Történelmének legnagyobb bukását produkálta a Dow múlt hétfőn, amikor napon belül 1600 pontos esést is produkált. A kiváltó ok egy erős béremelkedést mutató munkaügyi adat volt, ami önmagában kevés ahhoz, hogy megkérdőjelezze a gazdaság fundamentumait. A szakértők egy része éppen ezért alternatív világmagyarázatként a befektetési alapoknál, brókercégeknél működő kereskedelmi robotokat és algoritmusokat kárhoztatja. Korábban volt már rá példa, hogy a programozott kereskedés úgynevezett „flash crash”-hez vagyis rendkívül gyorsan lezajló váratlan eséshez és rögtön utána korrekcióhoz vezetett.

Az algoritmusokat hibáztatók szerint hétfőn egy nap alatt lejátszódott egy olyan jelentős piaci korrekció, ami régebben egy hónap alatt zajlott volna le. A megingást az elbizonytalanodók eséssé erősítik, az esés beindítja a stop loss pozíciók zárását, végül tetézi a pánikot, hogy a pénzügyi robotok és algoritmusok ekkor elérkezettnek látják az időt a profit realizálásának. Innen fordul aztán vissza az index, hogy némi erősödés után egy alacsonyabb szinten stabilizálódjon, amikor az emberek és a gépek kezdik felfogni, hogy a kiváltó okok nem fundamentális eredetűek.

Az elmélet hihetőnek tűnik elsőre, a valóság azonban sokkal árnyaltabb. Ugyan távlati szinten a fenyegetés valós, de jelenleg távol vagyunk még ettől a felrajzolt szcenáriótól: a KPMG felmérése szerint a világ legnagyobb alapkezelői és hedge fundjai a digitális átalakulás elején járnak: bár sok cég gondolkodik digitális megoldások implementációján big data megoldásoktól a blockchain rendszerek bevezetéséig, sőt, sok kisebb projekt fut is már, de nincs még meg a kritikus tömeg. Bár sokan számítanak erre, az alapkezelőknél és a hedge fundoknál a digitalizáció még nem írta a játékszabályokat, és nem rendezte át a piaci erőviszonyokat, ahogy az több más szektorban megtörtént.

A megkérdezett hedge fundok és alapkezelők alig 6 illetve 17 százalékánál működik valamilyen mesterséges intelligenciával rendelkező megoldás, és két százalékában alkalmaznak robotokat tanácsadásra. Ennél lényegesen nagyobb, 30, illetve 17 százalékban alkalmaznak automatizált folyamatokat, de ezek zöme nem a frontvonalban, hanem kizárólag back officeban működik és nem döntési pozíciókban, hanem jellemzően operatív szinten a költségcsökkentés jegyében.

A megkérdezett cégeknél gyakorlatilag nem működnek olyan rendszerek, amelyek olyan önállóságot élveznek, hogy komoly piaci válságokat lennének képesek előidézni – és erre törekvés sincs nagyon. A döntésképességhez alapvetően négy kérdésre kell tudni válaszolni, és ezekhez az információk csak igen ritkán egyesülnek egy-egy rendszeren belül: Mi történt? Miért történt? Mi fog történni? Hogyan reagáljuk erre? E kérdések önálló megválaszolásának képessége és cselekvési szabadság nélkül az autonóm digitális rendszerek sem tudnak maguktól továbblendíteni tőzsdei zuhanásokat, és megállítani sem képesek azokat, mondván, most váltak alulértékeltté a piacok, itt az idő a beszállásra.

Ilyen rendszerek ugyan elvétve vannak a piacon, de nem túl nagy tőkeállományokat kezelnek, leginkább kísérleti jelleggel – például a tanulást szolgálva. Éppen ezért ma még nem tudjuk, mi lett volna, ha hétfőn valóban a mesterséges intelligencia irányítja a tőzsdéket, legfeljebb ízelítőt kaptunk az ember és a gép együttműködéséről. Biztosra vehető viszont, hogy a jövőben egyre inkább az algoritmusok és a mesterséges intelligencia veszik át az irányítást, éppen ezért fontos, hogy már most levonjuk a következtetéseket az ilyen rendszereket fejlesztők számára.

A legfontosabb tanulság, hogy a robotok nem hagyhatók teljes mértékben magukra. Ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne és kellene kiaknázni a digitalizáció előnyeit a megalapozott és jó döntések érdekében, de azt igen, hogy az ezzel párhuzamosan megszűnő sok ezer munkahely helyén létre kell jönnie több újnak is. Ezeket olyan specifikusan képzett szakembereknek kell betöltenie, akik egyformán képesek átlátni, hogy mi történik a piacokon, és min törik a fejüket a gépek, sőt képesnek kell lenniük arra is, hogy beavatkozzanak a folyamatokba.

A jó rendszerek fejlesztéséhez meg kell találni és együttműködésre kell bírni a fejlesztőket, az adatspecialistákat és a mai portfólió menedzsereket, hogy egyesíthessék tudásukat az új megoldásokban. Megfelelően le kell képezni a folyamatokat, és be kell építeni a rendszerekbe azokat a garanciákat, amelyek megóvják a pénzügyi intézményrendszert a rossz és tömeges döntések következményeitől.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!