Richard Thaler 2017-ben kapta meg a Nobel-emlékdíjat a gazdaságpszichológia és a viselkedési közgazdaságtan területén végzett tudományos munkásságáért. (Az Index vele készült interjúját itt olvashatja.) Viszont Thaler nem csak a tudományban ért el sikereket, hanem a tőzsdén is sikerrel alkalmazta gazdaságpszichológiai eredményeit.

Az elméleti tudományos gondolkodásban széleskörben elterjedt nézet, hogy a tőzsdéken nem lehet a piaci hozamnál több pénzt keresni, mert ha lehetne, akkor azt a professzionális és racionális befektetők már kihasználták volna - ezt szokták a hatékony piacok elméletének nevezni (például Malkiel, 1973; Malkiel, 2003). Ezzel szemben Thaler azt állította, hogy gazdaságpszichológiai tudásunk alapján jól előre lehet jelezni a szisztematikus félreárazásokat a tőzsdéken is.

Egyik leghíresebb tanulmányában (De Bondt és Thaler, 1985) arról ír szerzőtársával, hogy a befektetők hajlamosak túlreagálni a híreket. Ennek következtében azok a részvények, amelyek sorozatban jó híreket kapnak, és így jól teljesítenek, túlárazottak lesznek, míg a sorozatos rossz hírek alulértékelté teszik az árfolyamukat. Thalerék sejtésüket a tőzsdei adatok eredményei is alátámasztották. Azt találták, hogy az elmúlt öt év vesztesei lényegesen magasabb hozamot hoztak az elmúlt öt év nyerteseihez képest. Ez egyből egy könnyen megvalósítható kereskedési stratégiát is jelent, és ez a stratégia a mai napig nyereségesnek tűnik a világ számos országában, számos formában (például Wu és Mazouz, 2016).

A gazdaságpszichológia és a tőzsde kapcsolatának másik híres megfigyelése, hogy a befektetők hajlamosak túlértékelni azokat a részvényeket, amelyek lottóként is felfoghatók. Több kutatásban is azt találták ugyanis, hogy egy részvénynek sokkal kisebb a várható hozama, ha kis valószínűséggel nagy hozamot tud hozni, akárcsak egy lottó (Bali és szerzőtársai, 2011; Barberis és szerzőtársai, 2016).

Ráadásul a gazdaságpszichológia nagyon sokat tud segíteni a befektetések időzítésében is. Bár a hagyományos, racionális szereplőket feltételező megközelítésben lényegtelen, hogy mikor fektetünk be, a valóságban ez egyáltalán nincs így. Kimutatható, hogy a tőzsdéken is kialakulnak optimistább (már-már túlzóan optimista) és pesszimistább időszakok, amik meghatározzák a piaci hozamok várható értékét (Baker és Wurgler, 2006), de még a különböző kereskedési stratégiák sikerességét is (például Fong és Toh, 2014).

Mindezek tükrében nem meglepő, hogy Thaler, mint a gazdaságpszichológia egyik legnagyobb tudású szakembere, mennyire sikeres tudott lenni a tőzsdén. Thaler 1999-ben csatlakozott Russel Fuller befektetési alapjához, ami 2019 első negyedévére már nyolcmilliárd dollárt kezelt (ez nagyjából 2284 milliárd forint, ami több mint a magyar éves költségvetés 10 százaléka) és a válság 2009. márciusi mélypontja óta kétszer akkora hozamot ért el, mintha valaki csak egy passzív piaci befektetést választott volna. Ezen időszak alatt az amerikai tőzsdeindex (S&P500) megháromszorozta értékét, míg a gazdaságpszichológiai ismeretekre építő befektetési alap meghatszorozta.

Természetesen minden ilyen eredményt érdemes kellő óvatossággal kezelni. Egyrészt a múltbeli hozamok nem jelentenek garanciát a jövőbeli hozamokra. Másrészt a válság óta eltelt időszak speciális mind a tőzsdéken, mind a gazdaságban, ami kérdésessé teszi, hogy ez a siker mennyire általánosítható. Ezt látszik alátámasztani, hogy a 2008/2009-es válság tőzsdei mélypontja előtti évben rosszabbul teljesített az alap a piachoz képest.

Összességében azért figyelemre méltó, hogy a pszichológiai ismeretek sokkal hasznosabbak lehetnek a tőzsdén, mint azt sokan gondolnák.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!