Az évtized elején hatalmas botrány rázta meg a globális pénzügyi világot. Az akkori Brit Pénzügyi Felügyelet (FSA) vizsgálata nyomán kiderült, hogy a 2008-ban kirobbant gazdasági válság előtt és alatt bankok sora manipulálta a londoni napi banki referenciakamatot, a LIBOR-t. A hír azért is volt megdöbbentő a pénzügyi piac számára, mert a LIBOR-ra a pénzügyi piac egyik legfontosabb és legmegbízhatóbb mutatójaként tekintettek, s mint ilyen – az akkori becslések alapján – elképesztő összegű, 360 ezer milliárd dollár összértékű tranzakció esetében számított irányadó kamatként. Ráadásul számos banki termékre közvetve is hatást gyakorolt, így például a lakossági jelzálogkamatokra vagy az autókra felvett kölcsönök törlesztő részleteire.

Az Egyesült Királyság, az Amerikai pénzügyi felügyeleti szervei és az Európai Központi Bank számos vizsgálat és bírósági ítélet után arra jutottak, hogy az IBOR-rendszerét 2021 után kivezeti a piacról és a referenciakamat új, alternatív rendszerére (alternate reference rates), az ARR-re térnek át. Ennek számítási struktúrája viszont érthetően nem egyezik az IBOR esetében használttal. Az ARR a megvalósult, a következő kereskedési napig nyitva maradó, úgynevezett overnight fedezett ügyletek alapján számítódik, míg utóbbit a kereskedelmi bankok becslésén alapuló kamatjegyzések szerint határozzák meg és az fedezetlen ügyletre vonatkozik.

Az átállás már csak ezen eltérés miatt sem ígérkezik könnyű feladatnak. További nehézséget okoz, hogy az IBOR elképesztően széles körben ágyazódik be a pénzügyi termékek árazási és kockázati modelljeibe. Éppen ezért cégek sorának kell elvégezniük olyan elemzéseket, értékeléseket, amelyek alapján nyilvánvalóvá válnak az áttérés hatásai és lehetséges problémái, és nem mellékesen világossá válik társaságuk kitettsége. Ezen felül pénzügyi modellek széles skáláját kell átépíteni, újrakalibrálni és megújítani. Arról nem is beszélve, hogy pénzügyi termékek millióinak lejárata nem az átállás idejére, hanem akár annál jóval későbbi időszakra esik.

Mindez még a vártnál is nehezebb és bonyolultabb feladat lehet. Az ARR-re való áttérésnek ugyanis annak ellenére nincsenek meg a végleges iránymutatásai, hogy a botrány kirobbanása már csaknem egy évtizede történt. Mindez pedig tovább lassíthatja az folyamat előrejutását, miután a piaci szereplők jelenleg inkább a megfigyelés és a kivárás stratégiáját követik. Az egyik még mindig tisztázatlan kérdés a kamatlábak lejárati szerkezete. Jelenleg az ARR-ek O/N ráták, azonban az IBOR-ok különböző futamidőkre is elérhetőek, mint például a 3 hónapos LIBOR vagy a 6 hónapos EURIBOR. A különböző futamidőkhöz tartozó alternatív referencia ráták számítási módja még máig nem tisztázott, így az továbbra is kérdés, hogy hogyan tud megtörténni egy pl. 6 havonta átárazódó termék naponta átárazódó termékké alakítása.

Egy másik problémás kérdéskör a banki eszköz-forrás menedzsmenthez kapcsolódik, egy korábban nem létező bázis kockázat jelenhet meg, mely az eszközök, források és fedezeti ügyletek eltérő kamatbázisra való átállásának lehet az eredménye. Ahhoz, hogy ezt el lehessen kerülni, a fedezeti ügyleteket és a fedezett pozíciókat ugyanazon ARR-re, valamint ugyan abban az időben kell migrálni. Az IFRS számvitel szabályok szerinti „hedge accounting”-ot alkalmazó bankok esetén a hatékony fedezeti kapcsolatok megszűnhetnek egy nem jól megtervezett átállás esetén, mely hátrányosan érintheti a bank eredményét is. Jelen állás szerint az áttérés nem a derivatív termékek esetén fog a legnagyobb gondot okozni, hanem a hitelek és betétek esetén, mivel míg az ISDA sztenderdizált módon tervezi rendezni azt a helyzetet, ha az IBOR-ok publikálása megszűnne, addig a hitelekre és betétekre egyedi, bank specifikus kondíciók vonatkoznak, amiket a korábban említett módon, egyedileg kell újratárgyalni.

Az EY és az ISDA 2018-ban végzett globális felmérése alapján a nagyobb piaci szereplők tudnak a közelgő változásról (87%-át a válaszadóknak aggasztja az intézményük IBOR-nak való kitettsége), valamint elindultak belső egyeztetések a témában (76%-a a válaszadóknak már valamilyen szinten elkezdte a felkészülést). Ennek ellenére nagy különbség van azok számában, akik már konkrét lépéseket tettek volna. A felmérésben résztvevők mindössze 11 százaléka allokált már pénzügyi erőforrást a kezdeményezésre és csupán 12 százalékuk alakított erre külön projektet.

Jelen helyzetben az átállás rendkívül bonyolult történetnek ígérkezik, amely során a tisztánlátás különösen értékes lesz. Számos társaságnál a belső erőforrások nem lesznek elégségesek, még akkor sem, ha erre a feladatra külön munkacsoportot állítanak fel. A problémák és átlátandó kérdések köre ugyanis rendkívül széles az IBOR mély beágyazottsága miatt. A tét pedig óriási, hiszen a napi bankközi kamatlábak által érintett szerződések értéke dollármilliárdokra tehető.