A gazdasági válságok sokszor vezetnek az addig meghatározó gazdasági és politikai szabályok újragondolásához. A nagy gazdasági válság hatására alakult ki a jóléti állam, ami a legtöbb liberális demokrácia sorvezetője lett egészen az 1970-es olajársokkig. A 2008-as gazdasági válság rámutatott a hagyományos jegybanki eszköztár hiányosságaira, és ez a jegybanki függetlenség újraértelmezéséhez vezetett.
A koronavírus járvány okozta sokk gyorsasága és mélysége hamar kikezdte azokat a paradigmákat, amelyek hosszú évek óta meghatározzák a gazdaság és a társadalom együttműködését. Sokan úgy vélik, hogy a járvány egy hónap alatt többet változtatott az ilyen alapvetéseken, mint a 2008-as válság összesen, és ez különösen igaz Európában. Ha meg akarjuk érteni a jövőt, akkor először legalább nagy vonalakban meg kell értenünk, hogyan kérdőjelezte meg a járvány az uralkodó szabályokat.
Nem akartam hinni a szememnek, amikor Varga Mihály pénzügyminiszter május 26-i költségvetési tájékoztatóján kiemelten egyszerre szerepelt a nyugdíjprémium és az 53. heti nyugdíj terve. Nem sok-e ez a jóból?
A kérdés megértéséhez térjünk vissza 2009-hez. Akkor derült ki végleg, hogy a Medgyessy-kormány túlígérte magát, a 13. havi nyugdíj az akkori válság körülményei között nem volt tovább finanszírozható.
Ennek helyébe vezette be 2010-től a Bajnai-kormány a nyugdíjprémiumot, amely 3,5 és 7,5 százalékos GDP-növekedés között ígért százalékpontonként maximum 20-40-60-80 ezer forintot, vagy kisebb nyugdíj esetén, annak arányos részét. (Ha a nyugdíjprémium jó ötlet lett volna, akkor a maximumát, amely közelítőleg a 2008-as átlagos nyugdíj értéke volt, eleve indexálni kellett volna, s akkor ma már 140 eFt lenne.)
Néhány napja világossá vált, hogy az Egyesült Államok és Kína között kibontakozó hidegháború első igazán súlyos ütközése a hongkongi válság kapcsán alakul ki. Ennek gazdasági jelentősége felmérhetetlen, de mindenképpen nagyságrendekkel nagyobb lesz annál, mint amit a legtöbb megfigyelő gondol erről a kereskedelempolitikai vitáktól tematizált évek után.
Hongkong különleges státuszának vége alapjaiban írja át a két nagyhatalom közötti gazdasági együttműködés és versengés játékszabályait, illetve technikai feltételeit.
A globalizált világgazdaság talán legfontosabb mechanizmusai azok, amelyeken keresztül az amerikai tőke eljutott Kínába, a világ legnagyobb gazdaságából a világ immár második legnagyobb gazdaságába. Ehhez pedig Hongkong volt az egyik legforgalmasabb kapu – egy éve sejthetjük, néhány hete gondolhatjuk, pár napja pedig tudjuk, hogy ez a kapu nem egyszerűen bezárul, hanem összedől.
A koronavírus okozta gazdasági válság enyhítése világszerte tovább növeli a már eddig is fenyegetően magas államadosságot. Ahhoz, hogy kezelhető legyen ez az adósság, a pénzrendszer átalakítására van szükség, ami néhány éve el is kezdődött. Fontos, hogy a pénzrendszer fejlesztése átlátható módon, a közérdek mentén történjen.
A lónak négy lába van, mégis megbotlik, így a legjobb lovast is érheti baleset az ugratásnál. Én is majdnem rajtavesztem egyszer. Egy mocsarat akartam átugratni. Első pillanatra nem is tűnt túl szélesnek. Sajnos, valójában sokkal szélesebb volt, ezért a mocsár közepe táján a levegőben visszafordítottam a lovamat, így tértem vissza oda, ahonnét elindultam.
