Üres Deák Ferenc tér, bezárt mozik, éttermek, kijárási korlátozás, otthon tanuló gyerekek – hirtelen minden megváltozott. Alig pár hete mindez elképzelhetetlen lett volna. Eközben aggodalmasan figyeljük a növekvő esetszámról és halálozásról érkező híreket, egyre többünknek válnak családtagjai, barátai vagy ismerősei érintetté.

Az egészségügyi következmények mellett már érződnek a gazdasági hatások is: emberek ezrei vesztik el a munkájukat, a kis éttermektől a hatalmas autóipari beszállítókig vállalatok sora küzd a túlélésért.

Az eddigi legnagyobb óta a legnagyobb

A vírus egyaránt sokkolóan hat az életünkre és a megélhetésünkre: az Európában és az Egyesült Államokban életbe léptetett korlátozó intézkedések valószínűleg a legnagyobb negyedéves gazdasági visszaeséshez fognak vezetni; ekkorát az 1933-as nagy világválság óta nem láttunk. Néhány extrém, háborús helyzettől eltekintve ez az első eset modern történelmünkben, amikor egész iparágak állnak le, és teljes régiók, országok lakói maradnak otthon.

Minden recessziónál megfigyelhető, hogy az emberek kevesebbet költenek tartós fogyasztási cikkekre, autóra, hűtőre, mosógépre. Ezeken kívül azonban a koronavírus szinte teljesen lenullázta az utazásra, szórakozásra és egyéb szolgáltatásokra szánt összegeket is. A McKinsey becslése szerint a lakosság a szabadon elkölthető jövedelme 40-50%-át nem használja fel, az így bezuhanó kereslet pedig csak hazánkban munkahelyek tíz- és százezreit veszélyezteti.

Az nyilvánvaló, hogy minél hosszabb ideig maradnak érvényben ezek az intézkedések, annál súlyosabbak lesznek a gazdasági hatások.

A gazdasági visszaesés nagyságát és a kilábalás gyorsaságát két tényező fogja meghatározni:

1. a vírus terjedése (új fertőzések száma, halálozási arány alakulása, közegészségügyi lépések eredményessége) és a
2. a gazdasági hatások (munkanélküliség megugrása, csődbe menő vállalkozások száma, gazdaságpolitikai lépések sikeressége) – ahogy az alábbi ábrán is látható.

A lehetséges kimenetelek közül az optimisták a V-alakú forgatókönyvek. Ezek szerint az átmeneti visszaesés után a világgazdaság gyorsan visszatér a járvány előtti szintre. Kína már a nyár elejére visszazökkenhet a rendes kerékvágásba és a második negyedéves visszaesést kompenzálja a második félév eredménye, így elkerülve az éves GDP-csökkenést – már most is láthatunk biztató jeleket erre nagyobb kínai városokban és vállalatoknál. Ebben a forgatókönyvben Európa és az Egyesült Államok képes kordában tartani a vírus terjedését, ami 2-3 hónap leállás után lehetővé teszi a korlátozó intézkedések lazítását.

Ebben a szcenárióban nyárig brutális, 25-30%-os GDP-visszaesés várható, az év második felében azonban a világgazdaság összekapja magát, magával húzva a magyar gazdaságot is, így az év egészében és összességében mérsékelt GDP-csökkenésre számíthatunk. 

Ha az események alakulása U-alakot követ, abban az esetben az Európai Unió, Kína és az Egyesült Államok a vártnál lassabban küzd meg a vírussal. Ez azt jelentené, hogy a különböző kijárási korlátozások és karanténintézkedések legalább a nyár végéig fennmaradnak. Ebből adódóan 2020 második negyedévében 35-40%-os GDP visszaesést lennénk kénytelenek elkönyvelni (összehasonlításképpen: a 2008-2009-es válság legrosszabb negyedévének magyar GDP-adata mínusz 8% volt), a lassabb helyrerázódás pedig a munkanélküliség és a csődök meredek emelkedését vonná maga után.

Ebben az esetben a gazdaság szerkezete tartósan károsodik, teljesítménye pedig nem, illetve csak borzasztóan lassan áll vissza a vírus előtti szintre. Mindez azzal járna, hogy a vírus legalább egy évig kitartana és terjedne, a gazdaságpolitikai beavatkozások hatástalannak bizonyulnának, miközben széleskörűvé és tartóssá válna a munkanélküliség, valamint a vállalati csődök.

Tovább, de hogyan?

