Villámcsapásként érte tavaly a pandémia második hulláma során a kiskereskedelmi egységeket, amikor a kormányrendelet miatt be kellett zárni éjszakára az üzleteket. Így járt a budai Margit körút legrégebbi, legnépszerűbb nonstop üzlete is, amelynek üzletvezetőjével a vásárlási és fizetési szokások átalakulásáról és a bankkártyás fizetés térhódításáról is beszélgettünk.

„Elsőre nem különösebben pánikoltunk, alkalmazkodtunk a helyzethez. Én – mint tulajdonos – otthon maradtam, a fiam – mint másik tulajdonos – szintén otthon maradt, hogy a két alkalmazottat meg tudjuk tartani” – meséli lapunknak Gyöngyi, az üzletvezető. Hozzátette: semmiképp nem akarták elküldeni az alkalmazottakat, mert évtizedek óta náluk dolgoztak, ráadásul nem tudták, hogy meddig tart majd a boltzár, mikor lesz újra szükség rájuk. 

Az éjszakai zárlat miatt meg kellett változtatni a szállításokat is. Mivel minden szállítócég tudta, hogy hogy 0–24 nyitva vannak, olykor az éjszaka közepén hozták az árut, télen ez a rendszer is felborult a rendelet miatt. Az üzletvezető szerint a boltosok és a szállítók ekkor kapacitáltak a legtöbbet régóta tartó bizalmi kapcsolataikból, a pékek például saját kulcsot kaptak az üzlethez, és éjjel vagy hajnalban lerakták az árut az boltba, amelyet aztán be is zártak. Mire reggel mentek nyitni a boltot, a friss pékáru már ott várta őket, s ki tudták helyezni a polcokra.

Eltűntek az emberek az utcáról

A tavasz végi „nyitás” után a nonstopok is újra kinyithattak éjjelre, azonban hamarjában újból be is kellett zárni. Nem az újabb rendelet miatt, hanem mert egyszerűen nem voltak éjjel emberek az utcán. Nem volt miért nyitva tartani. „A nyitás után talán egy hétig próbálkoztunk az éjszakai nyitvatartással, de egyetlen ember nem jött be este 8 után. Kimentem az ajtón, és azt láttam, hogy kísértetvárosként, üresen kongtak az utcák. Az emberek hozzászoktak, hogy 7-re haza kell érni, megváltoztak a szokásaik” – meséli Gyöngyi. Így történt, hogy az 1991 óta éjszakánként is csúcson pörgő nonstopot kénytelenek voltak bezárni éjjelre, s ma már csak este 9-ig van lehetőség vásárolni.

Harminc év után óriási érvágás ez egy jól futó vállalkozásnak, hiszen nem elég, hogy a pandémia alatt eleve csökkent a boltzár miatti bevétel, még ezután sem tudják behozni a kiesést, mivel hiányzik 12 óra este a nyitvatartásból. Ez körülbelül 50 százalékos bevételcsökkentést eredményez. Ebből pedig nehéz volt kitermelni a fűtést, az áramot és az alkalmazottak fizetését. Szerencsére odáig azért még nem jutottak, hogy az önfenntartáshoz hitelt kelljen felvenni.

Az üzletvezető úgy nyilatkozott, sokan azt gondolnák, hogy éjjelente csak egy-egy termékért ugranak be a nonstopba az emberek, ám rengeteg olyan van, aki este 11 körül végzi a nagybevásárlást, mert 10-ig dolgozott. Sőt, számos alkalommal előfordult, hogy a hétvégi éjszakai forgalom nagyságrendekkel verte a nappalit, az alkohol, az üdítő és a rágcsálnivalók értékesítése ugyanis egekbe szökött a hétvégi estéken. Most ez is megváltozott, az üzletvezető tapasztalatai szerint

További problémát jelent, hogy sokkal kevesebb a külföldi turista, mint eddig bármikor. Az adventi időszakban és a késő tavasztól nyár végéig tartó időszakban is óriásit esett a külföldiek száma, ezt a kiskereskedelemben is érezni. Ráadásul Budán, a Duna mentén rengeteg Aibnb-lakás van, az ezek körüli hercehurca is érezhetően csökkentette a környékre látogatók számát.

A nagykereskedelem megette a kiskereskedelmet

Az üzletvezető elmondta lapunknak, hogy a pandémia alatt gyakorlatilag beszakadt a pékáru értékesítése. Alig kellett a pékektől árut berendelni, mert szinte egyáltalán nem volt rá igény. Nem csak városi legenda volt, az emberek valóban elkezdtek otthon kenyeret és péksüteményeket készíteni, egyfajta hobbivá vált ez a foglalatosság. Ráadásul azért sem jöttek pékáruért, mert a nagykereskedelmi láncoktól rendeltek szinte mindent.