Másodszor már nagyobb lendülettel ugrattam, de sajnos, ez az ugrás sem sikerült, a túlsó part közelében nyakig elmerültem a mocsárban. Bizony, az lett volna az utolsó órám, ha hirtelen ötlettel nem bízom magam a karom erejére. Gyorsan és nagy erővel megragadtam a varkocsomat, ugyanakkor a térdem közé szorítottam a lovamat, könyörtelen keménységgel szépen kirántottam magam paripástul a feneketlen sírból. Nem tagadom, forró percek voltak, de végül is szerencsésen megmenekültem.
(G. A. Bürger: Münchausen báró kalandjai Kossuth 1994. 44. o.)
Az alacsony gázkereslet ellenére kitartóan érkezik az LNG import Európába, a tőzsdei jegyzésárak pedig az őszi mélypontnál is alacsonyabban vannak. Ebben a bezuhanó olajáraknak is szerepük van, hiszen a gázárak egy jelentős része az olaj árához van kötve. Az olajkitermelés visszafogása azonban az olajjal együtt felszínre törő, ún. kísérő gázkitermelés egy részét is magával viszi, így a gázpiaci túlkínálat enyhülni fog, miközben a gazdaság fokozatosan helyreáll.
Ezekben a hetekben, hónapokban dől el a reálgazdaságban, hogy kik határozhatják meg a következő éveket. Átlagosan tíz cégből egy-kettő csődbe megy, három-négy viszont erős, bátor, és képes átlépni önmaga árnyékát, a maradék vegetál. Mindenki maga dönt arról, melyik csoportba szeretne tartozni, és ezért mekkora áldozatot képes meghozni.
A 2008-as válság komoly gondot okozott a kelet-közép-európai régiónk bankjainak is. Állami mentőcsomagok, tőkeemelések, és csődök sorozata jellemezte a válságot követő időszakot, ami a bankok gazdasági szerepéből adódóan nagyban befolyásolta a régiós gazdaságok talpra állását.
De vajon most is ez a helyzet? Kell-e most félni a tömeges bankcsődöktől? A válasz az, hogy kevésbé. Három tényező mentén nézzük végig, miért is van most másképp: mi ennek a válságnak a lefolyása és mik a jellemvonásai? Milyen a kiinduló gazdasági helyzet? Mennyire felkészültek a bankok?
A különböző változások, gazdasági válságok, természeti katasztrófák vagy járványok végigkísérték az emberiség történetét, gyakran komoly zűrzavart és visszaesést okozva. Az emberiség fejlődése mindig arról szólt, hogyan alkalmazkodunk ezekhez a kihívásokhoz. Azonban hajlamosak vagyunk elfelejteni a hosszú távú kontextust és természetesnek vesszük, ami jól működik.
Amellett, hogy a probléma egyelőre inkább logisztikai, a sertéspestis vagy a madárinfluenza nagyobb károkat okoz a magyar mezőgazdaságnak, mint a koronavírus. Társadalmi oldalról az idénymunkások ingázása és a bevétel nélkül maradtak élelmiszerrel való ellátása jelenti az igazi kihívást. Mindeközben a válság arra is rámutatott, hogy versenyképesebbé és minőségibbé kell tenni a magyar élelmiszeripart, amiben ugyanúgy van szerepe és jelentősége a nagy- és kistermelőknek, valamint a jogszabályalkotóknak.
Üres Deák Ferenc tér, bezárt mozik, éttermek, kijárási korlátozás, otthon tanuló gyerekek – hirtelen minden megváltozott. Alig pár hete mindez elképzelhetetlen lett volna. Eközben aggodalmasan figyeljük a növekvő esetszámról és halálozásról érkező híreket, egyre többünknek válnak családtagjai, barátai vagy ismerősei érintetté.
Az egészségügyi következmények mellett már érződnek a gazdasági hatások is: emberek ezrei vesztik el a munkájukat, a kis éttermektől a hatalmas autóipari beszállítókig vállalatok sora küzd a túlélésért.
Milyen lehetséges kimeneteleket tartogat ez a helyzet? Az úgynevezett U-forgatókönyvek szerinti lassabb talpraállást vagy a V betűt formáló optimista és gyors kilábalást?
