Sírfeliratnak szánom az alábbi néhány bekezdést, ebben a műfajban kicsit hosszú lesz, de valójában nagyon is röviden foglalom össze, hogy türelemmel viselt, hosszú betegség után a kötvénypiac, mint olyan, örökre itt hagyott minket. Régóta meglévő, krónikus bajai mellett szervezete nem tudott megbirkózni a koronavírussal.
Gazdasági szempontból kézenfekvőnek tűnik, hogy mivel a globális egészségügyi vészhelyzet hatásaként csökken az ország gazdasági teljesítménye, így annak érdekében, hogy a vállalatok fenntartsák a jövedelmezőségüket, vagy egyszerűen csak életben maradjanak költséghatékonysági intézkedéseket – ezen belül a munkabér jellegű költségek, esetlegesen munkaerő elbocsátása – vezetnek be. A valóságban azonban azok a cégek lesznek a jelenlegi helyzet nyertesei, akik képesek a nehéz időszak közepette is dolgozóikat megtartani és motiválni.
A tiltás vagy a shortolás szabadon hagyása a jó lépés turbulens, azaz inkább válság idején a tőkepiacokon? Ezzel a kérdéssel szembesül most is sok kormány és pénzügyi felügyelet.
Lelövöm a poént az elején: egyik sem.
Mint általában a szervezett pénzügyi piacokon, az értelmes, okos, a piacok üzemszerű működését segítő, transzparens, betartatható, és be is tartatott szabályozásra lenne szükség. A hirtelen felbuzdulásokból születő, darabos tiltó szabályok általában elmulasztják kezelni a valóban létező problémákat, ellenben hatékonyan állítanak elő újabbakat, tovább súlyosbítva a helyzetet.
A short ügyletek kapcsán úgy nyolc-tíz évente látunk efféle nekibuzdulásokat, és egyelőre semmi jele annak, hogy a világ legfontosabb piacain a hatóságok vagy akár a piaci szereplők bármit is tanultak volna ennek kapcsán. A héten Franciaországban, Nagy-Britanniában, Olaszországban, Spanyolországban, Ausztriában, Görögországban, Belgiumban vezettek be short tilalmakat a részvénypiacokon. Már két hét múlva egyértelmű lesz, hogy nem segített semmin és senkin, legkésőbb a válság után fel is fogják oldani, nyolc-tíz év múlva pedig, a következő válságban ugyanígy be fogják vezetni, ugyanígy teljesen feleslegesen.
A koronavírus-járvány kapcsán az utóbbi időszak egyik érdekes fejleménye az volt, hogy a boltokból elfogytak egyes termékek, köztük a WC-papír. Mindez annak ellenére történt, hogy az ellátással nincs baj, azaz a WC-papír termelés továbbra is ki tudná elégíteni a keresletet, ha a korábbi mennyiségben vásárolnának az emberek. Azonban a beindult pánikvásárlások során olyan mennyiségű WC-papír fogy, hogy hiány alakult ki.
Ésszerű, hogy ez így történjen? És mit lehetne tenni a helyzet javításáért?
Valószínűleg már többen tapasztalták a közelmúltban a boltokban, hogy a vásárlóközönség egy része egyes egyszerű fogyasztási termékeket megrohamozott. Eddig az ellátási láncok viszonylag jól vették az akadályt. A vírus terjedésének megfékezésére tett kísérletek még kisebb öngerjesztő problémákat generálhatnak. Hogy miért használom az öngerjesztő szót? Mert egy másik, szintén (javarészt) kínai járvány gazdasági hatása már lassan egy éve a magyar boltokban van, látszólag mégsem pánikol senki.
Az utóbbi napokban jól láthatóan elkapták a tőkepiacok is a vírust, rég nem látott zuhanás van mindenfelé – riadalom és menekülés a kockázatos eszközökből. Ilyenkor ahhoz vagyunk szokva, hogy a forint – mint fejlődő piaci eszköz – gyengül. Illetve dehogy gyengül, inkább a zuhanás szót szoktuk használni. Mégis, ez most az a válság (már ha egy influenzajárványból lehet válságot csinálni) lehet, amikor a forint erősödik.
