A legutóbbi kriptovaluta-összeomlás sem fogja elriasztani azokat a könnyű pénzszerzésben bízó „befektetőket”, akik azért ülnek fel a hivatalos pénzforgalmi körön működő, immár megszámlálhatatlan virtuális pénzkibocsátási híreknek, mert gyorsan szeretnének meggazdagodni, anélkül hogy a legkisebb mértékben értenék az új technológiát és felmérnék a kockázatait. 

Ameddig pedig ilyen „befektetőből” egyre több van, addig a bitcoinbuborék elmúlt hetekben történő kipukkanása a kriptocsalók egyre szélesedő körét sem fogja megállítani, hiszen azt látják, hogy a potenciális áldozatok esetében nincs olyan vörös figyelmeztető jel, amelyet a gyors pénz reményében ne hagynának figyelmen kívül az emberek – figyelmeztet a Washington Post cikke. 

A kriptovalutákkal kapcsolatos bűnözés ma már olyan méreteket öltött, hogy az amerikai szövetségi nyomozó iroda, az FBI létrehozott egy speciálisan kriptovaluta-bűncselekményekre szakosodott csapatot, a virtuáliseszköz-kihasználó egységet. Az Egyesült Államok Értékpapír- és Tőzsdefelügyelete (SEC) pedig azt jelentette be, hogy közel megduplázza a kriptopiacok befektetőinek védelméért dolgozó alkalmazottainak számát. 

A régi módszerek reneszánsza

Az új pénzügyi megoldások iránti kiemelt érdeklődés a régimódi csalások számára is új lehetőségeket teremt – mondta Damian Williams, New York déli kerületének ügyésze annak kapcsán, hogy az ügyészség vádat emelt egy New York-i férfi ellen, aki klasszikus piramisjátékos csalási rendszert épített fel, amelyben összesen 59 millió dollárt gyűjtött be befektetőktől. A csaló arról győzte meg a pénzüket többszörös hozamért fialtatni akarókat, hogy kriptovaluta-kereskedő rendszere révén optimalizálni tudja a kriptopiaci folyamatokat. Platformja, az EminiFX kriptovaluta- és devizakereskedési rendszer ugyanakkor az Amerikai Határidős Árutőzsde Felügyelet (CFTC) adatai szerint mindössze kilencmillió dollárt fektetett be, jellemzően egyedi kriptorészvényekbe, ráadásul azon is 6,2 millió dollárt bukott. A pénz döntő része a csaló saját fényűző életmódját finanszírozta, köztük egy 155 000 dolláros (57 millió forintos) BMW megvásárlását. 

A Washington Post a fentiek miatt összeszedte a pilótajátékok – ahogy Amerikában hívják – az első, a megoldást alkalmazó csaló nevéről megemlékező Ponzi-csalások hat ismérvét. 

1. Hihető ígéret

Ponzi 1920-ban ugyan kilencven nap alatt százszázalékos hozamot ígért a befektetőknek, ám azóta kifinomultabbak lettek a séma alkalmazói. Minden idők legnagyobb piramisjátékában Bernie Madoff csak 12 százalék körüli éves hozamot ígért, ám a befektetőknek fel kellett volna tűnnie, hogy a tőzsdei folyamatok miatt konkrét, az átlagosnál magasabb fix hozamot tőkepiaci befektetés aligha hozhat. Az EminiFX viszont tényleg visszatért az alapokhoz: heti minimum öt-, de maximum 9,98 százalékos hozam ígéretével csábította a pénz szagától megrészegült embereket. 

Ne higgyük, hogy itthon ne lennénk rászedhetők: januárban született ítélet a karcagi „Bróker Marcsi” ügyében, aki havi 1–1,75 százalékos hozamot ígért befektetőinek, összesen 12 milliárd forinttal károsította meg az érintetteket. Az érdekes, hogy a csalássorozat 15 éven át tartott – Madoffnál is hosszú évekig mehetett a visszafogottabb csalás –, kisebb (ám a körülményekhez képest jelentős) hozamot hosszabb ideig tudott kifizetni a befektetőknek az újonnan érkezett pénzekből a csaló. A hihetetlen hozamokat ígérő piramisjátékok hamarabb dőlnek be...

