Az alacsony gázkereslet ellenére kitartóan érkezik az LNG import Európába, a tőzsdei jegyzésárak pedig az őszi mélypontnál is alacsonyabban vannak. Ebben a bezuhanó olajáraknak is szerepük van, hiszen a gázárak egy jelentős része az olaj árához van kötve. Az olajkitermelés visszafogása azonban az olajjal együtt felszínre törő, ún. kísérő gázkitermelés egy részét is magával viszi, így a gázpiaci túlkínálat enyhülni fog, miközben a gazdaság fokozatosan helyreáll.

Cikksorozatunkban áttekintjük, hogy az olaj, földgáz és petrolkémiai piacokra hogyan robbant be a járvány. Az olajpiaccal foglalkozó cikkből kiderül, hogy történelmi léptékű szabadesésbe kezdett az olajár, az olajkereslet pedig ilyen rövid idő alatt ekkorát még nem zuhant korábban. A helyzetet csak tovább nehezítette, hogy az olajkartell csak késve reagált a kereslet csökkenésére, de a kitermelés technológiai korlátai sem tesznek lehetővé rugalmas alkalmazkodást.

Mindeközben a gázpiacon sem túl rózsás a helyzet. Itt már több, mint egy éve túlkínálat van, amit a holland tőzsdei jegyzésár (TTF: Title Transfer Facility) mélyrepülése jól érzékeltet. Erről írtunk a Guruló Hordó blogon februárban, de akkor még a járvány nem robbant be Európába.

Az európai gázkereslet a járvány miatti leállásokkal együtt csökken, amihez a viszonylag meleg időjárás is hozzájárul. Áprilisban eddig a fűtési foknapok száma a nagyobb európai piacokon jóval alacsonyabb volt, mint a korábbi öt év átlaga. (Franciaországban 61%-kal, Spanyolországban 29%-kal, az Egyesült Királyságban 28%-kal, Németországban 25%-kal kevesebb. Igaz, Kelet-Európában nőtt, de ez az európai összkereslet kis részét jelenti.)

Ahogy az alábbi ábra mutatja, az európai napi gázkereslet az ilyenkor szokásos, ötévi átlagot mintegy 20%-kal alulmúlta az eddigi mélyponton. (Ami az alábbi ábrán nem látszik, hogy április harmadik hetében a gázkereslet valamelyest felfelé korrigált, ami biztató, de még korai kijelenteni, hogy elértük a gazdasági mélypontot.)

Az olasz ipari- és áramszektor napi gázkereslete például április 20-ától enyhén emelkedni kezdett. Igaz, hogy a kijárási korlátozások még ott is érvényben vannak, de egyes ipari üzemek, pl. az acéliparban, újraindultak. Az összkép azonban egyelőre még az alacsony keresletet mutatja.

Azt, hogy a holland gázárak áprilisra még az őszi alacsony szintekhez képest is tovább tudtak csökkenni, nem csak a gázpiaci fundamentumok magyarázzák, hanem az olajárak történelmi mélypontra való zuhanása is, hiszen a gázszerződésekben még mindig jelentős az olajár-indexálás szerepe.

Az ultra-alacsony gázárak azonban nem tudják kellően feltámasztani a keresletet: ha az üzemek állnak vagy csökkentett kapacitással működnek, gázra még ingyen sincs akkora szükségük. Ilyenkor legfeljebb tárolni érdemes az olcsó gázt, de az európai gáztárolók így is az ilyenkor szokásosnál jobban fel vannak töltve (még tavaly nyáron szinte teljesen feltöltötték őket, és az enyhe tél miatt a szokásosnál kevesebbet kellett kivenni).

Bár volna hely több gázt tárolni bennük, hiszen most nagyjából félig vannak töltve, a tárolásnak is van költsége, így csak akkor éri meg növelni a tárolt mennyiséget, ha várhatóan hamarosan profittal lehet majd később a tárolóból kivenni.

Miközben tehát a kereslet gyenge, az LNG importja töretlennek látszik. Az LNG nemzetközi kereskedelmével kapcsolatban már az őszi, 10 euró/MWh alatti európai jegyzésáraknál is felmerült, hogy azok nem fedezik a LNG szállítási és cseppfolyósítási költségeit, annyira összeszűkült az amerikai Henry Hub és a hollandiai TTF közötti árkülönbözet. Ez a mostani, 5-6 euró/MWh-s árak mellett hatványozottan igaz, ahogy az a fenti ábrán is látszik.