A forint gyengülése sokaknak eszébe juttathatta a devizahitelezést, ami 2010 után felforgatta a magyar bankrendszert, és maradandó károkat okozott cégeknek és magánszemélyeknek egyaránt. Azóta a lakossági devizahitelek állománya jelentéktelen szintre esett vissza, ám a vállalati devizahitelezés újra növekvő pályára állt. Bár a piaci szereplők és hatóságok is sokat tanultak az akkori tapasztalatokból, kockázatok most is vannak.
Az etikai forró drót a nagyvállalati compliance management rendszerek egyik alapköve, azonban a közérdekű bejelentők törvényi védelme viszonylag újkeletű jelenség, csupán az 1970-es évek végén jelent meg az első ilyen önálló törvény az Egyesült Államokban. Napjainkban is csupán tíz EU tagállamban, – Magyarországon, valamint egyebek mellett Franciaországban, Olaszországban, Hollandiában és Szlovákiában – van érvényben átfogó szabályozás.
A többi európai országban legfeljebb az állami szektorra vagy a pénzügyi szolgáltatókra kiterjedő szektorális szabályok vannak, vagy semmilyen releváns jogszabályi védelem. A 2019. december 17-én hatályba lépett uniós jog megsértését bejelentő személyek védelméről szóló európai uniós irányelv (whistleblowing irányelv) komoly előrelépés a közérdekű bejelentők védelme, és az egységes európai joggyakorlat kialakulása szempontjából.
A lakáshitel felvételéhez minden esetben szükség van fedezet bevonására, ami garanciát jelent a bank számára, hogy akkor is visszakapja a kihelyezett összeget, ha az adós esetleg nem képes fizetni, emiatt pedig fel kell mondani a hitelszerződést.
Richard Thaler 2017-ben kapta meg a Nobel-emlékdíjat a gazdaságpszichológia és a viselkedési közgazdaságtan területén végzett tudományos munkásságáért. (Az Index vele készült interjúját itt olvashatja.) Viszont Thaler nem csak a tudományban ért el sikereket, hanem a tőzsdén is sikerrel alkalmazta gazdaságpszichológiai eredményeit.
Az elméleti tudományos gondolkodásban széleskörben elterjedt nézet, hogy a tőzsdéken nem lehet a piaci hozamnál több pénzt keresni, mert ha lehetne, akkor azt a professzionális és racionális befektetők már kihasználták volna - ezt szokták a hatékony piacok elméletének nevezni (például Malkiel, 1973; Malkiel, 2003). Ezzel szemben Thaler azt állította, hogy gazdaságpszichológiai tudásunk alapján jól előre lehet jelezni a szisztematikus félreárazásokat a tőzsdéken is.
Az EU által finanszírozott közbeszerzési projektekben a korrupció szintje sokkal magasabb a kívánatosnál és figyelembe véve az EU-s támogatások elköltésére vonatkozó szabályok szigorúságát és a pénzeket osztó szervezetek kiterjedtségét, ez a szint az előzetes várakozásokat is jócskán felülmúlja. A kérdés inkább az, hogy az EU-s intézményrendszer, az EU-s szervezetek, közöttük az EU Bizottság és az OLAF, valamint az oknyomozó újságírók, civil szervezetek hozzá tudtak-e járulni ahhoz, hogy csökkenjenek a korrupciós kockázatok. Közeledtek-e az új EU országok a fejlettebb EU országokhoz a korrupciós kockázatok szintjében? Az új tagországokban az EU támogatásból megvalósult közbeszerzések korrupciós kockázatai alacsonyabbak-e mint a hazai finanszírozásúak?
E kérdéseket is vizsgálja a CRCB kutatása, amely 2006 és 2018 között lebonyolított, mintegy 6,4 millió európai közbeszerzés adatai alapján matematikai-statisztikai módszerekkel elemzi a korrupciós kockázatok és a finanszírozási forrás (EU finanszírozás vagy hazai finanszírozás) közötti összefüggéseket. Ennek során a kutatók az EU-hoz 2004-ben és 2007-ben csatlakozó közép-kelet-európai országok (Bulgária, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Szlovákia, Szlovénia és Románia) közbeszerzéseit vetették össze a korrupciós kockázatok legalacsonyabb szintjével jellemezhető minta országok (Ausztria, Belgium, Dánia, Finnország, Hollandia, Írország, Németország, Norvégia és Svédország) adataival. A korrupciós kockázatok szintjét, valamint a korrupciós kockázatok kontrolljának erősségét a kutatók a verseny nélkül és a legalább négy versenyző mellett lebonyolított tenderek arányának segítségével elemezték.