De a magyaroknak az sem okoz gondot, ha valaki extra nyereséggel kecsegteti őket. Miközben 2016-ban Magyarországon nulla százalék körül volt az infláció, az emberek 79 százaléka szerint simán hihető volt a Quaestor ajánlata, amely kockázatmentes, nyolc-kilenc százalékos hozamot ajánlott a befektetőknek. Ennél is meglepőbb volt az OTP Öngondoskodási Index akkori felmérése, amely szerint az emberek negyven százaléka gondolkodás nélkül odaadta volna a pénzét fialtatni annak, aki évi 19 százalékos hozamot ígért minden egyes befektetett forintra. 

Fontos ismérv lehet a csalók lebuktatásához a Washington Post szerint, ha a hozamokat nem éves szinten mutatják ki – a normál befektetésekhez idő kell, nem hozhatnak heti, havi szinten kockázatmentes csillagászati nyereséget. 

2. Vágyakra (irigységre) ható hivalkodás

A szélhámosok azt akarják, hogy irigyeld, amijük van. Ezért rendszerint drága ruhát viselnek, luxusautót vezetnek, partikat rendeznek. A valódi milliomosoknak nincs szükségük arra, hogy folyamatosan bizonyítsák, mekkora a vagyonuk, a csalóknak viszont igen. A fineszesebbek persze itt is meghúzzák magukat. 

3. Az üzleti modellt övező titkok

Az EminiFX vezetője még a nyomozóknak is azt mondta, üzleti titok a működési modellje, s a hírek szerint Bernie Madoff is nagyon titkolózó volt, amikor a befektetési stratégiájának részleteiről faggatták. Az amerikai lap arra emlékeztet, hogy a legális befektetések esetében a befektetési politikára vonatkozó információk elérhetők – sok esetben ezeket kötelező is nyilvánosságra hozni. 

4. A toborzással terjedő befektetés mindig legyen gyanús

Minden piramisjáték alapja, hogy folyamatosan új pénzre van szükség, amit új befektetők becsatornázásával lehet elérni. Ott, ahol az új ügyfél ajánlására megnő a hozamunk, vagy valóban extra beszervezési pénzt ígérnek, gyanakodni kell. (Itt most ne arra gondoljunk, hogy van olyan bank, amely tíz-húszezer forintot kínál a náluk számlát nyitóknak – ez ugyanis a normál ügyfélszerzési jutalék, amelyet a bank megspórol azzal, hogy mi megyünk be a fiókba.) 

A piramisjáték az érzelmekre is épít. Befektetési tanácsot pedig továbbra is leginkább a barátoktól, ismerősöktől fogadunk el. Különösen így van ez a fiatal, harminc év alatti korosztályban – épp ott, ahol a modern technológiák, így például a kriptobefektetések hype-ja is a legjobban hat. Pedig józannak kellene lennünk, amikor családtagunk, haverunk ajánl hihetetlen befektetési lehetőséget. 

5. A kifizetések nagyságrendjének hangsúlyozása

A csalásokban érintett emberek – és nem csak maguk a csalók – azzal kérkednek, hogy mennyi pénzt kerestek. Sok piramisjátékban külön sémákat dolgoztak ki, hogy a befektetéseiken extra hozamot kaszáló befektetőket bemutassák. Dívnak a szervezet honlapjára, utóbbi időben pedig a közösségi hálóra feltett képek, beszámolók a sikeres befektetőkről, akik életük célját valósíthatják meg. (Ám a többség újra befekteti a pénzét egészen addig, amíg el nem veszti az egészet.)

6. A kifizetések ütemezése egyre nehezebbé válik 

Mindenképp gyanús – bár az esetek döntő részében már a veszett fejsze nyele –, amikor arról jönnek az információk, hogy a korábban gyorsan fizető irodákban új, lassabb, bürokratikusabb kifizetési rendet vezetnek be. 

+1: Mások hibáztatása

A veszteséget nehéz elkönyvelni. Sokan ezért hiszik el a csalók legarcpirítóbb védekezését is. Az EminiFX esetében volt olyan károsult, aki szerint abban a pillanatban, amikor elkezdtek vagyont felhalmozni, az ellenfeleik leütötték őket.

Bróker Marcsinak is többen hittek, aki szerint Magyarországon direkt tették tönkre a brókercégeket, és ennek lett az áldozata cége, a Kun-Mediátor is. Apró szépséghiba, hogy a nevezett cég egy utazási iroda volt, amely emellett pénzváltó ügynökként működött. Betétet ugyanakkor nem gyűjthetett volna, hiszen ehhez pénzintézeti tevékenységi engedélyre lett volna szüksége.