagy Írországhoz hasonlítjuk, ahol az adó valós mértéke igen alacsony lehet.

Tekintettel arra, hogy amerikai vállalatok jelentős összegeket parkoltatnak ilyen országokban, az emberben felmerülhet a gyanú, hogy esetleg nem szeretnének minden 100 dollárból 35-öt leadózni. Az elmúlt évben több amerikai vállalat, így például az Apple, a Google, az Amazon és a Starbucks került ilyen rosszmájú kritikák miatt rivaldafénybe.

Csakhogy eközben az Európai Unió is megelégelte, hogy bizonyos tagországai igen nagy adókedvezményekkel csábítják magukhoz a vállalati nyereségeket. Az EU versenybizottsága éppen ezért megállapította, hogy Írország az Apple-lel és Hollandia a Starbucks-szal kapcsolatban tiltott állami támogatást nyújtott, így az érintett cégeket 10 évre visszamenőleges hatállyal arra kötelezte, hogy fizessék meg az adott tagállamokban jellemző mértékűnek mondható társasági adót.

Az Apple esetében a megtérítendő összeget a JP Morgan 19 milliárd dollárra teszi, a Starbucks esetében jóval kisebb a tét. Mindkét vállalat megtámadta a határozatot, amiről valamikor a távoli jövőben döntenek a bíróságok, de

Hatalmas a tét

A vita nyomán érdekes felállás alakult ki. A két amerikai vállalat a nyereségüknek igen nagy kedvezménnyel otthont adó tagországokkal vállvetve küzdenek az EU-val, miközben Amerika is szeretné látni a saját cégeinek adóbefizetéseit. A beszámítós rendszer filozófiája szerint egy cég nem tarthatja egész életében külföldön nyereségét, azt előbb utóbb hazaviszi a tulajdonosoknak, vagyis a pénz külföldön parkoltatása átmeneti jelenség. Az azonban nem mindegy, hogy amikor a hazautalás megtörténik, mennyi adót kell jóváírni belőle, azaz mekkora bevételtől esik el az amerikai állam.

Az EU versenybizottsága által megbüntetett két cég példáján azt látjuk, hogy ha az EU visszamenőlegesen megfizetteti velük az EU-ban szokásosnak mondható társasági adót, akkor az Egyesült Államok költségvetését pontosan akkora kár (egészen pontosan elmaradó adóbevétel) éri, amekkora különbözetet megfizettetnek velük, hiszen ők ennyivel többet írhatnának le az otthon fizetendő adóból a beszámításos rendszer sajátosságai miatt.

Hogy mindez nemcsak a protekcionista gazdaságpolitikát hirdető Trump kormányzatot zavarja, hanem az Obama adminisztrációnak is fejtörést okozott, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az USA és az EU között ezzel kapcsolatban már tavaly szokatlanul kemény hangnemű nyilvános levélváltás folyt Jack Lew, akkori amerikai pénzügyminiszter és Margrethe Vestager, az Európai Bizottság versenyjogi biztosa között.

Ebben a helyzetben állt elő Donald Trump három olyan adójavaslattal, amelyek bármelyike gyökeres fordulatot hozhat az amerikai vállalatok magatartásában és nyereségkezelési szokásaiban.

• Az első javaslat 15 százalékra csökkentené a társasági adót, ami az OECD országok között az egyik legmagasabbról mindjárt a legalacsonyabbak közé taszítaná az amerikai adómértéket.
• A másik javaslat egy egyszeri – rendkívül kedvezményes – hazautalási adó bevezetése lenne.
• A harmadik – bővebben nem részletezett, de kilátásba helyezett – intézkedés a beszámításos modell átalakítása, és a mentesítés Amerikában való meghonosítása lenne.

Nyilvánvaló, hogy a Trump-féle javaslatok erős nyomásgyakorlást jelentenek az EU-ra, hiszen közülük akár egy, akár bármelyik kettő megvalósítása óriási pénzeket mozdíthat meg Európából Amerikába. A jelenlegi számítások szerint amerikai cégek nagyjából 2700-3000 milliárd dollár eredményt parkoltatnak Európa különböző országaiban, hogy ne kelljen utánuk odahaza megfizetni a kirívóan magas 35 százalékos adót. Ha ez az összeg elindul az Egyesült Államok felé, kedvezőtlenül érinthet egyes, nagy kedvezményeket nyújtó európai országokat, de egy ilyen mozgás jelentős

Kérdés természetesen, hogy mennyi esélye van Donald Trumpnak arra, hogy keresztülvigye javaslatait a kongresszuson. Ne feledjük el, alig telt el két hét az adóreformok bejelentése után, és a Trump adminisztráció újranyitotta a tárgyalásokat a Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Együttműködésről (TTIP). Ebben a megvilágításban úgy tűnhet, hogy Trump az adótörvényeket ütőkártyaként használná fel ahhoz, hogy protekcionista elképzeléseiből minél többet meg tudjon valósítani a TTIP-tárgyalásokon.

Ez akár el is nyerheti a kongresszus egy részének tetszését, a reform költségvetési kihatásai azonban kiszámíthatatlanok, komoly hatásvizsgálat eddig nem látott napvilágot velük kapcsolatban. A felsorolt intézkedések (az egyszeri hazautalásokat leszámítva) jelentős bevételkieséssel járnak az Egyesült Államokban, amit Steven Mnuchin, pénzügyminiszter szerint a javuló gazdasági teljesítmény ellensúlyozhat. Kérdés, hogy a kongresszus mennyire hisz ebben.