Ahogy azt már megszoktuk, a válságra adott leggyorsabb és legnagyobb volumenű gazdaságpolitikai válasz ezúttal is az Egyesült Államokban született meg. (Itt most nem az egészségügyi válaszokról van szó – e tekintetben a világ legtöbb országa nem volt képes más hibájából tanulni, csak a sajátjaiból.) A hatás sem maradt el: az USA részvénypiaca esett a legkevesebbet (pattant a mélypontról a legnagyobbat), a vállalati kötvények hozamfelára is az USA-ban csökkent a pánik szintekről a legtöbbet. Ilyen egyszerű volna a képlet?
A koronavírus megjelenése új kihívások elé állított mindenkit. Újra kellett gondolnunk a folyamatainkat, a biztonság fogalmát, a digitális felkészültségünket. Magánemberként és cégvezetőként is sokan szembesülnek most azzal a feladattal, hogy az elmúlt években elhalasztott eszközvásárlásokat, modernizációt pillanatok alatt kellett pótolni.
2020 áprilisának elején már jól látszik, hogy a COVID a 2008-as gazdasági válságnál is súlyosabb visszaesést jelent majd az ország gazdasági teljesítményében. Számos vállalkozást csőd fenyeget, és nagyon sokan elvesztik majd a munkahelyüket.
A gazdaság jelentős ágazatai állnak le, így például a turizmus, a vendéglátás, vagy az autóipar. A kormány legújabban legalább három százalékos gazdasági visszaesésre számít. Még nem tudjuk, hogy milyen hosszú lesz a válság, és mennyi embert fog érinteni, de azt már biztosra vehetjük, hogy a magyar kormány rengeteg pénzt el fog költeni a gazdaság felélesztésére.
Mivel a klímaváltozás csak lelassul, de meg nem áll a COVID miatt, nagyon fontos, hogy ez a gazdaságösztönzés már tükrözze azokat a klímatudatos és környezetbarát irányokat, amelyeket európai szinten az Európai Zöld Megállapodás, magyar kontextusban pedig Orbán Viktor februári évértékelője fogalmazott meg. Nem szabad szem elől tévesztenünk a válság előtti nagy EU-s célt, az üvegházhatású gázok kibocsátásának lenullázását 2050-ig, azaz a dekarbonizációt.
A válsághelyzet kiszélesíti az állami beavatkozás terét, és így olyan lépésekre ad lehetőséget, amelyek „békeidőben” nem lennének politikailag elfogadhatók. Ez lehetőséget ad a kormánynak arra, hogy a szokásosnál gyorsabb ütemű reformokat hajtson végre.
Ez az írás azt kívánja bemutatni, hogy hogyan használhatjuk a COVID-válság hosszútávú gazdasági hatásai elleni fellépést arra, hogy egyben segítsük a fellépést egy, a COVID-nál sokkal általánosabb vészhelyzet, a klímaváltozás ellen. Nem lesz szó ezért a közvetlen, rövidtávú válságkezelési tennivalókról.
Történelmi változás zajlik a munkavégzés területén. Míg eddig szigorú jogszabályi előírások vagy munkaszervezési okok miatt nem sok magyarországi munkáltató támogatta az otthoni munkavégzést, a koronavírus járvány hatására napokon belül milliók kezdtek otthonról dolgozni, illetve tanulni.
Az alábbiakban egy sokmilliónyi posztot vizsgáló közösségi média elemzés és egy 700 fős online kérdőíves kutatás eredményeit felhasználva arra kerestük a választ, hogy miként sikerült alkalmazkodni a home office-hoz.
A munkahelyek megvédését, a munkáltatók, illetve munkavállalók megsegítését célozza a koronavírus járvány negatív hatásaival szemben a kormány három múlt heti rendelkezése. A források felhasználásának feltételeire azonban különösen oda kell figyelni, ha maximálisan élni akarunk az új lehetőségekkel.
