Az amerikai elnökválasztás napján sokan kérdezték, vajon mit kéne csinálni? Venni? Eladni? A mi válaszunk az volt, hogy várjunk pár napot. Nézzük, miért van ennek jelentősége, és most, két héttel a nagy nap után milyen képet mutatnak a piacok!

Nem a következő 5-10 nap fogja megváltani a világot, az ugyanakkor igaz, ha a befektető kimarad a legjobb napokból, vagy elkerüli a legrosszabbakat, hosszú távon a végső eredménye merőben más képet fog mutatni. Szignifikánsan más az eredmény, ha például az S&P 500-ban 1989 óta nem vesszük figyelembe minden év egyetlen legjobb napját. De ennél is szemet gyönyörködtetőbb, ha el tudjuk kerülni minden év egyetlen legrosszabb napját. Persze mindez csak teoretikus, pénzügyi filozofálgatás, de nem árt tisztában lenni vele.

Tehát eltelt két hét, és ott vagyunk, ahol nekifutottunk az amerikai elnökválasztásnak. Összességében ebből messzemenő következtetést nem vonunk le, csak annyit, hogy amikor valami nagyon várt esemény miatt hirtelen mindenki euforikus állapotba kerül, akkor lehet, hogy jobb egy kis szünetet tartani, és nem feleslegesen átalakítani a portfóliónkat. (És még az is lehet, hogy ez lesz a helyzet a kínai piacon is, ahol a nagy fiskális stimulus bejelentése óta nem sok dolog történt.)

A választással egyébként egy fontos kockázati tényező kiárazódott a piacokról, amely a VIX-indexen is látható volt hónapokon keresztül. A választás időszakára eső határidők merőben más értéken (magasabban, azaz nagy bizonytalanságot árazva) forogtak, szemben a spot- vagy a többi határidős jegyzéssel. Ez volt tetten érhető a gyorsjelentési szezonban is, ahol a menedzsmenti sajtótájékoztatókon a legfőbb téma a politikai, geopolitikai kockázatok voltak. Bár a jelenlegi gazdasági helyzet merőben más, szemben a 2016-ossal, a piacokat ez annyira nem izgatta, hiszen a szektorrotáció szinte egy az egyben hasonlóan zajlott le: a ciklikus iparág felülteljesítette a defenzívet (ahol a kereslet viszonylag állandó), valamint a belső termelő cégek kisebb mértékben tudták a globális társaikat felülteljesíteni.

Míg a vámok esetében sokan ködös választ adtak, mások nyíltan kitették az asztalra, ha lesz vám, azt a fogyasztó fogja megfizetni. De gyanítjuk, hogy aki megpróbálta elkerülni az egyenes választ, az is így gondolkozik. Vagyis ismét annál a témánál vagyunk, amit az elmúlt hetekben tárgyaltunk, hogy ez bizony inflációgerjesztő, és azt is figyelembe kell venni, mi van, ha Trump esetében ez az egész vám csak valami tárgyalási eszköz a szemben álló fél megpuhítására?

Az MI továbbra is a legfontosabb narratíva, a vállalatok majdnem fele említi az eredményközlésének napján. Ugyanakkor a Goldman Sachs gyűjtése szerint kissé átalakulóban van a technológiának ez a szegmense, hiszen az utóbbi hetekben már nem az MI infrastruktúrájának kiépítésén dolgozó vállalatok voltak a nyertesek (chipgyártók, hardvergyártók), hanem azok, akik majd a jövőben az ebből származó hatékonyságot árbevétel-növelő tényezőként tudják hasznosítani.

Véleményünk szerint egy kockázat bár kiárazódott a piacokról, ez nem sokat jelent. Továbbra is azt várjuk, hogy Trump korábbi elnökségéhez hasonlóan, volatilisen fog viselkedni, ugyanakkor némi enyhülést is várunk a kormányzásában 2016-hoz viszonyítva (erre utalhat néhány friss tweetje, ahol például azt ecsetelte, hogy a demokratákkal össze kell fogni az ország felvirágoztatásában).

A gazdaság jelenleg jó helyzetben van, így innen szinte csak rontani lehet a helyzeten, és kérdés, ő maga 2028-ban hogyan szeretne majd bekerülni a történelemkönyvekbe. Így ez azt is jelenti, hogy a piacokon a korábbi kockázatok továbbra is jelen vannak, és nem látjuk annak okát, hogy miért ne lehetnének azok a nyertesek, akik 2024-ben is azok voltak.

A szerző az MBH Befektetési Bank vezető részvényelemzője.

Ez a szerkesztőségi tartalom az MBH Bank támogatásával jött létre.