Az amerikai exportőrök arra panaszkodnak, hogy míg régen dollárban mérték a profitot, most már centekben mérik, és örülnek, ha egyáltalán van profit. A transzatlanti LNG-kereskedelmet az sem segítette, hogy a korábban soha nem látott, negatív amerikai olajár (WTI) felfelé mozgatta a Henry Hub gázárat, mivel a kereskedők az olajkitermelés várható visszafogása miatt a gázkínálat jövőbeli csökkenését is elkezdték beárazni.

Az EU-ba és az Egyesült Királyságba érkező LNG szállítmányok ennek ellenére továbbra is bőven érkeznek, vélhetően inkább Qatarból, mint az USA-ból. Ami érkezik, az bizonyára hosszú távú szerződésekben rögzített mennyiségeket takar, ahol nehéz lemondani a szállítmányokat, illetve azok árazása a Henry Hub vagy más referenciaár fölötti rögzített felárral számítódik, így az exportőrnek tud nyereséget termelni. Lengyelországba is nemrég érkezett egy újabb amerikai szállítmány egy hosszú távú szerződés keretében, ami ott már a második beérkező hajó áprilisban. Az ár azonban magasabb lehet, mint az aktuális hollandiai jegyzésár.

A fenti ábrán az EU és az Egyesült Királyság havi LNG importja látható, ahol az áprilisi adat becsült érték (a hónap első 25 napjának tényadatai alapján az éves változás -1%-os volt). A március-áprilisi importált LNG mennyisége kifejezetten magas ahhoz képest, ami épp a gazdaságban történik. Az EU-s éves gázfogyasztás csaknem fele háztartási, mintegy harmada ipari, ötödét pedig a szolgáltató szektor használja (a középületek is ide tartoznak).

Az LNG szállítmányok világszerte is 5%-kal nőttek márciusban az előző év márciusához képest, és februárhoz képest is nőttek 4%-kal. A kínai LNG import az első negyedévben összességében 5%-kal csökkent ugyan, de a márciusi adat ott is 9%-kal magasabb, mint a februári, jelezve, hogy ott már elindult a kilábalás.

Indiában a márciusi LNG import 20%-kal volt több, mint egy évvel korábban, de a járvány miatti korlátozások meghosszabbításával ott is visszaesés várható. A márciusi LNG import csak a Japán-Korea-Taiwan régióban csökkent februárhoz képest. Ami átrendeződés látszik az LNG világkereskedelmében, az az, hogy nőtt a kisebb távolságokra történő szállítás aránya, ami összhangban van azzal, hogy a kisebb regionális árkülönbségeken csak alacsonyabb szállítási költségekkel, kisebb távolságokon érdemes kereskedni. A lenti ábrán látható, hogy márciusban az egymástól messzebb lévő Atlanti-Csendes-óceán viszonylat zsugorodott leginkább.

Az LNG kereskedelem viszonylagos stabilitása csak látszólag mutat stabil keresletet. Sok vevőt kötnek a hosszú távú szerződéseikben vállalt mennyiségek és árak, amiktől minden eszközzel próbálnak szabadulni. Már korábban voltak hírek arról, hogy a járványügyi helyzetre való tekintettel egyes vevők vis maiort hirdetnek, de nem biztos, hogy ezzel az eladók is egyetértenek.

Kínában például míg márciusban az LNG import nőtt 4%-kal (év/év), addig a vezetékes gázimport csökkent 5%-kal (év/év). Attól függően, hogy az importőrnek mely szerződései mit engednek meg, igyekszik ott vágni, ahol a legkevésbé fáj. Kína esetében vélhetően olcsóbb volt visszafogni a vezetékes importot. Ezzel együtt próbálják törölni a már korábban leszerződött LNG-szállítmányokat is.

De nem csak a kínai vevők próbálnak szabadulni a nemkívánatos LNG-szállítmányoktól. A Korea Gas Corp. a hírek szerint tárgyal a qatari és maláj beszállítóival, hogy az októberig esedékes szállítmányokat az év végére és jövőre halasszák. A Qatargastól összesen 18 hajónyit szeretnének elhalasztani. Mások pedig igyekeznek maximálisan kihasználni a szerződéseik adta rugalmasságot, hogy minél kevesebb mennyiséget kelljen átvenni.

Az amerikai LNG-exportőrök, úgy tűnik, rugalmasabb szerződéseket kötöttek, mert többüknél, mint pl. a Sabine Pass, Freeport és Corpus Christi terminálok vevői, többek között a Royal Dutch Shell, Total, BP, Enel és a Uniper állítólag törölték júniusi megrendeléseiket, összesen 20 hajónyit.