A jelenlegi helyzetben a vállalatvezetők vállára hatalmas teher nehezedik. Az eddig többnyire nyugodt, folyamatos és eredményes üzletmenet egyik napról a másikra felborult, és a vezetők hirtelen új kihívásokkal találták szemben magukat a vállalati működés minden alterületén.
Az azonnal megoldandó feladatok száma a sokszorosára nőtt, a HR és IT kérdések (pl. home office) megoldása mellett az elakadó ellátási láncok miatt a termelés fenntartása, újraindítása is kulcskérdést jelent.
A világgazdaság példátlanul gyorsan fékezett a koronavírus járvány lefékezése céljából hozott intézkedések miatt. A kormányok és jegybankok intézkedései is példátlanul gyorsak és példátlanul nagymértékűek voltak. Bár felmerült sokszor sok helyen, hogy nem bölcs dolog a gazdaságok állandó megmentése, mégis a tétlenség olyan kockázatos, és olyan hosszú távú negatív hatásokkal járhat, ami miatt igenis megalapozott immáron sokadszor is a gazdaságok „hóna alá nyúlni”.
A világgazdaság mélyrepüléséről még nincsenek statisztikai adatok, az aktivitás csökkenéséről csak azután jelent meg az első mérés, hogy a világ kormányai ezermilliárdokban mérhető összegeket ígértek be a gazdaságok megmentésére. Globálisan egyszerre – még ha nem is koordináltan – ilyen gyorsan és ekkora tűzerővel (március végével a világ GDP-jének közel 4 százalékát teszi ki a költségvetési stimulus, plusz a jegybanki garanciák, eszközvásárlások, kamatcsökkentések) még nem siettek a gazdaság megmentésére.
Boldog békeidőkben sem látjuk, pontosan mit hoz a jövő, egy jókora világjárvány kellős közepén pedig végképp hiába meresztjük a szemünket a ködbe. Gondolkodni tudunk csak, ami arra azért jó lehet, hogy így kevesebb látnivalón lepődünk meg, ha majd oszlik a köd. Gondolatébresztőnek szánt ködszurkálás következik.
Nincs ember, aki ne hallott volna Soros Györgyről, mint legendás hedge fund managerről, dúsgazdag filantrópról, a globálisan működő Nyílt Társadalom Alapítvány atyjáról vagy épp mint messiástudatú „állam nélküli államférfiról”.
Ugyanakkor Soros Györgyről, mint „bukott filozófusról” (teoretikusról) valószínűleg kevesebben hallottak, jóllehet Soros számos cikkében, interjújában, beszédében, valamint tizenöt megjelent könyvében mindújra kifejtette ún. reflexivitás-elméletét, ami bevallása szerint „konceptuális keretet” biztosított számára mind befektetői, mind filantróp tevékenységéhez az elmúlt évtizedek alatt.
Miközben a világ még a koronavírus-járvány következtében kialakult brutális és nyugodtan kijelenthetjük, soha nem látott mértékű gazdasági padlófék miatti tűzoltással van elfoglalva - és nem tudjuk, ez mennyire lesz sikeres – egyre inkább az is előtérbe kerül, hogy milyen hosszú távú hatásokkal számolhatunk, milyen erős lesz majd a növekedési kép és milyen jellegű lesz a minden bizonnyal átalakuló társadalmi-gazdasági szerkezet. A kérdés széles spektrumú és számos a bizonytalansági tényező, de néhány fontos irány már érzékelhető és látható.
A járvány miatt szükségessé vált intézkedések nyilvánvalóan befolyással bírnak mindannyiunk életére. Az elmúlt hetekben egymás után bevezetett korlátozások mind a családok, mind a munkavállalók, mind pedig a vállalatok mindennapi működését átalakították. Ez egyértelműen kihatással van a villamosenergia-fogyasztásunkra is.
Jelen rövid írásban azzal foglalkozunk, hogy a 2020. február vége óta eltelt öt hétben hogyan változott a magyar villamosenergia-rendszer napon belüli terhelése és a naponként, illetve hetenként felhasznált villamos energia mennyisége. Az elemzésekhez a Magyar Villamos Rendszerirányító (MAVIR) adatpublikációs oldalán nyilvánosan elérhető negyedórás terhelési adatokat és a korábbi évekre vonatkozó MAVIR-jelentéseket vettük alapul.
