Sokak szerint a lakosság pénzügyi tudatosságának fejlődését mutatja, hogy az inflációs környezetben kifarolnak a korábbi sikersztoriból, a Magyar Állampapír Plusz (MÁP+) befektetésekből. Egyetért ezzel?

A lakosság pénzügyi tudatosságának fejlődésében valóban van némi – jelenleg még igen szerény – előrelépés, ám azt gondolom, abban, hogy az elmúlt fél év alatt a MÁP+-állomány közel ötödével, 1300 milliárd forinttal apadt, döntő részben nem a háztartások, hanem a nagyobb privát befektetők játszanak szerepet. Vannak olyan becslések, amely szerint a MÁP+-állomány nagyobb része 1000-1200 magánszemély birtokában kötött ki az elmúlt években. A becslés véleményem szerint az érintettek számát tekintve nem túlzó, a MÁP+-állomány birtoklási arányát tekintve viszont biztosan. A kérdésre visszatérve, bár nem zárom ki, hogy a 10 százalék feletti inflációval szembesülve jó néhány háziasszony is visszaváltotta a 2019-ben még elképzelhetetlenül magasnak számító, öt évre átlagosan évi 4,95 százalékos „bónuszhozamot” kínáló papírt, a visszaváltások döntő része bizonyosan a vagyonosokhoz, a privátbanki ügyfelekhez köthető. Jó részüket nemcsak az infláció miatti hozamveszteség, hanem a választott befektetési konstrukció is az állampapírok visszaváltására ösztönözhette. Ne feledjük, 2019-ben nagyon sok tehetősebb ügyfél lombardügyleteket kötött bankjával az állampapírra. Aligha véletlen, hogy az MNB friss stabilitási jelentésében külön felhívta a figyelmet arra, hogy az idén nagymértékben leépült a lombardhitel-állomány.

Miért és hogyan épült fel ez a most leépülő lombardhitel-állomány?

A szuperállampapír akkor, amikor évek óta nem láttunk inflációt, és lényegében nem volt betéti, de hitelkamat sem, azzal, hogy már az első évre 3,785 százalékos hozamot kínált, olyan befektetés volt, amire - érthetően – mindenki lecsapott. A vagyonosok – banki segédlettel – ugyanakkor rájöttek, hogy meg lehet többszörözni a kibocsátó eredeti szándéka szerint a kisbefektetők széles körét így premizálni kínáló állampapír-befektetést. Ha egy ügyfél 100 millió forintért MÁP+-t vásárolt, akkor az – mivel minimális kockázatú értékpapírról van szó – 80-90 millió forintnyi lombardhitel fedezetéül szolgálhatott. A kölcsönből pedig újabb állampapírokat lehetett vásárolni. Összességében 100 millió forintból akár 270 millió forint értékű MÁP+-állományt lehetett felépíteni. A lombardhitel ára az akkoriban mélyponton lévő bankközi kamatláb, a 3 havi BUBOR +1-2 százalék között mozgott – s miután itt inkább milliárdos, semmint 100 milliós tételekről volt szó, a kamat inkább az alsó szintet közelítette. Ez azt jelentette, hogy az ügyfél a 100 milliós befektetésére vetítve a hitel kamatfizetési terhei után az első év végén akár közel 8 százalékos hozamot is tudott realizálni. Nem csoda, hogy sokan rákaptak a lehetőségre – persze azok közül, akiknek ezt felajánlották.

Ez a többszörös tőkeáttét az indulás után hamar felkeltette a jegybank figyelmét, nem?

Ne feledjük a kibocsátói szándékot. Mivel az átlagos háztartások esetében szó sem lehetett ilyen ügyletekről, a befektetési léptékeket látva az MNB teljesen érthető módon néhány hónap után megtiltotta, hogy a forgalmazók lakossági állampapírt bármilyen hitel-, kölcsön- vagy egyéb ügylethez fedezetként elfogadhassanak. Más kérdés, hogy mire 2019. október 14-én ez a tiltás megszületett, már több száz milliárdos lombardhitel-állomány épült a MÁP+-ra. Ennek a levét issza most valamelyest a költségvetés is.

