A hír, mely szerint Ausztria az Európai Bírósághoz benyújtott keresetében kéri, hogy a bíróság semmisítse meg az Európai Bizottság (EB) Paks II megépítését jóváhagyó döntését, szinte minden média címoldalán hozta. Az új osztrák kormányzat környezetvédelmi minisztériuma által tett lépésből levont újságírói következtetések azonban egyelőre nem tértek ki pár fontos kérdésre, melyekkel kapcsolatban érdemes lenne tisztán látni:

1. Miért az EB döntést támadták meg az osztrákok, erről milyen döntés születhet Brüsszelben és az mikorra várható?
2. Mi következik abból, ha az Európai Bíróság kimondja, hogy Paks II esetében mégiscsak tiltott állami támogatásról van szó?
3. Mi a kockázata annak, ha a magyar kormány nem állítja le a munkálatokat a bírsági ügy lezárásáig?

Az EU-ban a nemzetállami szuverenitás kérdéskörébe sok minden beletartozik, az is, hogy a tagállamok maguk dönthessék el, hogy milyen energiamixet építve látják el a fogyasztóikat. Ez az oka annak, hogy Ausztria de facto nem az új paksi atomerőmű építését, hanem az azt lehetővé tevő Európai Bizottsági döntést viszi bíróság elé. Ezt ugyanis lehet vitatni, perelni (pláne, hogy azóta a döntés hátteréről aggasztó dolgok is kiderültek, így az Brüsszelben sem jutott teljesen nyugvópontra), és az Európai Bíróságon keresztül meg is akasztható a paksi beruházás.

Az Európai Bíróságra hivatalosan még meg sem érkezett osztrák „feljelentés” kimenetele kiszámíthatatlan. Annyit azonban már tudunk, hogy az osztrák kormány a Bizottság Paks II-vel kapcsolatos döntésével nem ért egyet. Azaz azzal, hogy miután uniós szinten bizonyítást nyert az állami támogatás ténye, az EB úgy találta, hogy annak káros következményei ellen a magyar állam kellő biztosítékokat és garanciát tudna nyújtani, amennyiben az EB által meghatározott feltételeknek megfelel.

Az osztrák beadványról szóló bejelentés arról szól, hogy Bécsben nem fogadják el ezt az érvelést, illetve a magyar fél érveit Paks II építése mellett. Ezért kérik az Európai Bíróságot, hogy az semmisítse meg az EB határozatát. A Bíróságot nem köti határidő, és a beadvány nem is jelenti azt, hogy az ügyben születő majdani ítéletig a magyarországi beruházást fel kellene függeszteni. Így sem igaz azonban, hogy a pert Budapest figyelmen kívül hagyhatná - vagy hogy jó ötlet lenne azt figyelmen kívül hagyni.

Amennyiben az Európai Bíróság kimondaná, hogy a tavaly, bő egy éves vizsgálódás után, szigorú feltételekkel megadott bizottsági zöld jelzés mégis helytelen volt, hosszú egyeztetési folyamatnak kellene megindulnia – gyakorlatilag elölről kellene kezdődnie az egyeztetéseknek, hogy kiderüljön, van-e olyan konstrukció, amire Brüsszel is, Budapest is rábólinthat. Ez egy dolgot biztosan jelentene: további, akár években mérhető csúszást a beruházásban. Márpedig a csúszás az idő, az idő meg pénz.

Nem kizárt, hogy ennek elkerülése érdekében a kormány valóban próbálja tartani magát ahhoz a harcos hangulatához, amit korábban is, de most is mutat (legalább is kifelé), de egy dolgot azért e kapcsán érdemes felidézni: Bulgáriának 2016-ban több mint 600 millió eurót kellett az államkasszájából a Roszatom számlájára utalnia azok után, hogy egy már folyamatban lévő atomerőműépítést abbahagyott. A 2008 szeptemberétől épített belenei nukleáris projektről 2010-ben kiderült, hogy gazdaságilag nem áll meg a lábán, de a teljesen csak két évvel később leállított beruházás addigi számláit az oroszok benyújtották. Bulgária belenei számláját, az addigi mintegy másfél milliárd eurón felül, amit így egy torzóra költöttek el, a bírósági döntés további 600 millió euróval megfejelte. Vagyis: a kötelezettségek alól nem mentesül azáltal a magyar állam, hogy nem várja meg a bíróság döntését.