Referenciaként a járványügyi intézkedésekkel még nem érintett 2020. február 24. – március 1. hetet választottuk (erre a referencia hétre a későbbiekben 0. hétként hivatkozunk).
A koronavírus hatására elképesztő bizonytalanság övezi a gazdaságot, az idei második negyedév alighanem a mért történelem legnagyobb GDP összeomlását fogja produkálni. Ösztönösen kerülni szoktuk a bizonytalanságot, ami lehetőséget jelenthet az ebben az időszakban a részvénypiacon kockázatot vállalók számára. De hol érdemes keresgélni?
Az, ami most történik a világban, nem „egyszerűen” világjárvány, hanem gazdasági katasztrófa és nem egyszerűen (a ciklus végén amúgy is egy ideje várható) válság, hanem humanitárius csapás.
A Nagy Pénzügyi Válság művésznéven futó 2008-09-es krízis eltörpülhet ahhoz képest, ami történik és a következő hónapokban történni fog a világgazdaságban. A pár hete még legyintő politikusok és elemzők egymással versengve dobálóznak olyan munkanélküliségi és GDP visszaesést leíró számokkal, amelyekre még a (valóban) Nagy Gazdasági (1929-33-as) Válság is büszke lehetne.
Bizonyára sok honfitársunk szívét megdobogtatta, hogy a Google keresője nemrég Semmelweis Ignác képével jelent meg. A lelkiismeretes orvos, „az anyák megmentője” egyszerű, de hatásos megoldást talált egy szörnyű fertőzés, a gyermekágyi láz megelőzésére.
Moss kezet! – üzente szülész kollegáinak. Fertőtlenítsd a kezed, mielőtt egy terhes nőhöz nyúlsz! Ha azt látta, hogy valaki megszegi ezt a szabályt, az agresszív fellépéstől sem riadt vissza.
Semmelweis azonban nem csak ezért a sokak életét megmentő felismerésért érdemli meg a figyelmünket és a tiszteletünket. Az eredmény mellett a módszer is fontos. A 19. század közepén járunk, a mikroorganizmusok felfedezése, a mikrobiológia, a csíraelmélet megjelenése előtt; Louis Pasteur csak nemrég fejezte be egyetemi tanulmányait, Robert Koch még rövidnadrágban futkározik a kertben.
Mire támaszkodhatott Semmelweis? Adatokra! Szerencséje volt, mivel abban a bécsi közkórházban, amelynek szülészetén dolgozott, németes alapossággal gyűjtötték az adatokat, és mivel nagy volt a forgalom, volt belőlük bőven.
Kitűnő honfitársunk statisztikai elemzéseket végzett, számoszlopokat hasonlított össze, mintázatokra figyelt fel és a kísérletezéstől sem riadt vissza. Hipotéziseit tudományos módszerességgel gyűjtött és feldolgozott megfigyelésekkel igazolta. Statisztikai eljárásai mai szemmel nézve egyszerűek voltak, de eredményesek, nagy felzúdulást keltve a máshoz szokott professzorok körében.
A Covid19 járvány biztosítási szektort elérő hatásait sokkal nehezebb megbecsülni, mint más ágazatok esetében. A szektor egyes termékein a járvány egészen biztosan növeli a biztosítók hasznát, más termékeknél durva kárkifizetések várhatók, továbbá a szektort idehaza is nehéz helyzetbe hozhatja, hogy az új szerződések megkötése nehézségekbe ütközik, és juthatnak olyan helyzetbe az egyes szerződött ügyfelek, hogy nem tudják fizetni meglevő biztosításaikat.
Előrebocsátom, hogy az alábbiakról érvényes tudása porban járó gyalognak nem lehet, mert ha valami, akkor ez igazi politika, az igazi politika pedig természeténél fogva kerüli a fényt. Csak gondolkodunk.