Mindannyiunkat foglalkoztat a kérdés: mikor térhetünk vissza a korábbi életünkhöz és napi rutinunkhoz? Mikor látogathatjuk meg rokonainkat, barátainkat, vagy tarthatjuk meg elhalasztott esküvőnket? Az eddigi tapasztalataink alapján két dolog egyre tisztábban rajzolódik ki:

• a kilábalás nem lesz sem azonnali, sem lineáris,
• az „új világ” pedig számos tekintetben fog eltérni attól, amelyhez hozzászoktunk.

A kilábalás fokozatos lesz. Nem fogunk boldogan arra felébredni egy nap, hogy a koronavírusnak vége, rossz érzés nélkül szállhatunk fel a tömött reggeli buszra vagy nyugodt szívvel készülhetünk az esti koncertre. A kínai és dél-koreai tapasztalatok azt mutatják, hogy a korlátozó intézkedések jelentős része valamilyen formában fennmarad. Közben pedig az válik kritikussá, mennyire képesek ezeket kellően differenciáltan és dinamikusan alkalmazni a kormányzati és gazdasági döntéshozók. 

Ázsiában már azzal kísérleteznek, hogyan lehet feloldani, esetleg újra, csökkentett üzemmódban bevezetni a restrikciókat, akár 1-1 szűk területre koncentrálva, illetve csak néhány nap erejéig – természetesen árgus szemekkel figyelve az új megbetegedéseket.

Ehhez azonban szükséges az igazolt/lehetséges fertőzöttek szinte valós idejű, az alapvető szabadságjogokat tiszteletben tartó nyomon követése, tesztelése, továbbá az intézkedések hatásainak alapos megértése, a kimenetelek modellezése.

Szerencsére már látunk jó példákat magyar cégeknél is: több helyen kezdték tesztelni az alkalmazottakat, előkészítve a visszatérésüket, máshol úgy szervezték át a műszakokat, hogy egy esetleges fertőzésnél csupán a munkaerő kis részét kelljen izolálni. A szupermarketek egyre szigorúbb fertőtlenítési protokollokat vezetnek be, a multinacionális vállalatok pedig sok helyen „irányítóközpontokat” állítottak fel. Ezek összehangolják a COVID-19-cel kapcsolatos intézkedéseket a tesztek megszervezésétől, a napi pénzügyi helyzet monitorozásán át az ellátási láncok újjáépítéséig. 

A McKinsey Global Institute márciusi kérdőívében a vállalatvezetők 86%-a szerint a koronavírus jelenti a legnagyobb veszélyt a világgazdaságra. A járványhelyzet enyhülésével ez a szám várhatóan csökkenni fog, négy jelentős változás azonban tartósan velünk marad.

• Egyrészt, egyre gyakoribbá és megszokottabbá válik a jelenleg még sokaknak kényszerű távmunka.
• Másrészt, az elmúlt évtizedek hatékonyságfókusza mellett a megbízhatóság kerül előtérbe: az utolsó forintra optimalizálás helyett egyre fontosabbá válik, hogy az ellátási láncok ellenállóbb legyenek a hasonló sokkokkal szemben.
• Harmadrészt, a digitalizáció gyorsulása prognosztizálható. Számos vállalat számára jelent majd elodázhatatlan teendőt, hogy az ügyfeleivel való interakciókat digitális csatornákra terelje és automatizálja belső folyamatait.
• Végül ismét előtérbe kerül a távolság: vállalatvezetők ezrei fogják átgondolni, hogyan tudják rövidíteni és kiszámíthatóbbá tenni az ellátási láncaikat.

Mi pedig vegyük észre az új világ pozitív aspektusait is. Remélhetőleg jövő ilyenkor már könnyebben mondjuk azt a főnökünknek, hogy „bocsánat, beteg a gyerek, ezért inkább videókonferenciáról veszek részt a mai megbeszélésen”.

Az se volna rossz, ha a szupermarketek fenntartanák az alaposabb fertőtlenítési eljárásrendeket, és ezzel aktívan járulnának hozzá a szezonális influenza elleni védekezéshez. A webshopjukat a karantén alatt kényszerből felfuttató kisvállalkozások pedig abban bízhatnak, hogy ezzel új ügyfeleket és esetleg munkatársakat tudnak szerezni.

Sir Isaac Newtont 1665-ben egy pestisjárvány kényszerítette vidéki otthonába, ő pedig a négy fal és az almafák között dolgozva forradalmasította a fizikát és a matematikát; 355 évvel később reménykedjünk abban, hogy a jelenlegi helyzetből mi is megújulva és megerősödve jövünk ki.