Ha ezt a bankok hirdetnék betéti kamatok formájában, alighanem igazi, pozitív értelemben vett „bank run” bontakozna ki a mai hozamsivár világban. A jó hír az, hogy az említett hozamszint, ha nem is a sarki bankfiókban, de pár méterrel a fejünk felett elérhető. Ehhez nem kell más „csak” egy-két millió forint, kedvező lokáció/tetőtípus, néhány négyzetméternyi napelempanel és változatlan szabályozás.

A cikkem apropójául nem az újdonság varázsa szolgált – vélhetően már igen sokan hallottak erről a lehetőségről –, hanem annak felismerése, hogy mekkora az eddig kiaknázatlan teljes hazai beruházási potenciál, valamint az, hogy a várható hozamhoz képest a befektetésünk kockázata alacsonyabb, mint azt sokan gondolnák.

Ma Magyarországon mintegy 200 MW háztartási méretű, tetőre telepített fotovoltaikus (napelem) villamosenergia termelő kapacitás létezik, ami iparági szakértők szerint, figyelembe véve a földrajzi lehetőségeinket, megháromszorozható. Ez bő 200 milliárd forintból megvalósítható, ami az említett 8-10 százalékos hozamszinttel számolva 16-20 milliárd forintnyi éves megtakarítást biztosíthatna a beruházóknak.

Két feltétellel

Az említett hozamszint természetesen nincs kőbe vésve, annak elérése elsősorban két fontos tényezőn alapszik. Az egyik a villamosenergia lakossági ára, a másik pedig az a jelenleg jogszabály által védett helyzet, amelyben az adott pillanatban megtermelt, de el nem fogyasztott áramot – az éves fogyasztásunk mértékéig – annyiért veszi át tőlünk a szolgáltató, mint amennyit mi fizetünk az általa szolgáltatott villanyért (szaldós rendszer), amikor épp egy téli estén csúcsra pörgetjük a fogyasztásunkat és a hálózatról kell vásárolnunk.

Az áram árának változása a kisebb kockázat és ráadásul kétirányú is, hiszen a világpiaci és háztartási ár egyaránt eshet és emelkedhet. (Jelenleg egyébként a „rezsicsökkentett” lakossági ár energia-komponense a szabadpiaci árnál csaknem 15 százalékkal alacsonyabb.) A szaldós rendszer viszont már jelentősebb kockázat, hiszen burkolt támogatást tartalmaz. Ma 1 kWh villamosenergiához lakossági fogyasztóként 37 forintért juthatunk. Ennek a tarifának csupán kisebbik része az áram nettó díja, ami csaknem 15 forint. A fennmaradó szelet nagy részét az áram elosztásának, azaz a vezetékhálózat használatának a díja (rendszerhasználati díj) és az áfa teszik ki. Ha a megtermelt, de el nem fogyasztott áramot piaci áron tudnánk csak értékesíteni, az jelentősen rontaná a befektetésünk megtérülését.

Saját számítás alapján ebben a szcenárióban 3,5-4,5 százalékra csökkenne a befektetésünk hozama. A jelenlegi rendszer lényegében tehát egy jogszabályi környezet által támogatott rezsim, amelyben a napelemmel rendelkező háztartások az elosztó céggel ingyen „tároltatják” a megtermelt zöldenergiát. A nagy kérdés az, hogy mekkora az esély ennek megváltozására, sokakat ugyanis ez tart vissza a beruházástól.

Amit tudni kell

Tudni kell, hogy a támogatott, nem piaci alapú rendszerek általában akkor szoktak borulni, ha már túl sokba kerülnek és annak, aki állja a számlát, ez már fáj.

Na, de mennyibe is kerül ez, és ki állja a cechet? A cikk elején említett 600 MW-os kapacitással számolva az éves hazai villamosenergia-fogyasztás 1,6 százalékát érheti el a jövőben a háztartási napelemek termelése, ami nem tűnik soknak. Az pedig végképp nem, hogy így összességében évente csaknem 15 milliárd forintnyi támogatást kap a hazai megújuló energiatermelés. Ebből 10 milliárd forintot a vezetékhálózatot működtető elosztók állnának, ha a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) az elosztói díjak meghatározásánál nem venné figyelembe ezt a kieső bevételt.

Ám mivel a MEKH ezt a díjképzésnél megteszi, ezért lényegében minden más ipari és háztartási fogyasztó számára drágulna az áramszámla elosztói díj komponense szűk két százalékkal, a teljes kWh-kénti ár pedig 1 százalékkal. Ennek még a duplája is alig lenne észrevehető. Jelentkezik még 5 milliárd forint áfakiesés a költségvetésben, amit viszont kompenzál a beruházáson keletkezett áfabevétel.

A teljesség kedvéért még meg kell jegyezni, hogy kiszorul a piacról némi hagyományos erőművi termelés, ami a magas importhányad miatt nem nekünk fáj és talán Elon Musk sem veszi zokon, ha a magyarok kevesebb Powerwallt, háztartási méretű tároló akkumulátort rendelnek.

Amit még tudni kell

Azt is tudni kell, hogy 2017 tavaszán jogszabályba foglalták annak a lehetőségét, hogy egy háztartási naperőmű 4 KW feletti részére elosztói teljesítménydíjat kelljen fizetni, ám ennek értékét 0 forintban határozták meg. Ez sokakat eltántoríthat a befektetéstől, ezért fontos megvizsgálni a kormány szándékait is. Jelenleg zöldenergia termelésben hazánk az uniós rangsor alsó harmadában található és bár a 2020-ra vállalt szintet elérte, de a 2030-astól még jócskán elmarad.

Ráadásul úgy tűnik, hogy a kormány eltökélt célja, hogy előrelépjen ezen a fronton. Július elején Kaderják Péter, az Innovációs és Technológiai Minisztérium frissen kinevezett energiaügyekért és klímapolitikáért felelős államtitkára nyilatkozta az InfoRádió Aréna című műsorában, hogy a kormány szeretné előmozdítani a háztartások saját célra történő energiatermelését. Ezzel nem csak a tiszta energia előállítására irányuló célok, hanem a hazai energiaellátás függetlenségére irányuló törekvésben is lépnénk előre.

Az energiastratégiáért felelős államtitkár szerint ráadásul további ösztönzők kidolgozása is folyamatban van a háztartások számára. Ennek fényében igen mérsékeltnek látom a jogszabályi környezet negatív irányú változásának esélyét. A kockázati faktorok alakulásának kilátásait és a potenciális hozamot mérlegre téve, véleményem szerint, vonzó befektetés a tetőre szerelt háztartási méretű naperőmű. Ráadásul még azt a jó érzést is biztosítja, hogy teszünk a környezetünkért. Érdemes tájékozódni, esetleg még egy kicsit várni, hátha a kormány nem csak a befektetésünk kockázatát készül csökkenteni, hanem az elérhető hozam potenciálját is javítani fogja.

(Borítókép:  Kiyoshi Ota / Bloomberg / Getty Images)