A koronavírus miatt Kína ipari termelésének nagy része áll, kérdéses mikor indulhat újra. Közben elkezdtek szállingózni a hírek az európai gyártóktól, hogy komoly alkatrészhiányok alakulhatnak ki heteken belül, ha nem normalizálódik a helyzet. Európa ipara túlságosan függ Kínától, a beszállítói láncot diverzifikáltabbá kell tenni.
Néhány héttel ezelőtt az Alapblog Nap ábrája rovatában közöltek egy érdekes ábrát , ami a Tesla és a három nagy amerikai hagyományos autógyártó (Ford, General Motors, Fiat Chrysler) piaci értékét, illetve az általuk legyártott autók számát hasonlítja össze. Míg a többiekhez képest a Tesla egy nagyságrenddel kevesebb autót gyárt, a piac mégis jelentősen többre értékeli a céget. Az Alapblog le is szűri a tanulságot: itt bizony egy buborékot láthatunk.
A helyzet azóta csak még látványosabb lett. Az elektromos autógyártó részvénye tovább száguldott, a piaci kapitalizációja már a 100 milliárd dollárt is meghaladta, amivel megelőzte a Volkswagent is . Ezzel pedig elnyerte a második legértékesebb autógyártó címét, már csak a Toyota van előtte. És habár az első (Toyota) és a harmadik (VW) helyezett tavaly nagyságrendileg tízmillió autót adott el, addig a Teslának elegendő volt csupán néhány százezret az ezüstéremhez. Látszólag tehát valóban csak arról van szó, hogy egy újabb fejezettel bővülhet majd a Mániák és válságok című könyv későbbi kiadása.
Érdekes és elgondolkodtató írások születtek az elmúlt hetekben itt az Index hasábjain az infláció mért és vélt alakulásáról, és ennek következményeiről. A szerzők általános vélekedése, hogy a mért infláció nem feltétlenül tükrözi a valóságot. A vitát kiváltó MNB publicisztika is elismeri a mérés hiányosságait, és előrevetíti bizonyos finomhangolás szükségességét. Aztán erre reakcióként születtek újabb írások, más megvilágításba helyezve a lehetséges módosító tényezőket.
2020-AT ÍRUNK. HA EGY MÉRÉSI MÓDSZER ELAVULT, AKKOR KI KELL DOLGOZNI EGY ÚJAT.
A brexit bekövetkezésének napján a részletkérdések tömege mellett talán nem értelmetlen időtöltés szóba hozni a legfontosabbat, amit az események sodrásában egyre ritkábban emlegetünk:
ez egy iszonyatos hülyeség, egy tőrőlmetszett ostobaság, egy történelmi léptékű kollektív önsorsrontás, úgy, ahogy van.
A Bitcoin árfolyama 2019 első hat hónapjában és piaci kapitalizációja közel háromszorosára nőtt, így nem meglepő, hogy a korábbi pesszimista hangvételű cikkek helyett nyáron tömegével jelentek meg mind a legelső virtuális valutával, mind általában a kriptopénzekkel kapcsolatban a pozitív hírek és írások.
Satoshi Nakamoto szellemi gyermekének, a Bitcoin-nak az árfolyam-alakulásából kiindulva többen is a kriptopénzek végső győzelméről kezdtek beszélni. Bár az árfolyam az év második felében csökkenő trendben mozgott, a Bitcoin így is az év eleji érték közel dupláját érte az év végén, további érveket adva az optimistáknak. De biztos, hogy ismerjük az árnyoldalt is?
