A 11-es út Szentendrén átvezető négysávos szakaszán, a Magyar Közút Zrt. (MK) szakembereinek emlékezete szerint kezdettől fogva „Merci-táblák” (vagyis három jármű kategória, köztük a kerékpár behajtását tiltó táblák) tiltották ki a kerékpárosokat. E forgalomtechnikai szabályozás már akkor és azóta is kifogásolható volt, hiszen biciklis szempontból elvágta a város vonzásközpontját a nagy kiterjedésű lakóterülettől, illetve agyonbonyolította a kerékpárosok útját olyan népszerű túracélok felé, mint a Skanzen, a Dömörkapu, vagy a pilisszentlászlói országút.

Régebben nem volt ezzel baj, mert kialakult egy modus vivendi: az autósok legálisan autóztak, a bringások illegálisan bringáztak a 11-esen. Békében és biztonságosan megfértek egymás mellett, magam is gyakorta kerekeztem arra. Csakhogy utóbb a szentendrei Rendőrkapitányság ügybuzgó bírságolással szállt rá a biciklistákra (egyébként csak a kötelességét teljesítve), és ezzel gyakorlatilag ellehetetlenült a tekerés az említett irányokban.

Ez éppen akkoriban történt, amikor egyre népszerűbbé vált a bringázás, Magyarországon, mert sokan rájöttek, hogy az autónál olcsóbb, környezetbarát és egészséges. Budapesten, például a Lánchíd úttestjén feloldották a korábbi tiltásokat, létrejött a BUBI bérbringa-rendszer, a Múzeum körút kerékpársávján pedig sokezres számokat mutat a számláló, és persze szabad biciklizni a 11-es út szintén négysávos városi részén is, ahol a sebességlimit ráadásul nem 50, mint Szentendrén, hanem 70 km/óra.

Szentendre viszont, mint egy zárvány, kitartott a tiltás mellett – lépcsős aluljáróba kényszerítve az EuroVelo 6-os nemzetközi kerékpáros útvonalat járó külföldieket is, akik ilyen értelmetlen elterelést talán nálunk láttak először. A visszás helyzet feloldására Vörös Csaba szentendrei polgár közel három éve, 2014. februárjában létrehozta a tiltás feloldására a Bringa Zóna mozgalmat. Felrázta a lakosokat, aláírásokat gyűjtött, kerekasztalt szervezett az önkormányzat, az MK, a rendőrség és mások részvételével.

Süketek és vakok párbeszéde alakult ki, a közútkezelő olyan előírásra hivatkozva kardoskodott a tiltás mellett, amely nem is érvényes lakott területre, az önkormányzat pedig mintha inkább a sok autós, mint a kevesebb biciklista szavazataira kacsingatott volna. Az elhúzódó küzdelem során sorra jelentek meg cikkeim (például ez), és lassan, de biztosan változni kezdett a hangulat.

Az MK már nem kellemetlenkedőket látott a bringatilos feloldásáért harcolókban, hanem elfogadta őket partnernek, a cég új Pest megyei új igazgatója, Magyari László pártolni kezdte a változtatást. Szentendre új polgármestere Verseghi-Nagy Mikós szintén a változtatás mellé állt, ahogy a Közlekedési Koordinációs Központ Kerékpáros Infrastruktúra Fejlesztési Osztályának vezetője, Berencsi Miklós is.

A biciklisták mindeközben kénytelen-kelletlen szabályt sértettek, a rendőrség pedig, kaszált rendületlenül. A hónapok, évek múltával ugyanis kikristályosodott, hogy nem lehet csak úgy leszedni a tiltótáblákat. Korszerű forgalomtechnikai megoldás kell, amire tett is javaslatot a témában jártas TANDEM Mérnökiroda: az út jelenlegi szélességén belül keskenyebbre (2,75 méter) szabnák a belső sávokat, a külső „széles forgalmi sávban” (4,25 méter) pedig kerékpáros nyomvonalat festenének fel.

Csakhogy a kötelező érvényű Útügyi Műszaki Előírás (ÚME) 20 ezer egységjármű/nap forgalomnagyság fölött nem engedélyezi ilyen kerékpárforgalmi létesítmény alkalmazását, a kérdéses szakaszon viszont kétszer ennyi jármű halad át naponta. Ráadásul a meglevő adottságok és kötöttségek miatt bizonyos szűkületekben nem áll rendelkezésre 4,25 méteres szélesség. Ezért az előírástól eltérő megoldásra felmentési kérelmet kellett benyújtani a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumhoz. Idén nyáron ez is megtörtént, és Berencsi Miklós, illetve a kerékpározással és aktív kikapcsolódással foglalkozó Révész Máriusz kormánybiztos bejárta a hivatali utat, míg Dr. Mosóczi László közlekedésért felelős helyettes államtitkár aláírta. Ezzel elhárult az adminisztratív akadály, zöld lámpát kapott a projekt.

A közlekedés mindig bizonyos kockázattal jár, és megkövetel némi bevállalós vagányságot, az engedélyezőtől éppúgy, mint a majdan arrafelé kerékpározóktól. Ezért a helyettes államtitkár azzal a feltétellel egyezett bele a bringások visszaengedésébe a 11-es útra, hogy a közút kezelőjének évenként biztonsági felülvizsgálatot kell készítenie, értékelve a forgalmi és baleseti adatokat, illetve, hogy a nemzetközi EuroVelo útvonalát ne a kérdéses szakaszon jelöljék ki.

Nyilván senki nem vállalta volna fel a tiltás feloldásának ügyét, ha nincs meggyőződve arról, hogy a 11-es szentendrei négysávos szakaszán már ma is legalább olyan biztonságos kerékpározni, mint mondjuk a Nagykörúton, a módosítások után pedig még jobb lesz. Bízhatunk a kerékpárosok józan eszében, hogy ha a Lánchídra sem hajt fel biciklivel az autók közé az óvodás unokáit terelgető nagymama, ezen a forgalmas úton is csak olyanok tekernek majd, akiket gyakorlatuk, felkészültségük és felszerelésük erre alkalmassá tesz.

De mikor kerékpározhatunk a kérdéses szakaszon? Egyelőre nem, a táblák eltávolításáig érvényben van a tiltás és most kezdődik az átalakítás. Ennek költségét nem egyedül a kerékpárosok igénye generálja, hiszen a kopott burkolati jeleket amúgy is ideje megújítani, és néhány megsüllyedt csatornafedelet sem ártana rendbe hozni. Szükség lehet még néhány jelzőlámpa átprogramozására is, de ha minden jól megy, még idén feloldhatják az értelmetlen tiltást a 11-es úton. 

Érdekelnek a kerékpáros hírek? Kövesd a Kerékagyat a Facebookon!