Miért lenne ez gond az államnak?

Három éve, 2019 nyarán a 3 havi BUBOR 0,25 százalék volt, most 11,25 százalék. A lombardhitel olyan mértékben drágult meg, hogy a befektetők menekülnek a konstrukcióból. Sokan a visszafizetéshez a már nem túl vonzó MÁP+-papírokat is visszaváltják. Az, hogy ötödével csökkent az állomány, önmagában persze nem gond, hiszen az idén az első fél évben a visszaváltások ellenére 142 milliárd forinttal bővült a lakossági állampapír-állomány. Ám ezt a bővülést már az állam számára drágább papíroknak, így az inflációkövető Prémium Magyar Állampapírnak köszönhetjük, és érthető módon nem az egykori „szuperpapír” címkéjét levedlő, ma már „csak” évi 5 százalékot fizető MÁP+-nak. Persze az államnál sokkal rosszabbul jártak azok a vagyonosok, akik a lombardmegoldásban úgy spekuláltak, hogy nem 5 évre fixálták a hitelkamatot, hanem változó kamatozással vették fel a lombardhitelt, és idén tavaszig bennragadtak a konstrukcióban. Nekik még az is megdrágította a kiszállást, hogy év közben drasztikusan csökkent a MÁP+-papírok visszavásárlási értéke – már a Magyar Államkincstár is 99,5 százalékon veszi vissza a papírt, a banki forgalmazóknál pedig lehet akár több száz bázispont a levonás.

De a MÁP+ évente egyszer, a kamatfizetés utáni héten 1 hétig névértéken visszaváltható...

Ez igaz, azonban a lombardhitel kamata hónapról hónapra gyorsabban nő, mint a visszaváltási veszteség. Ezért nem volt érdemes kiülni ezt az időt az ügyfeleknek, hiszen hónapról hónapra többe került a leves, mint a hús. Összességében a MÁP+ 2019-ben racionális befektetés volt, az inflációs és kamatkörnyezet változása azonban elemi szinten borította az eredeti matekot.

A vagyonosok befektetési folyamatait monitorozzák; mit mutat a számla a gazdagoknál?

Azt gondolom, hogy döntő részük az elmúlt 3 évben összeszedett hozameredmény miatt nem csupán a pénzénél van, hiszen sokan 5 évre fix kamaton kötötték meg a konstrukcióhoz tartozó hitelmegállapodást. Ők biztosan meleg szívvel tekintenek a MÁP+-ra. Egy részük – aki ultraolcsón kapta a változó kamatozású lombardhitelt, és gyorsan reagált az infláció emelkedésére – szintén nyerhetett a konstrukción. Van ugyanakkor egy későn ébredő kör is, akiknek masszív veszteséget okozott a megoldás. Ne feledjük, az 5 évre meghirdetett és 3,78-ról induló, majd a futamidő egészére visszamenőlegesen 4,95 százalékos átlaghozamot kínáló konstrukció az utolsó 2 évben hozott volna igazán busás profitot. Ugyanakkor az idő és a piacihozam-körülmények gyors átalakulása meggátolták ezt a könnyű arbitrázs lehetőséget.

Van-e nyertese az elmúlt éveknek, egykor az állam, a befektetők és a bankok is lelkesen fogadták a MÁP+-t?

Az elején kis túlzással valóban mindenki nyertese volt, indokolt volt tehát a lelkesedés. A kisbefektető örült a prémiumhozamnak, az infláció felfutása évekig távoli kockázatnak tűnt számukra. A lombardozók vegyes lelkesedéséről már beszéltünk, csakúgy, mint az állam megosztott lelkesedésélményeiről. Akik talán a legjobb szívvel gondolnak a MÁP+-ra, azok a bankok. A kibocsátáskor az állampapír-forgalmazás után az értékesítési aktivitást ösztönzendő tisztes jutalékot kaptak az államtól, ráadásul az általuk nyújtott hitelből vett értékpapírok után is járt a jutalék. Hiteloldalról pedig, meglehet, olcsón, de abszolút kockázatmentesen tudtak több száz milliárdot kihelyezni.

(Borítókép: Index)