A 2008-09-es válság óta zajló monetáris kaland sokat vitatott kérdései közül kiemelkedik egy, ez pedig a „jegybanki pénznyomtatás” (sic) ellenére viszonylag alacsony infláció problémája. Amennyiben egy kérdésre nincs egyértelmű válasz érdemes elgondolkodni, hogy a kérdésben megbújó feltételezés, hipotézis vajon igaz-e. Nos, az inflációt tekintve úgy tűnik magas labdát kapunk, hiszen több ország esetében bontakozott ki heves vita az inflációs mutatók helyességét tekintve,
ÉS SOKAKBAN, ÍGY BENNEM IS ÉL A VÉLELEM, HOGY AZ ÁREMELKEDÉS VALÓS ÜTEME MAGASABB A HIVATALOS ADATOKNÁL.
Néhány országban kimutatták, hogy a növekvő ingatlanárbeli különbségek erősen hatnak a munkavállalói mobilitásra. De közel sem úgy, ahogy várnánk!
A drágább ingatlanokkal – és feltehetően gyakran jobb munkaerőpiaci helyzettel – rendelkező települések vonzereje csökken a (munkaképes) lakosság körében. Norvégiában például 2016-ban azt találták a különböző régiókat és a 30-49 éves korosztályt vizsgálva, hogy az országoshoz képest magasabb lakásár negatívan hatott a nettó odaköltözők számára (avagy nagyobb nettó elvándorlással párosult) (IMF, 2016).
A főváros, Oslo esetében úgy becslik, hogy az országos átlagot 25%-kal meghaladó lakásár-emelkedés 10%-os növekedést idéz elő a 30-49-es korosztály elvándorlásában. Angliában pedig egy 2006-os tanulmány talált ilyen hatást, bár azt is megjegyzi, hogy a lakásárakat a szomszédos régiók áraihoz célszerű viszonyítani, vagyis a magas lakásár valóban az adott régióba való költözés vonzerejét csökkentette, de a jó a munkalehetőségek pozitívan hatottak a szomszédos régiókba költözők számára (Murphy et al., 2006): feltehetően megnőtt a bejárók száma.
Amikor a társasházi lakásban beosztjuk a szobákat, akkor el kell döntenünk, mit szeretnénk a lakásban világosabbnak látni. És – bár ott is örülnénk a napfénynek – végül a fürdő kerül a lakás közepére, és marad természetes fény nélkül, mert a szobáinkban több időt töltünk, és jobban szeretnénk őket napfényesnek látni.
A Római-parti mobilgát hosszú vitát váltott ki. Most képzeljük el, hogy ez a gát 30 méter széles és 15 emelet magas. A ferencvárosi atlétikai stadion egy ekkora óriásépítménnyel megegyező, negyvenezer négyzetméternyi területet foglal majd el a fővárosi Duna-parton. Úgy lehet az új fejlesztést leginkább elképzelni, mintha sűrűn beépülne az Orczy-park teljes zöld része, mégpedig úgy, hogy az új építmény néhol felér majd a szomszédos, Nagyvárad téri SOTE-torony feléig.
A magyar kkv-knak vissza kell fogniuk a növekedési vágtát, és át kell nyergelni a nyereségesség megerősítésére a válságállóság érdekében. A prosperitás idején a cégek piacot szereznek, új egységeket, telepeket hoznak létre, eszközöket vásárolnak, ám ezek integrálása és a hatékony üzemeltetés háttérbe szorul. Pedig a nehéz időkben a magas profitráta adja a legjobb védelmet – derül ki az Opten adataiból.
Az egyik kedvenc energetikai szakértőm, a cseh származású, Kanadában élő dr. Vaclav Smil népszerűsítette az ún. EROEI mutatót szakkönyveiben. Ez a mozaikszó egy angol kifejezés, az „energy returned on energy invested”-ből származik, lényegében azt mutatja meg, hogy mekkora energiát nyerünk ki egységnyi energiabefektetés által. A professzor által leírt elmélet szerint az emberiség mindig arra törekedett, hogy olyan megoldásokat találjon, ahol az a mutató javul, vagyis minél több energiát tudjunk nyerni egységnyi energiabefektetésre vetítve. Ez javuló energia nyereség sokkal magasabb szintű humán életszínvonalat eredményezett.