Az egész világ átállt az elektronikus ügyintézésre, s ez a bevásárlásra is igaz volt. Az emberek otthon ültek home office-ban, a gyerekek is »iskolai home office-ban« voltak, senki nem ment le vásárolni, hanem interneten rendeltek meg mindent, ami szükséges volt a háztartásba. És akkor még nem is említettem a félelemfaktort, ami miatt megszűnt a boltba járás

– tette hozzá az üzletvezető. 

S hogy miből fogyott még kevesebb a pandémia alatt? Vegyi áruból. A mosópor, az öblítő, a takarítószerek iránt alig volt kereslet a kisboltban. Lisztet sem tudtak eladni, az otthoni kenyérsütési hullám miatt az emberek ezt is a nagykerektől rendelték be, online. Viszont az élesztőt kartonjával vitték, mert a nagy láncok polcairól hamar elfogyott, a kis üzletekben meg volt. Az üzletvezető kiemelte, hogy náluk is tombolt a WC-papír-őrület, nem győzték berendelni.

Elmozdulni a nulláról

„A bevétel-kiadás mérleg még mindig nem állt helyre, még mindig futunk a saját farkunk után” – mondja a tulajdonos. Nemrégiben mondott fel az egyik alkalmazott, akit megtartottak a pandémia alatt, de meg sem fordult a fejükben, hogy felvegyenek a helyére valakit, mert nem engedhetik meg magunknak. Így most tulajdonosként ő áll be a kassza mögé. Jelenleg egy alkalmazott fizetését termeli ki az üzlet, az ezen felüli bevételt beforgatják a boltba. „Ez tehát most egy nullszaldós vállalkozás, kicsit összehúzzuk magunkat, és várjuk, hogy az emberek visszatérjenek este is, mert azért természetesen nem akarunk örökké zárva lenni éjszaka” – mondja reménykedve.

Nem csak az infláció jelent áremelkedést

A beszélgetésünk során kiderült, hogy az étolaj brutális mértékben drágult az elmúlt évben, közelíti az ezer forintot literje. Az emberek viszont áttértek az olívaolajra, a boltosoknak az a tapasztalata, hogy a hagyományos étolajokat már csak rántotthús-sütésre használják a vásárlók. Az olajvásárlási szokások átalakulása mögött legfőképpen az egészséges étkezés divatja áll. De nemcsak az olaj, hanem az alapvető élelmiszerek ára is elkezdett felfele kúszni.

Azonban nem pusztán az infláció miatt kell új árcímkét ütni a termékre. „Vegyünk például egy pohár tejfölt” – mondja a tulajdonos – „ez régen 200 gramm volt, most 125 gramm. Egyre jobban mennek össze a termékek, és a vevők nem veszik észre a drágulást, mert te is ugyanannyiért adod, csak a mennyiségek csökkennek.” Az üzletvezető sorra emeli le a különböző termékeket a polcról, és mutatja: a 10 dekás mogyoró 6 deka lett, a jégrémek is feleakkorák, a joghurtok is, a kakaós keksz 50 dekáról 31 dekára csökkent. Megdöbbenve tapasztaltuk, hogy bármihez nyúlt a polcon, annak jóval kisebb a mennyisége, mint pár évvel ezelőtt.

Ez burkolt áremelés, szerencsétlen vevő meg azt hiszi, bélpoklos lett, mert nem lakik jól azzal a joghurttal, amivel régen igen. Magyarul: ha nincs infláció, akkor is mínuszban van a vevő

– állapítja meg Gyöngyi.

Nincs készpénz a fiatalok kezében

A szóban forgó üzlet elég későn, alig fél évvel a jegybanki döntés előtt vezette be a kártyás fizetés lehetőségét, mégis magabiztosan állítják, hogy lassan teljesen átveszi a kártyás fizetés az uralmat a készpénzzel szemben. A beszámoló szerint kezdenek leszokni az emberek a készpénzről, ám ez korosztályfüggő. A boltvezető azt tapasztalja, hogy a „hatvanpluszos” korosztály még csak most kezd rászokni a bankkártyára, de ha kártyás fizetésről van szó, őket inkább a nem jellemző kategóriába sorolja. Az 50-es korosztály tagjai már zömében többet fizetnek kártyával, a fiatalok azonban teljes mértékben kártyapártiak. Ott az okosóra, a telefon, a bankkártya, egyáltalán nincs készpénz a kezükben. Ahogy minden szokásuk, a fizetési szokásaik is totálisan digitalizálódtak.