Miközben a hivatalos statisztikák szerint csúcson van a lakosság megtakarítása, továbbra is a mindenkori legalacsonyabb értéknek számító negyven százalékon áll azok aránya, akik rendelkeznek valamilyen pénzpiaci megtakarítással – derült ki az immár évtizedes múltra visszatekintő OTP Öngondoskodási Index-felmérésből.

Beszédes a vagyonkoncentráció mértéke, hogy miközben a lakossági vagyon fele a kimutatások szerint állampapírokban van, csak a lakosság hetede rendelkezik értékpapírszámlával.

Kovács Antal, az OTP vezérigazgató-helyettese szerint az elmúlt években nem igazán változott a megtakarításokkal rendelkezők aránya, ám az kedvező, hogy a tavalyi felméréshez képest 35 százalékról 27 százalékra csökkent azok aránya, akiknek romlott az anyagi helyzetük a koronavírus-járvány hatására. Emellett kettőről tizenegy százalékra ugrott azok aránya, akiknek az anyagi helyzete javult is a válság elejéhez képest.

Az infláció felzabálja a pandémiás megtakarításokat

A pandémiára egyébként a megkérdezettek 83 százaléka a kiadások visszafogásával válaszolt, 57 százalékuk az otthoni, húsz százalékuk a pénzügyi instrumentumokban tartott megtakarítások felhasználásával élte túl a problémás hónapokat. Az érintettek 25 százaléka a költések visszafogásából takarított meg új összegeket. Ugyanakkor ennek jó része nem volt tudatos, hiszen sokan azért spóroltak, mert nem volt hol elkölteni a pénzt.

Más országokhoz képest kedvezőnek hat, hogy az elmúlt hónapok eseményei miatt megtakarítók 54 százaléka nem tervezi a félretett összeg elköltését, 25 százalékuk olyan dologra költ, amelyre szüksége van, de korábban nem tudta volna beszerezni, és mindössze 14 százalékuk véli azt, hogy a pénzből pótolja az elmúlt hónapok elmaradt élményeit. Ugyanakkor a kényszerűen képződött megtakarítások jelentékeny részét a válaszok szerint elviszi majd az emelkedő infláció.

Az emberek majd harmadát az élvezetek habzsolására tanította a járvány

A válság két részre osztotta a társadalmat. A járvány negatív hatásai sokakban felerősítették a felkészülés fontosságát. A válaszadók 37 százaléka mondta azt, hogy jobban figyel a kiadásaira. Meglepő viszont, hogy markánsan erősödött és 29 százalékra nőtt azok aránya is, akikben a carpe diem – élj a mának érzést erősítette fel a járvány. Utóbbiak aligha lesznek érdemi megtakarítók, ellenben a fogyasztói társadalom profitálhat a mentalitásukból.

Bár egyelőre minimálisan nő a lekötött betétek állománya, az érintettek 39 százaléka ezt az instrumentumot is megjelölte mint vonzó célpontot. Az érintettek 73 százaléka szerint azért nem érdemes pénzpiaci megtakarítást keresni a megspórolt összegre, mert túl kicsi ahhoz, hogy érdemes legyen befektetni. Kovács Antal szerint vizsgálataik azt mutatják, hogy nem a kamat nagysága (pontosabban alacsony volta) tartja távol az embereket a lekötött betétektől, hanem az, hogy azt akarják, hogy mindig hozzáférhető legyen a pénzük. Ha nem így lenne, sokkal magasabb lenne az állampapírok és az átlagosnál jóval magasabb hozamot biztosító befektetési alapok állománya.

A tudatos pénzügyi tervezést (és a kényszert) mutatja az, hogy a válaszadók 37 százaléka az egészségügyi ellátásban komoly segítséget jelentő egészségpénztári megtakarítást jelölte meg a legmegfelelőbb helyként a frissen képződő megtakarítások felhasználására.

Kevés lesz a nyugdíj, de nem teszünk félre – majd az állam megoldja

Semmiképpen sem kerültünk közelebb az elmúlt tíz évben kialakult nyugdíjparadoxon feloldásához – kommentálta a felmérés évek óta legmegdöbbentőbb adatát Kovács Antal. Miközben az emberek 63 százaléka szerint az állami nyugdíj bizonyosan nem lesz elég arra, hogy a nyugodt időskor megélhetését biztosítsa, a válaszadók 35 százaléka továbbra is csak az államtól kapott havi juttatásból tervezi az öregkort. Az érintettek 26 százalékának fogalma sincs, miből fog megélni a szép években, 22 százalékuk reméli, hogy tud majd valahol dolgozni. Mindössze 12 százalékuk számol valamilyen befektetésből származó kiegészítéssel, és tizedük valamilyen egyéb – például ingatlankiadásból származó – jövedelemmel egészítené ki az állami nyugdíjat.

A legnagyobb gondot a felelősséghárítás jelenti: a válaszadók több mint háromnegyede, 76 százaléka úgy véli, felmentheti magát, mert a biztos öregkor biztosítása az állam feladata. A paternalista elképzelések miatt az egyén felelősségét hangsúlyozók aránya rekordalacsony szintre, 19 százalékra csökkent. A válaszadók két százaléka a gyermekeitől várja el, hogy neveltetésükért cserébe gondoskodjanak róluk időskorukban.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!