Március végén Buenos Airesben gyűlt össze a világ legfejlettebb gazdaságait tömörítő G20 szervezet, hogy megvitassa a kriptodevizák szabályozására vonatkozó javaslatokat. A téma napirendre tűzése önmagában is kiemelte, hogy milyen horderejűvé nőtte ki magát a blockchain technológián alapuló kezdeményezések piaca, de ennél is árulkodóbb, hogy a szervezet közleményen nem győzi hangoztatni,

Sőt, a G20 elismerte a kriptodevizák mögött álló technológiai innovációt, a blockchain technológiát, mert az javíthatja a pénzügyi rendszer és a gazdaság hatékonyságát. A közlemény szerint a világ gazdasági vezetői nem tényleges devizaként, hanem inkább digitális eszközökként tekintenek a kriptodevizákra, mert jellemzően nélkülözik a szuverén pénzek legfontosabb tulajdonságait.

Mark Carney, a Bank of England és az FSB, a Financial Stability Board, a globális pénzügyi rendszer felügyeletére és szabályozására létre hívott nemzetközi szervezet vezetője egy, a G20-nak küldött levelében azt írta, hogy a kriptodevizák súlya viszonylag csekély a pénzügyi rendszeren belül. Összesített piaci értékük nem éri el a globális GDP egy százalékát sem. Összehasonlításul: a 2008-as pénzügyi válságot kirobbantó CDS-ek (credit default swap) névértéke megegyezett a világ GDP-jének teljes értékével.

A gazdasági vezetők szerint ugyanakkor ezeket az eszközöket is fokozottan felügyelni kell, ezért a G20 országok idén júliusra nemzetközi szintű szabályozást szeretnének megalkotni. A közös fellépést az indokolja, hogy az elmúlt években rendkívüli módon megerősödött egy olyan befektetési szegmens, amiben semmiféle szabályozás nem létezik, így egy térben léteznek hatalmas profitok, és minden befektetést elnyelő szélhámosságok. A közös nemzetközi fellépést nehezíti, hogy még a definíciók sem letisztultak.

Hogy miért fontos ez annyira, hogy a világ vezető hatalmai foglalkozzanak vele, ahhoz tisztáznunk kell az ICO, azaz Inital Coin Offering fogalmát. Alapértelmezésben ez egy olyan nyilvános tőkebevonási megoldás, amelyben egy jó ötlet gazdája blockchain hálózatban nyilvántartott jogokat (tokeneket) bocsát áruba azzal az ígérettel, hogy a befolyt összegből megvalósítja elképzeléseit, és annak hasznából a tokenek tulajdonosai részesedhetnek majd. Ismerős képlet ez, így működnek a vállalati részvénykibocsátások is, nem véletlen, hogy az ICO rövidítés az új részvények tőzsdére vitelének rövidítéséből (IPO, Initial Public Offering) származik.

Csakhogy amíg a részvénykibocsátások esetében adva van egy már működő vállalkozás, értékelhető múltbeli eredményekkel, és a tőzsdefelügyelet által jóváhagyott kibocsátási dokumentációval, addig a kriptokibocsátásoknál mindebből semmi sincs. Elég az ötlet és a várható hasznok leírása és közzététele (ezt nevezik White Papernek), valamint a jogokat megtestesítő tokenek blockchainre vitele, és máris kezdetét veheti a kibocsátás. A nagy haszon reményében sokan fektetnek tokenekbe, de a szabályozatlanság miatt sok a szélhámos is a piacon, azaz se szeri se száma a meg nem valósuló ötleteknek, és az ezek nyomán értéküket vesztő tokeneknek.

A tokenek egy része klasszikus kriptodeviza, azaz valamilyen fizetési funkcióval jön létre. Első, és klasszikus esete a Bitcoin, de ma már számtalan coin ígéri magáról, hogy pénzként funkcionál, ez érthetően aggasztja a világ jegybankjait. A tokenek más típusai azonban nagyon is úttörő kezdeményezések, amelyek hatékonnyá tehetik egy ágazat működését, vagy megoldást kínálnak egy létező problémára. Ezeket hagyni kellene működni, miközben a szélhámosokat ki kellene szűrni, erről kellene szólnia az ICO-k szabályozásának.

Hogy mi lehet a júliusra várható szabályozás fő iránya, arra támpontot adhat a svájci álláspont, amit gondosan a G20 találkozó előtt tettek közzé a svájci hatóságok. Hozzá kell tenni, hogy Svájc a kriptodevizákat létrehozó cégek legnagyobb befogadója, így érdekelt az ilyen kezdeményezések támogatásában, ezért elképzelhető, hogy Európa vagy Amerika egészen más típusú szabályozási megoldást terjeszt elő, de az irány mértékadó lehet.

A svájci megoldás abból indul ki, hogy a tokeneknek több fajtája van, ezek közül egyesek nem igényelnek szabályozást, másoknak kizárólag a pénzmosási törvényeknek kell megfelelniük. Azokra pedig, amelyek későbbi valamilyen vállalati tulajdonjogot testesítenek, bevételből részesedésre jogosítanak, érvényesnek kell lennie az értékpapír kibocsátásra vonatkozó törvényeknek is.

Ez a megoldás lényegében azt mondja, hogy elég, ha jól kategorizáljuk az ICO-kat, és besoroljuk az egyes típusokat a már létező pénzügyi és tőkepiaci szabályok alá. Csakhogy ez a megoldás a nagyon szigorú tőkepiaci törvények alá von olyan kezdeményezéseket, amelyek bár előremutatók lehetnek, de csak kockázattűrő befektetők által lehetnek finanszírozhatók.

Létezhet persze ettől eltérő szabályozási megoldás is, ami jobban igazodik az új típusú vállalkozások sajátosságaihoz. Ehhez is meg kell érteni a tokenek fajtáit, és az ezeket kibocsátók sajátosságait, azután rájuk szabott külön tőkepiaci kategóriákat kell körülírni. Bármelyik megoldás érvényesüljön is, most az valószínűsíthető, hogy az államok kezdeti nekibuzdulása egymástól különböző szabályozást is szülhet, legalábbis egyes token kategóriákban.  

(Borítókép:  SeongJoon Cho / Bloomberg / Getty Images Hungary)