A vevők a szerződéseik adta kereteken belül igyekeznek csökkenteni a szállítást. Ez alól a vezetékes gázimport se kivétel. Az orosz vezetékes gáz európai importja is drasztikusan csökkent az első negyedévben.

A német, lengyel és ukrán útvonalakon a csökkenés összesen 11 mrd m3-es, 25%-os az előző évhez képest, amely csökkenés döntő része az ukrán tranzitra esik. Ezt a nagy kiesést részben kompenzálja a török útvonal felfutása, de nagyobb részt az európai alacsony kereslet és az ősszel a gáztárolókba betárolt mennyiségek kitárolása magyarázza. (Ősszel még elképzelhető volt, hogy januártól teljesen leáll az ukrán tranzit, így az orosz szállító bebiztosította az európai ügyfelek ellátást az EU-n belülről.)

És hogy mit hoz a jövő? A koronavírus világjárvány kellős közepéről nézve csak a bizonytalanság biztos, de

A rövid- és középtávú határidős jegyzésárak felfelé tartanak, különösen Európában és Ázsiában, de még az USA-ban is. Az alábbi ábrán az látszik, hogy a járványhelyzet jócskán lerántotta ugyan a határidős görbéket, de az emelkedő jellegük megmaradt. A szürke sáv azt az európai gázár-tartományt mutatja, ahol már megéri az USA-ból idehozni az LNG-t. Most éppen nem éri meg, de év végére talán már igen.

Ugyancsak gázártámaszt nyújt a gázkitermelés várható csökkenése. Az amerikai palaolajkitermelés kísérőgáza, ami az olajjal együtt tör a felszínre, eddig is jelentősen növelte a gázkínálatot. A palaolaj kitermelés piac által kikényszerített visszafogása pedig ezt a kísérőgáz kínálatot vissza fogja vetni, ahogy tette ezt a 2015-2016-os alacsony olajár időszakában is.

Hosszú távon arra lehet számítani, hogy a tartós gáztúlkínálati állapotot segíthet korábban helyrebillenteni a járványhelyzet azzal, hogy egyes LNG-export beruházások halasztása, esetleg törlése mellett döntenek.

Igaz ugyan, hogy a gazdasági recesszió és a viszonylag meleg időjárás csökkentette a gázkeresletet, ami a jelenlegi árakat újabb mélypontra küldte, és az év végéig várhatóan lent is maradnak. Viszont a remélhetőleg már jövőre, de a következő években mindenképpen újra magára találó világgazdaság ismét húzni fogja a gázkeresletet. Az LNG jövőben várható kínálati bővülését visszafogja, hogy a válság következtében egyes beruházók megszorításokra kényszerülnek.

A Shell például kivonul egy tervezett amerikai LNG projektből, partnere, az Energy Transfer pedig jövőre halasztotta a beruházási döntést. Ausztráliában is egy LNG-beruházás jövőre halasztásáról döntött a Woodside. Világszerte mintegy 20 LNG projekt sorsa kérdéses a jelenlegi helyzetben, de egy részük várhatóan csak halasztódni fog, nem törlődni. Ez azt jelenti, hogy az LNG export terminálok egy újabb hullámának megjelenése néhány évvel kitolódik, talán úgy 2025-2027 környékére.

Az időjárás is bizonyára tartogat még hideg teleket. Igaz ugyan, hogy a globális átlaghőmérséklet néhány tized fokkal emelkedik, regionálisan azonban a klímaváltozással együtt járnak a hőmérsékleti extremitások is, így nem érdemes berendezkedni a tartósan enyhe telekre.

Qatarban például a tervezett LNG export terminál megépítésének csak 3-6 hónapos csúszásáról beszélnek, de a korábban tervezett kapacitásokat továbbra is meg akarják építeni. Ehhez le is kötöttek 2027-ig jelentős kínai hajógyári kapacitásokat 3 milliárd dolláros értékben. Hosszú távon 60-80 LNG hajóval számolnak.

Összességében tehát a jelenlegi gázárak ugyan épp a történelmi mélyponton vannak, de a kereskedői és beruházói döntések abba az irányba mutatnak, hogy a válság elmúltával visszatér a gázpiac a normálisabb működéshez, amihez érdemes már most hosszú távú beruházásokat tenni a majdan várható nagyobb kereslet kielégítésére.