Új-Zéland miniszterelnöke fiatal, mosolygós nőként gyorsan robbant be a világ köztudatába, amit miniszterelnöksége alatt bejelentett várandóssága, majd szülése csak fokozott. Azóta – talán még nagyobb mosollyal és több szem körüli ránccal gazdagodva – kifejtette, hogy a gyermeke körüli teendők megértették vele, hogy a fiatal családoknak miért is juthat kevés ideje a politikára.

A királyok egy részéről köztudott, hogy hatalmuk dacára sokat dolgoztak, fegyelmezett életet éltek. Így volt ez például a 16. században I. Ferdinánd esetében is, akiről Magyarország ezeréves fennállásának emlékére kiadott, Jókai Mórt is a szerzők között tudó A Magyar Nemzet Történetében megemlítik, hogy: „Általában igen tevékeny ember volt. Hajnalban kelt s folyton sokat dolgozott.”

Az, hogy a mindenkori vezetők igen elfoglaltak, talán nem meglepő. De vajon mekkora különbség van a társadalom szélesebb rétegei között szabadidejük tekintetében, és hogyan változott ez az elmúlt években? Többek között ezekre kereste a választ három közgazdász ebben a cikkben. A szabadidőt úgy definiálják, mint azt az időt, amikor tévét nézünk, barátokkal találkozunk, stb. – tehát amikor nem dolgozunk, ingázunk, házi, ház körüli munkát vagy hasonlót végzünk.

Azt találták 2003-2007-es adatokat vizsgálva, hogy nagy különbségek vannak az USA-ban: a legtöbb szabadidővel az alacsony képzettségű (kevesebb, mint 12 évet tanult) férfiak rendelkeztek, átlagosan 39 órányival hetente – amely jelentősen több, mint a magasan képzett nők heti 30 órája (1. ábra).

Érdekesség, hogy a kategóriák közötti különbségek nőttek 1985-höz képest: a magasan képzettek – különösen a nők – szabadideje csökkent, míg az alacsonyan képzett férfiaké nőtt. Más szóval nőttek a szabadidős egyenlőtlenségek.

1. ábra

Magyarországon a KSH legutóbbi (2009/2010-es) adatgyűjtése azt mutatja, hogy az USA-hoz hasonlóan minden iskolai végzettség-kategórián belül kevesebb szabadideje volt a nőknek. Illetve általánosságban megállapítható, hogy minél képzettebb valaki, annál kevesebb szabadidővel rendelkezik. Kivételek ez alól a szakmunkás képzettségűek, akik még az egyetemi, főiskolai tanulmányokkal rendelkezőknél is kevesebb szabadidővel rendelkeztek

2. ábra

Viszont az USA-val ellentétben Magyarországon nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy növekedett a szabadidős egyenlőtlenség a korábbi (1999/2000-es) adatfelvételhez képest. Igaz ugyan, hogy az egyik legjelentősebb csökkenést a felsőfokú végzettséggel rendelkezők (nők és férfiak) szabadideje mutatta (kb. 2 órával heti szinten), viszont ennél nagyobbat esett a 8 általánossal rendelkező férfiaké. Érdemes azt is megemlíteni, hogy egyik kategóriánál sem azért csökkent a szabadidő, mert többet dolgoztak; a felsőfokú tanulmányokkal rendelkező nők például több időt fordítottak gyermeknevelésre. Az átlagos munkaidő egyébként minden kategórián belül csökkent, ami nem független a 2009-2010-es évekre jellemző magas munkanélküliségtől.

Kérdés, hogy mennyit ér számunkra a szabadidőnk, és milyen kapcsolatban áll az általános jólétünkkel. Néhányan amellett érvelnek, hogy amikor a (jövedelmi vagy fogyasztásbeli) egyenlőtlenségek növekedéséről beszélünk, célszerű ezeket a szabadidős egyenlőtlenséggel együtt vizsgálni; így teljesebb képet kapunk a „jóléti egyenlőtlenségről”. Vagyis, lehet, hogy a szomszédunknak kisebb a jövedelme, kevesebb fogyasztást tud megengedni magának, viszont cserébe több a szabadideje. A nehézség itt a szabadidő és a jövedelem közötti átváltási arány megállapítása, hiszen ez egyénenként és időben is eltérő lehet. Ahogy Tolsztoj Anna Kareninában megírta: „Némelyik idő olyan, hogy egy egész hónapot odaadsz belőle egy fél garasért; de van, amiből egy fél órát sem lehet semmi pénzzel megfizetni.”