A legenda ugyebár az, hogy március elején, tehát már derékig gázolva a világjárvány kiváltotta gazdasági összeomlásban az OPEC+ államok bécsi tárgyalásaikon egymásra borogatták az asztalokat, nem tudván megállapodni a kitermelési kvóták csökkentésében. Szaúd-Arábia szeretett volna kitermelést csökkenteni, Oroszország nem, a pozícióik a tárgyalások előtt is nyilvánosak voltak, érthetetlen, hogy miért vártak sokan megegyezést.
Az ilyen megállapodások lényege egyébiránt az, hogy ki mennyivel vágja vissza a termelést, hiszen aki kevésbé, vagy aki hazudik, az élvezi az ár stabilizálását egy kevésbé, vagy egyáltalán nem csökkentett, vagy akár megnövelt értékesítési volumen mellett is. Így működik a dolog normális körülmények között.
Pénteken „Hack The Crisis” elnevezéssel 48 órás, úgynevezett hackathont rendeznek Magyarországon, amelynek az a célja, hogy „Magyarország fejlesztői olyan megoldásokat dolgozzanak ki, amelyek a koronavírus okozta nehéz helyzetben támogatják a kulcsfontosságú szakembereket, szervezeteket, közösségeket, illetve oktatási intézményeket”.
Észtországban indult el a kezdeményezés és a múlt heti német hackathonon, amelyen 42 ezer fejlesztő vett önként és ellentételezés nélkül részt, számos érdekes kezdeményezés mellett 8 európai intézet kidolgozott egy appot, amit "Pan European Privacy-Protecting Proximity Tracing" (PEPP-PT) munkanévvel láttak el.
Az app lényege, hogy Bluetooth és GPS segítségével az okostelefonok kommunikálnak egymással, feljegyeznek minden olyan kontaktust, ahol az app be volt kapcsolva. A találkozás intenzitását, közelségét és időtartamát is méri az applikációé és az így nyert adatokat két hétig tárolja.
Ha valakinél ez időszak alatt Covid-fertőzést mutatnak ki, az applikáció automatikusan minden korábbi kontaktust értesít. Hogy a magyar hackathonon milyen megoldások születnek, az még nem tudható, sok függ például a megoldandó problémáktól is, de ha lesz érdemi kihívás, akkor a programozó-fejlesztő közösség nagy eséllyel talál rá megoldást.
Brutálisan nehéz feladata van a kormánynak, hiszen a szolidaritást és a versenyképességet kell mérlegelni, amikor arról születik döntés, hogy mely ágazatok milyen formában kapjanak segítséget. Ráadásul az egyes országok gazdaságpolitikai metódusai is versenyt futnak egymással, más-más módon, de a környező országokban is mindenütt a hazai szereplőket próbálják védeni Ausztriától Romániáig. Üdvözlendő, hogy néhány héttel a veszélyhelyzet kihirdetése után a pályázati piacon is megjelentek az első könnyítések, de meggyőződésem, hogy a megemelt előleg, a kitolt határidők és a könnyebb elszámolás bejelentése után legfeljebb egy hónapon belül újabb kedvezmények léphetnek életbe. Az érintett szaktárcáknál, így az ITM-nél és a PM-nél is megvan a szükséges humán kapacitás a gyors és hatékony beavatkozásra. Krízishelyzetben különösen fontos a bátorság, hiszen egy cégvezetőnek is tíz döntése közül akár két vagy három is rossz lehet, de lényeges, hogy erőt sugározzon gyorsan és rugalmasan viszonyuljon a kialakult helyzethez.
Home office-ba „kényszerült” a magyar SSC piac csaknem 60 ezer munkatársa. Az átállás annyira flottul ment, hogy a távoli munkavégzés normává válhat, lehetővé téve a részmunkaidős foglalkoztatást, a vidéki munkaerő bevonását, sőt, arra is van esély, hogy távol-keleti versenytársaktól is lehet piacot szerezni.
A hurráoptimizmus mégsem indokolt, az erősödő lokalizáció veszteségekkel is járhat.