Számomra ez a nettó karbonsemlegeségért folyó harc azért tűnik különösen nehéznek, mert egy új változó, a kisebb üvegházhatású gáz kibocsátás is belépett a képbe. Tehát olyan megoldásokra lenne szükség, amely jobb vagy legalább is nem lényegesen rosszabb EROEI mutatóval rendelkezik, mint a most használt, zömében fosszilis égetésen alapuló technológia, miközben sokkal kisebb (sőt igazán kívánatos esetben akár negatív) karbon és egyéb üvegházhatású gáz kibocsátással jár együtt. Vannak olyan már működő fejlesztések, melyek bizonyos tevékenységekre, főleg az elektromos áram termelésére, adnak kielégítő megoldást. Viszont a dekarbonizáció más esetekben – például egy korábbi cikkemben említett acél, cement vagy műtrágyagyártás esetében – egyelőre gyakorlatilag kivitelezhetetlen a mai technológiai tudásunk alapján.
A remény halt meg utoljára, ahogy mindig. A brit parlamenti választások eredménye megadta a kegyelemdöfést a brexit elmaradásában három és fél éve bizakodó csodavárók reményeinek. A konzervatívok fölényes győzelme kényelmes többséget biztosít Boris Johnsonnak a kilépési egyezmény ratifikálásához, ezzel eldőlt, hogy az Egyesült Királyság 2020. január 31-én kilép az Európai Unióból.
Gyakorlatilag nincs olyan ügyfelünk, akinél még nem merült volna fel, hogy megkérdőjelezze a hivatalos inflációs szám helyességét. A 3 százalékos hivatalos pénzromláshoz képest mindenki nagyobbnak érzi az inflációt. Valószínűleg helyesen, ugyanis az ő fogyasztói kosaruk alapján tényleg magasabb lehet az infláció. De ez felveti a kérdést, hogy általában véve jól számolnak-e a statisztikai hivatalok.
A cikkben megjelenő valamennyi információ, adat, feltétel, meghatározás vagy leírás kizárólag tájékoztatásul szolgál, ezek felhasználása az olvasó saját felelősségére történik. A cikk nem minősül ajánlattételnek, befektetési, jogi vagy adótanácsadásnak.
Az előző részekben bemutattam, hogy hogyan tudnak a babát váró házaspárok megfelelő előkészülettel jelentős eredményre szert tenni. A célom az volt, hogy közel 3 millió forint „ingyen pénz” megszerzéséhez segítsem hozzá a cikksorozat babaváró olvasóit.
Ezúttal egy olyan módszert mutatok be, ami a születést követően alkalmazható és nemcsak a frissen született gyerekek esetében, hanem minden 2005. december 31. után született gyermeknél. (E bejegyzés már korábban megjelent az Alapblogon, azonban azért, hogy teljes legyen e sorozat felfrissítem egy kicsit.)
Többszörösen is súlyos hibát követ el a kormányzat a Magyar Államkötvény Plusz (MÁP) kibocsátásával. Először is, kimerítheti a hűtlen kezelés fogalmát az, hogy az állam a kötvényt megvásárlóktól kapott pénzt a piaci ár többszörösét kitevő ( 400 bázisponttal magasabb ) kamat fejében használja. (Ez az eddig kibocsátott 2600 milliárd forintra vetítve kb. 100 milliárd forint többletkiadást jelent egy évben a büdzsének.) A tervek szerint a kötvényállománynak el kell érni a 11 000 milliárd forintot, amelynek az éves kamata arányosan ennél jóval nagyobb többletráfordítást fog igényelni az adóforintjainkból.
A cikkben megjelenő valamennyi információ, adat, feltétel, meghatározás vagy leírás kizárólag tájékoztatásul szolgál, ezek felhasználása az olvasó saját felelősségére történik. A cikk nem minősül ajánlattételnek, befektetési, jogi vagy adótanácsadásnak.
A cikksorozat előző részében és annak kiegészítésében bemutattam, hogy hogyan tud kockázatmentesen valamivel több, mint 2,5 millió forintot keresni, ha babát vár. A célom az, hogy a cikksorozat végére átlépjem a bűvös 3 millió forintnyi "ingyen pénzt". Ebben a cikkben bemutatom, hogyan lehet további akár többször 100 000 forintot keresni kevesebb, mint egy év alatt, bár tény, hogy itt már valamekkora kockázatot vállalni kell egy pár hónapra.