Az új magyar atomerőmű megépítése sértené Ausztria érdekeit, de a sugalmazások ellenére nem azért, mert arról lenne szó, hogy az osztrákok akarnák ellátni a magyarországi fogyasztókat villamos energiával. Elég a rendszerirányító Mavir honlapjára pillantani: az ország árammérlege szerint például Szlovákia és Ukrajna felől is rendre nagyobb mennyiség érkezik, mint Ausztria irányából.

A gazdasági érdeksérelem sokkal inkább azt jelenti, hogy a piacon adható-vehető termékként működő áram esetében egy olyan új, nagykapacitású erőmű (értsd: árupiaci többlet) megjelenése, mint az állami hátszéllel, nem a piaci kihívások (mint a beruházás megtérülése, gazdaságosság stb.) szerint építendő Paks II az egész regionális árampiacon gazdasági károkat okozhat. Nota bene, ez sem új fejlemény, a Der Standard például már 2016-ban világosan leírta, hogy a paksi új blokkok jelentős piactorzító hatással jelenhetnek meg a régiós árampiacon. És hogy nem csak úgy vaktában beszéltek, azt bizonyítja, hogy a német Energy Brainpool kutatóintézet tanulmányát idézve pontosan beárazták ezt a piactorzító hatást.

Mindez a megújulók piaci alapú terjedését is meglehetősen károsan befolyásolná - késleltetve ezáltal a klímaválságra adott gyors, hatékony választ. Míg ugyanis egy atomerőmű esetében 20 éves átfutási időről beszélünk a döntéstől az üzemkezdetig, egy megújuló erőmű esetében ugyanez alig 1-2 évig tart. Nem véletlen, hogy 2016-ban az EU-ban telepített új áramtermelő kapacitások 86%-a volt megújuló. 2013 óta a megújulók termelik a legtöbb villamos energiát az Európai Unióban, a megújulók tehát már most több áramot adnak Európának, mint az atomerőművek.

Paks II bíróságra citálása Ausztriában nem aktuálpolitikai lépés. Ahhoz, hogy ezt megértsük, érdemes felidézni, hogy Ausztriában - Magyarországgal ellentétben - a hatalmon lévők kíváncsiak voltak atomenergia ügyben a választópolgárok véleményére, és bizony, tartottak is népszavazás arról, hogy kell-e az embereknek atomerőmű. Erre azonban még 1978-ban (!!!) került sor. A referendumon, ami konkrétan az atomenergia használatáról szólt, a többség nemmel szavazott. 40 éve Bécs ezt a döntést, és az annak nyomán kialakult társadalmi konszenzust képviseli az energiapolitikájában.

Ez azt is jelenti, hogy szó sincs most valamiféle magyarellenes felhangról, elvégre Ausztria ellenezte korábban a csehek temelini építkezési terveit is, és beleállt a britek atomerőműépítési tervei elleni bírósági eljárásba is. Érdemes visszaidézni az utóbbit: 2015 márciusában, a Hinkley Point C építési engedélytörlési kérését az áramtermelő és -szolgáltató Oekostrom AG azzal indokolta, az építkezés „egy jövő nélküli technológia tovább éléséhez nyújt állami támogatást”, márpedig ez ellentétes a közösségi joggal.

Az osztrák politikai elit sem ma kezdte el e húrokat pengetni, mert amiről Paks II ellen az új környezetvédelmi miniszter, Elisabeth Köstinger beszél, az vitán felül álló tézis Ausztriában. Az a többségi vélemény, hogy „ az atomenergia nem fenntartható forma, és nem ad választ a klímaváltozásra sem”. Innen nézve egyértelmű, miért fals és félrevezető az a beállítás, hogy az osztrák döntés belpolitikai indíttatású. Az előző, szociáldemokrata kancellár, Christian Kern éppen úgy gondolkodott ezügyben, mint az új jobbközép államvezetés, élén Sebastian Kurzzal.

Kedden délután a Die Presse megszellőztette, hogy Orbán Viktor január 30-án sürgős munkalátogatásra utazik Bécsbe. A hétfői osztrák bejelentést dacos magyar válasz követte: perelhet az osztrák kormány, februártól épül Paks II (így legalább kiderült egy konkrétum az amúgy a titkolózás ködébe borított beruházásról). Mindezek után kíváncsian várjuk, miről lesz szó Paks II kapcsán Bécsben.

(Borítókép:  Stiller Ákos / Bloomberg / Getty Images Hungary)