Sokaknak ismerős lehet ez a plakát, a reprója a mi falunkon is ott lóg. Ma már mégis nehéz elképzelni, hogy a József körút 36. alatti bérház belső udvarán 120 éve hölgyek és urak tanulták és gyakorolták a kerékpározást. 

Pedig így volt, az Attila kerékpáriskola és -raktár 1895-ben nyílt meg a körúton.

„Attila kerékpárok, melyek a legkitűnőbb anyagból készülnek, szolid kivitellel és igen tartósak, a legelső gyártmányok közé sorolhatók. A legjobb kerékpár birtokába jut, aki egy ATTILA-gépet beszerez magának. Új 200 m² kiterjedésű kerékpáriskola villamos világítással a házban van; bárki által használható.  Értelmes szakember végzi a betanítást. Kretzschmar és társa, József körút 36. sz. Gyár: Drezdában és Teplitzben.” – így hirdette magát a cég a Budapesti Hírlap 1895. július 25-i számában.  

A  Budapest 100  témája idén először nem a százéves házak lesznek, hanem a Nagykörúti épületek, kortól függetlenül. Ennek apropóján eredtünk e különleges kerékpáros legenda nyomába. 

Siker és bukás

A Kretzschmar & Co-ról annyit sikerült kideríteni, hogy a közkereseti társaságot a kerékpáriskola megnyitásának évében jegyeztették be Kretzschmar Gotthelf Ernst (Ernő) és Fischer Hermann (Ernő) kerékpár-kereskedők, budapesti lakosok. Minden valószínűséggel Szászországból érkeztek Budapestre, hogy a biciklizés népszerűségét kihasználva elindítsák vállalkozásukat. 

Későbbi hirdetésekből kiderül, hogy az iskola hölgyek és urak számára egyaránt nyitva állt reggel 7 órától kezdve este 10-ig, mint ahogy az is: „Nincs többé szüksége orvosokra annak, aki Attila kerékpárt használ.”

Télen fűtötték a helyiségeket és mai szemmel furcsa szolgáltatást is hirdettek: átvettek „kerékpárokat eltevésre a téli idény alatt.” 

Ami az árakat illeti:

• a „kerékpárgyakorlat egész idényre saját kerékpárral, gondozás és tisztítással 10frt”,
• „kerékpárgyakorlat 1 hóra 3frt”,
• „kerékpártanítás saját gépünkkel, 2 hónapi gyakorlattal 10 frt”. 

1897 és 1899 között (Schwab) Sváb Béla magyar mesterkerékpáros felügyelete és vezetése alatt ülhették meg a vasparipát. Ő volt szinte az első, aki Budapesten biciklire ült, és már 1889-től részt vett versenyeken a Hunnia Magyar Bicycle Club (HMBC) versenyzőjeként. 1895-ben már a 100. érmét szerezte.     

De volt Kretzschmar & Co. cégnek egy, talán már örökre titokban maradó szerkezete is, mely csodákat ígért: „a kerékpározás új mechanikus készülék segélyével egy óra alatt tökéletesen elsajátítható.” 

1899-ben még világhírrel!!! (három felkiáltójellel!!!) és fiókraktárral dicsekedhettek: „Kretzschmar-féle Attila kerékpárok elismerve mint technikailag legtökéletesebb és legmunkaképesebbek, innen is van világhírük!!! Fiókraktár: Schottola Ernő, Andrássy út 2. (Fonciére-palota) Fizetőképes ismételadók a vidéken kerestetnek.” 

De valójában az Attila vasparipa már az utolsókat rúghatta, mert 1900-ban a Kretzschmar & Co. megszűnt és a József körúti kerékpáriskola bezárt. Az utolsó hirdetésben már csak ennyi áll:

„Attila kerékpárok és hozzá való fölszerelési darabok, melyek a Kretzschmár E. és társa cég föloszlása után fölmaradtak. VIII. kerület, Kender [ma Auróra] utca 34. szám alatt olcsó áron eladatnak.”  

A magyar harcikerékpárok

Amikor Kretzschmar Gotthelf Ernst (Ernő) és Fischer Hermann (Ernő) Budapestre érkeztek az 1890-es években, bizonyára nem gondoltak arra, hogy valaha is szerepük lehet a világpolitika alakításában. Mégis ez történt. Lehet, hogy a hun vezér neve tette, lehet, hogy más oka volt, de tény, hogy egy másik hadvezér, II. Menelik (1844-1913) etióp császár Attila kerékpárokkal őrizte meg függetlenségét az olaszokkal szemben.     

Íme a bizonyíték a Fővárosi Lapok 1896. április 5-i számából:

„Menelik és a biczikli. Az újságok már hetek óta folyton foglalkoznak az aduai győzővel, a dicső Menelikkel. Megírták, hogy milyen liberális ember, hogy szereti a tudományt, a művészetet, milyen jól bánik népével, csak épen egyet felejtettek el, ami pedig a legfontosabb, mert annak köszönheti csak, hogy legyőzte az olaszokat. Menelik bicziklizik.

Bicziklijével késő éjjel körülkarikázta az olasz tábort és kikémlelte annak minden mozdulatát.

Reggelre azután nem volt valami nehéz feladata az olaszokat legyőzni, mert tudta, hogy hányan vannak és hogyan csoportosultak. Győzelem után Menelik elhatározta, hogy főbb tisztjeinek is vesz bicziklit és ezért levélben felkérte Kretzschmár E. biczikligyárost, kinek raktára a József körút 36. szám alatt van, hogy 50 darab «Attila» gépet küldjön postafordultával Abessiniába.” 

A szerző a Budapest 100 önkéntese.

Még több bringás történetért kövessétek a Kerékagyat a Facebookon!