(Fontos megjegyeznem, hogy ez a megoldás sem új, már többen írtak róla, például itt. E cikksorozat célja az, hogy megosszam az olvasóval saját gyakorlati tapasztalataimat e téren.)
A nyugdíjrendszer előre jól tervezhető. A NAV-hoz befutó havi adó- és járulékbevallásokból pontosan, évekre előre megállapítható a nyugdíjba lépők száma és életútjuk jövedelme. A tervszámokból így könnyen kikövetkeztethető, hogy a kormány nem akar változtatásokat bevezetni a kifizetői oldalon.
A cikkben megjelenő valamennyi információ, adat, feltétel, meghatározás vagy leírás kizárólag tájékoztatásul szolgál, ezek felhasználása az olvasó saját felelősségére történik. A cikk nem minősül ajánlattételnek, befektetési, jogi vagy adótanácsadásnak.
A következő három cikkben bemutatom azt, hogy hogyan tud Ön is (ha babát vár vagy tervez) kockázatmentesen és gyakorlatilag ingyen közel 3 millió forinthoz jutni. Nem hitelként, hanem szabadon elkölthető és adómentes jövedelemként. A téma azért is különösen aktuális számomra, mert épp két hete született meg az első gyerekem. Mi mást is tehetne egy bankár ilyen helyzetben, mint hogy utánanéz, milyen lehetőségei vannak a mostani állami pénzesőben? Ezt tettem, és ebben a cikkben leírom az olvasóinknak mire jutottam.
A magyar államfő felajánlásával együtt a Zöld Klíma Alap (Green Climate Fund) rekordmértékű, 7,3 milliárd dollárnyi új felajánlást kapott a 2019-es ENSZ klímahéten a világ országaitól.
A dobogó legfelső fokán az Egyesült Királyság áll 1,851 milliárd dollár felajánlással, őt követi Franciaország 1,743 milliárd, majd Németország 1,689 milliárd dollárral. A magyar meghaladja a lichtensteini, szlovén, izlandi és monacói összegeket. A Párizsi Egyezmény teljesítési szakaszának jövőévi indulását megelőzően a felajánlások mind üdvözítőek, másrészt politikailag szükségesek, ha a fejlett országok bent akarják tartani a fejlődőket a Párizsi Egyezmény rájuk eső vállalásaikban, például a szén helyett a megújuló erőforrások fejlesztésében és egyben alkalmazásában is.
Ez a cikk válaszként született Pletser Tamás korábbi cikkére, ami itt olvasható.
Az elektromos autók komoly technológiai előrelépést jelentenek a közlekedési üvegházház- kibocsátások csökkentésében. A közlekedési kibocsátások jelentik a teljes kibocsátásnak azt a részét, amelyik Európában az elmúlt tíz évben makacsul ellenáll a csökkentési próbálkozásoknak: hiába szabnak meg egyre szigorúbb CO2/km értékeket az autógyártóknak, az autók számának és a futott kilométerek számának folyamatos növekedése az így elért eredményeket rendre semmivé tette. A 2007-es válság után ugyan zuhantak a közlekedési kibocsátások, de 2014 óta töretlenül nőnek.
Innen nézve óriási fegyvertény az, ha az elektromos autó a világon átlagosan negyedével kevesebb CO2-t bocsát ki, mint az belső égésű motorok, ahogy ez kiolvasható a Pletser Tamás cikkében bemutatott IEA ábrából. Összehasonlításképp vegyük figyelembe, hogy az EU-ban az új autók átlagos fajlagos CO2-kibocsátását 2000 és 2018 között mindössze 30%-kal sikerült csökkenteni. Arról nem is beszélve, hogy ez a 25%-os megtakarítás olyan villamosenergiával számol, amelyet a világ átlagos energiahordozó mixével állítottak elő, azaz majdnem 40% szénnel és 23% földgázzal.
Ahogy arra Pletser cikke is rámutat, az európai országok áramtermelése ennél jóval tisztább. Ez azt jelenti, hogy a 2019-es viszonyok között is Európa jelentős részében a villanyautó megtakarítása nem 25%, hanem ennek akár a duplája is. Ahogy mérnökiszem.blog.hu Pletser cikkére adott részletes válaszában tömören kifejezi, ez: „már elég tisztességes spórolás, amit sok iparág megirigyelhetne”.