A koronavírus-járvány kapcsán az utóbbi időszak egyik érdekes fejleménye az volt, hogy a boltokból elfogytak egyes termékek, köztük a WC-papír. Mindez annak ellenére történt, hogy az ellátással nincs baj, azaz a WC-papír termelés továbbra is ki tudná elégíteni a keresletet, ha a korábbi mennyiségben vásárolnának az emberek. Azonban a beindult pánikvásárlások során olyan mennyiségű WC-papír fogy, hogy hiány alakult ki.

 

Kezdjük az első kérdéssel! Jól ismert (tankönyvi) példa, hogy ha egy meccsen a nézők egy része feláll, akkor végül mindenki így tesz, hogy lásson valamit a mérkőzésből, pedig valószínűleg mindenki elégedettebb lenne, ha ülve maradhatna. Ezt a helyzetet koordinációs problémának hívják. Ezen helyzetek sajátja gyakran az, hogy több egyensúlyt eredményezhet.

Előző példánknál maradva, a jó egyensúlyban mindenki ülve marad és mivel mindenki így tesz, így senkinek sem áll érdekében másként cselekedni. Azonban a rossz egyensúlyban, amikor mindenki más talpon van, akkor a legjobb, amit tehetek az az, ha én is felállok. Könnyű belátni, hogy a pánikvásárlásokkal is ez a helyzet.

Ugyanis ha a gyártók nem tudnak gyorsan alkalmazkodni a helyzethez (és a jelen helyzetben úgy tűnik, hogy a világ minden táján hiánycikk a WC-papír és kérdéses, hogy mennyi idő alatt alkalmazkodik a termelés), akkor WC-papír nélkül maradhatok, ha nem spájzolok be időben. Ez természetesen ugyanígy igaz más termékekre is.

Érdekes módon ugyanez a helyzet bankrohamok esetén is, amikor a betétesek megrohanják a bankokat, hogy kivegyék a pénzüket. Még ha köztudott is, hogy az adott bank jól működik, ha a többi betétes megrohanja, hogy kivegye a megtakarításait, akkor a legjobb, amit tehetek az az, ha én is sietek, mert a bank nem lesz képes mindenkinek azonnal fizetni (mivel nem képes a befektetéseit és hiteleit gyorsan és veszteségek nélkül készpénzzé tenni).

Nézzük röviden, hogy ezen intézkedések alkalmazhatóak-e a pánikvásárlásokra, így válaszolva a korábban feltett második kérdésre!

A betétesek nyugalmának egyik legfőbb oka a legtöbb országban a betétbiztosítás. Ez a pénzügyi alap arra szolgál, hogy biztosítsa a betéteseket, hogy a pénzük biztonságban van és ha a bankjukkal valami baj is lenne, ők akkor is visszakapnák a megtakarításaikat. A betétbiztosítás azért működik jól (a legtöbb esetben), mert ha úgy gondolom, hogy a betétek biztonságban vannak, akkor nem gondolom, hogy más betétesek megrohanják a bankot és így nekem sem áll érdekemben kivenni a pénzem.

A címben szereplő példánkhoz visszatérve, a betétbiztosításnak egy állami WC-papír alap felelne meg, de ez nem lenne egy praktikus megoldás. Többek között azért sem, mert a betétbiztosítás azért működhet jól, mert bankroham esetén általában csak egy vagy néhány bankot rohamoznak meg, így az összes betéthez viszonyítva egy nem túl nagy alap is elég a nyugalom eléréséhez.

Bankrohamok esetén a másik alkalmazott intézkedés a kifizetések felfüggesztése, illetve csak kis összegű kifizetések engedélyezése. A WC-papír kapcsán erről talán valamiféle jegyrendszer jut az ember eszébe, amikor valamilyen hatóság szabja meg, hogy adott termékből mennyi fogyasztható. Remélhetőleg eddig nem fogunk eljutni a koronavírus-járvány során, de az utóbbi napokban a korlátozásoknak egy új fajtáját ismerhettük meg több országban.

A szóban forgó üzletláncok (egy spanyol és két angol példa) azzal indokolta a döntését, hogy így kívánja biztosítani a vevők megszokott vásárlását. Előremutató ez a lépés, ugyanis azt gondolhatnánk, hogy a bolt szempontjából teljesen mindegy, hogy ki veszi meg az adott árut, az a lényeg, hogy minél többet tudjon eladni belőle. Azonban kifizetődő lehet a későbbiekben, ha az üzletláncok és boltok ilyen lépésekkel segítik elő azt, hogy a vásárlásaink a korábban megszokott normális menetben történjenek ebben a nehéz időszakban.

Ugyan nem intézkedés, de a bankrohamok kapcsán saját, laboratóriumban folytatott kísérleteinkből, illetve egyéb empírikus tanulmányokból az is kiderül, hogy nagyon fontos az, hogy mit látnak a betétesek. Ha azt látják, hogy mások kiveszik a pénzüket a bankból, akkor ők is hajlamosabbak lesznek így tenni, még akkor is, ha tudják, hogy a megfigyelt betétes azért veszi ki a pénzét, mert éppen pénzre van szüksége. Hasonló módon, ha azt látják a betétesek, hogy mások nem rohannak a bankba, akkor ők is így cselekszenek. (Ezek nem tűnnek meglepő állításnak, de elméletileg mások döntéseinek a megfigyelhetősége önmagában elegendő kellene, hogy legyen ahhoz, hogy a koordinációs problémában a jó egyensúly valósuljon meg. A kísérletek egyértelműen megmutatták azonban, hogy nem ez a helyzet.)

A koronavírus-járvány kapcsán a hagyományos sajtó és a közösségi média is bemutatta a pánikvásárlásokat, ami az előbb elmondottak tükrében nem meglepő módon további pánikvásárlásokat szült. Mit lehet tenni? Hogyan lehet elérni, hogy az emberek azt lássák, hogy csak a szükséges mennyiségű árut veszünk? Úgy, ha láthatóvá tesszük azt, hogy így teszünk. A #maradjotthon típusú hashtag-hez hasonlóan megjelenhetnének a #csakaszükségesetveszem típusú hashtag-ek, amiket egy fényképpel megtámogatva lehetne feltölteni a megfelelő oldalakra jó példát mutatva embertársainknak.

Összefoglalva, a bankrohamokból leszűrt tapasztalatok alapján az üzletek által kezdeményezett mennyiségi korlátozás, illetve a példamutató, csak a szükséges mennyiségre szorítkozó vásárlás megfigyelhetősége segíthet. Egyáltalán nem biztos, hogy ezek elegendőek lesznek, de ahogy a bankrohamokat mára megtanultuk elég jól kordában tartani, úgy talán a pánikvásárlások kapcsán is kialakulnak jó megoldások.

Vannak, akiknek már nincsenek kérdéseik,
És vannak, akik az Indexet olvassák!
Támogasd te is a független újságírást, hogy ebben a nehéz helyzetben is tovább dolgozhassunk! Kattints ide!